Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 1. szám - Degré Alajos: Igazolóbizottságok iratai a Zalaegerszegi Állami Levéltárban: iratok, 1945–1948: 8,50 iratfm. / 33–41. o.

sok többségét a kisiparosok,, kiskereskedők, és az alsóbb rangú tisztviselők (irodatiszt, díjnok, MÁV altiszt) tették ki, Ugyanakkor kiderül az is. hogy persze a vezétőállásu községi jegyzők, főszolgabírók stb. többsége ugyancsak készségesen kiszolgálta a nyilasokat, de ügyesebbek és óvatosabbak voltak minthogy nyíltan állást foglaljanak, nyilas egyénruhát viseljenek stb. így azután nyilasság cimén többnyire kisemberek, kistisztviselők, kiskereskedők, kisiparosok felelősségrevonása volt gyakori, a magasabb állású értelmiségi tisztviselőkről az a benyomás alakult ki, hogy ők többé kevésbé tartózkodó magatartást tanúsítottak Szálasi nyilas rendszerével szemben; •>» bár ugyanakkor az is világossá válík„ hogy a nyíltan fasiszta Sztójay és Szálasi kormánya előtti áurU közigazgatásban Jól érezték magukat s ennek fenntartásához ragaszkodtak. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a nyilatkozatok tartalmából, valamint egyes bizonyított kijelentésekből a felszabadulás előtti közvéleményre egyenesen következtessünk. Egyrészt á nyilatkozatokban mindenki menteni akarta magát, ha tehát azok tartalmának hihetnénk, az dérülne ki, hogy a megyei és községi közigazgatás tele volt demokratikus meggyőződésű, a baloldali politika felé hajló, a zsidóság üldözésekor őket támogató és védő tisztviselőkkel. Ugyanakkor azonban abból, hogy a háború alatt sokszor nyilvános helyen is aránylag sok németbarát, szovjetellenes szóbeli nyilatkozat hangzott el, arra sem szabad gondolnunk, hogy a közvói lemény tényleg ezt követte. Akkor ugyanis, amikor a sajtó csak ezeket az elveket szajkózta, a kevésbé tanult, ideológiailag fejletlen emberek néha politikai meggyőződés nélkül is ismételték az újságok frázisait A kibontakozó kép azonban * megfelelő kritikával - igy is igen jellemző felvilágosításokat ad. a Horthy rendszer utolsó éveinek közszelleméről és közgondolkodásáról. Némelyik nagyobb igazolási ügy Tényt vet a felszabadulás előtti utolsó hónapok egyes konkrét eredményeire.-Pl. a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagának hányattatását és pusztulását jobban megismerjük Herepei János igazolási ügyéből (Keszthelyi lg. Biz. 1945, június 80.) mint a hivatalos aktákból. Csomay nyilas főispán működésére és a vármegye nyilas igazgatására is több tekintetben fényt vetnek a vármegyei tisztviselők igazolási ügyei a Zalaegerszegi t sz. bizottság irataiban. Legérdekesebb adatokat azonban a felszabadulást közvetlenül követő hónapok viszonyaira vonatkozólag találunk. Egyfelől világosan bizonyítják az igazolási ügyek, milyen összetartást rau tattak ebben az időben a régi megyei és községi tisztviselők, hogy siettek a már igazolt tisztviselők tanúvallomásaikban a bejelentéssel megtámadott kartársaik segítségére, mennyire igyekeztek igazolásukat előmozdítani. Pl. a Zalaegerszegi K. sz. bizottság -1945. június 11 én igazoltnak nyilvánította R. K.4, noha bizonyítva volt. hogy belépett a nyilas pártba, de tisztviselőtársai tanúvallomással igazolták, hogy ez csak erkölcsi kényszer hatása alatt történt, és pártmüküdést nem fejtett ki. A. keszthelyi bizottság 81. sz. alatt csupán megfeddte B. B. járási főjegyzőt, noha ellene bejelentés érkezett mely szerint korábbi szolgálati helyen az ipartestületi jegyzői megfenyegette, hogy mint kommunistát internáltatni fogja. Dr. A.<J. államtitkár Írásbeli nyilatkozatából és Dr. B, Z. íőszolgabiró tanúvallomásából azonban azt állapította meg a bizottság, hogy ez a bejelentés egyéni bosszúból történt, mert a bejelentő rossz viszonyban volt az igazolás alá vonttal és a bejelentő nem volt kommunista, ellenkezőleg a nyilas párttal voltak közeli kapcsolatai. A feddés azért történt, mért B. B. elfogadta a Baross Szövetség társelnöki tisztségét Hasonló okok vezettek arra is, hogy a nagykanizsai igazolóbizottság igazolta L. A. járási főszolgabírót, noha annyira nem demokratikusnak ismerték, hogy a Nagykanizsai Nemzeti Bizottság mindjárt alakuló ülésén mást bízott meg a főszolgabírói hivatal vezetésével, és az igazolás megtörténte után is megakadályozta, hogy nevezett a főszolgabírói hivatalban működést fejtsen ki, Á másik, az iratokból kitűnő tény a felszabadulást követő hónapok feljelentési'..vjáza volt Jóhiszeműen, tévedésből, egyéni bosszúból vagy zsarolási szándékkal terhelő bejelentések tömege érkezett, melyek nyilvánvaló hamissága a tárgyaláson kitűnt, a bejelentők egy része bejelentését vissza is vonta, amiből azt a feltevést is megkockáztathatjuk, hogy a zsarolási szándék talán sikerrel járt PL ÜN.-né tanítónő ellen 50 aláírással bejelentést tettek (Letenyei külön ig. biz 1. sz.), melyben őt rossz tanítónőnek bélyegezték, és erre tekintettél kérték elbocsátását Az igazolás