Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Bogdán István: Beszámoló két országos levéltári részleg munkájáról: rövid beszámoló az Országos Levéltár Központi Könyvtárának 1956–1959. évi könyvtári hálózati munkájáról / 105–110. o.

kumentációs lehetőségeket legegyszerűbben megoldó katalogizálási rendszer logikája, viszonylagos egyszerűsége azonban előbb-utóbb meggyőzte az illetőket. A harmadik ok - ezt szerencsére kevés levéltárosnál tapasztaltam - akkor szűnt meg. amikor sikerült a levéltárvezetőt meggyőzni arról, hogy nemcsak a saját levéltári munkájánál Jelent komoly segitséget a rendezett könyvtár, hanem ennek segítségével, könyvtári adatszolgáltatással a levéltárnak komoly előnyöket is szerezhet külö nősen a tanácsoknál, Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy erre némelyik levéltáros saját maga tapasztalatából Jött rá. Ami a nem tudást illeti, annak főleg két oka volt: 4. elsősorban nem volt rá idejűk* 2. a le véltárosok egy részének hiányzott a szakismerete. Az első ok csak látszólagos volt. Az nem vitás, hogy egy-egy könyvtár rendbehozása többhónapos munkát jelentett. Ezt az időt azonban csak egyszer kellett rászánni és az évi tervbe fel venni, mert a rendbehozott könyvtár kurrens feladataira nem sok idő kell. Miután sikerült az illetékes levéltárvezetőket meggyőzni arról, hogy a könyvtárat záros határidőn belül tökéletesen rendbe lehet hozni, míg a levéltárat - a dolog természetéből következőleg - nem. rászánták magukat - beállították a tervbe - a LOK Jóváhagyásával lett is idő. Meg kell Jegyezni, hogy e rendbehozatal általában csak a szabvány szerinti leltározásra terjedt ki. Ezt a-munkát nagymértékben elősegítette az is, hogy a könyv pénzügyi szempontból népgazdasági vagyontárgy, s mint ilyen szám adásköteles. A szabvány szerinti leltár, és leltározás igy nemcsak az LGH munkáját könnyítette meg, hanem a levéltárvezető helyzetét is, amennyiben az a könyvelés technikai módszer az azon naii, pontos elszámolást teszi lehetővé. Az újonnan leltározott könyvtár azután sok esetben már szinte magától arra a belátásra birta a levéltárvezetőt, hogy katalogizálni is kellene azt. mivel katalógus nélkül nehéz a könyvtár használata. - Igy azután végűi katalogizálásra is jutott többkevesebb idő. A könyvtári szakismerethiány megoldása kezdettől fogva komoly probléma volt. A két köz ponti kérdés • a helyes leltározás és katalogizálás bevezetése volt. A könyvtári gyakorlat mindkét tőt szabványositotta. Mindkét szabványt, illetve a leltározásnak egyszerűsített kivonatát megküldöttük minden levéltárnak. Sajnos arra nem volt mód. hogy egy közös összejövetelen az esetleges problé mákat megbeszéljük. Igy abbaD kellett bizakodni, hogy ezt ki-ki megteszi önmagában. Az eredmény azonban hamarosan az ellenkezőjéről győzött meg. Nem egy helyütt ad acta tették, pedig a kisérő levélben ott volt a felszólítás: bármi probléma van, közöljék. Továbbá: bármennyire is *könyvtáro sul» hangzott a szabvány, figyelmes elolvasással a lényeget kiszedhették volna belőle. Ezt azonban több helyütt nem tették meg. Következőleg részint a kiszállások alkalmával, részint menetközben állandó iratváltással törekedtünk a hibák Javítására. A leltározás nehézségei - s igy hibái - a sorozat, több kötetes könyv és folyóirat, illetve a kiegészítések kezelési problémáiból következtek. A helyszínen adott magyarázat ma már a problé mát elvileg megoldotta, gyakorlatilag - reméljük hamarosan. A katalogizálásnál eleinte hasonló volt a helyzet, ma örvendetesen Jobb, persze ez nem Je lenü azt. hogy - tisztelet a kivételnek - Jó is. Boszorkányos valami lehet az a címleírás, de remél jük a tévhitet hamarosan sikerűit eloszlatni. A Jelek biztatóak. A szakisra erethíány ennek ellenére is állandó probléma maradt, ugyanis a könyvtár kezelői változtak. Mikor valaki már begyakorolta magát, másra bízták a könyvtárat, s kezdhettük elölről a betanítást, És mivel a levéltárvezetök rendkívüli előszeretettel a gyakornokokra bízták a kezelést, ugyancsak gyakori volt az újrakezdés. S ha véletlenül az adminisztrátor volt a kiválasztott, majd hasonló volt az eredmény. • A szakismerethiány elrettentő példájául, mely egyúttal a tökéletes közömbösséget, figyelmet lenségek gondolkodásnélküliséget is illusztrálja, egy esetei megemlítenék (természetesen név nélkül), Az egyik levéltáros - nem gyakornok, nem adminisztrátor, de azóta már nem is levéltáros a katalóguscédulát következetesen ugy töltötte ki, hogy a fiók nyársra való felfűzést szolgáló lyuk felülre került Igaz, hogy a gépelésnél a lyukat gondosan kikerülte, tehát a szöveg olvasható ma radt, csupán fordítva került a katalógus-fiókba. A következtetés nyilvánvaló • az illető soha nem volt 409 -