Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - Szedő Antal: Ismerjük meg a Tanácsköztársaság történetének tanulságait / 3–6. o.
Szedő Antal: SZÍVLE LJÜK MEG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉNEK TANULSÁGAIT 4959. március 25fén a magyar levéltárosok ünnepi ülésen emlékeztek meg a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójáról, A Levéltár rak Országos Központjának, az MSZMP levéltári szervezetének, és a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének közős rendezésében a Szakszervezet Puskin-utcai székházának dísztermében, kultúrműsorral összekötött ülés meleg ünneplésben részesítette az elnökségben helyet foglaló Niklai Pétert, a Tanácsköztársaság levéltárügyi megbíz ottláU és a megbízott irodájának egykori munkatársál özv. Pálinkás Lajosnét As ünnepi ülésen részt vettek a budapesti levéltári dolgozók,vidéki levéltárvezetők és számos meghívott vendég, A meg* nyitó és az üdvözlések elhangzása után Szedő Antal a Levéltárak Országos Központjának vezetője mondotta el ünnepi beszédét: Kedves Elvtársak ! Kedves Kartársak ! A Tanácsköztársaság emlékének megünneplésére ültünk össze ma és miután ebből az alkalomból már nem egy, ennél az ünneplésnél nagyobb Jelentőségű országosabb jellegű ünnepség is lezajlott, megállapíthatjuk, hogy ezek az ünnepségek olyan lelkesedéssel, a dolgozó tömegek olyan megmozdulásával Járnak, hogy itt szinte nem is a 40, évforduló megünnepléséről van már szó, hanem a Magyar Tanácsköztársaság valódi jelentőségének felismeréséről, eddig nem ismert tényanyagának a felfedezők lelkesedésével történő feltárásáról és arról a revelácíóról, hogy tulajdonképpen az, amit akkor a magyar munkásosztály, az alighogy megszületett párt a parasztság az értelmiség tettrekész együttműködésével, bátran megkezdett, azt ma mi tisztes eredmé* nyékre visszatekintve, nagyon kedvező körülmények között a győzelem biztos reményében viszszük a befejezés, a kommunizmus társadalmi rendszere felé. A kedvező körülményeknek legbiztosabb záloga az, hogy ma nem az akkori polgári Lengyelország, polgári Csehszlovákia közbeeső területével amugyis tőlünk leválasztott az intervenciós és fehér hadseregekkel élethalálharcot vívó Szovjetunió a szövetségesünk, hanem a 7 éves terv hatalmas perspektíváit bizton megvalósító Szovjetunió, melynek területéről az első mesterséges holdakat és az első mesterséges bolygót küldték a szovjet tudósok világűrbéli útjukra. És ez az önmagában is hatalmas Szovjetunió ma egy 900 milliós béketábor élén áll és minket a baráti, a szocialista államok gyűrűje vesz körül* így az évíordulót nemcsak hazánkban ünnepeljük, ünnepel a szocialista tábor, Sjőt a kapitalista országokban működő testvérpártok is* Maga a Tanácsköztársaság története eleven cáfolat arra a rágalomra, hogy Magyarországon a szocializmus importcikk, a magyar munkás, paraszt és értelmiségi egyszerűen, termesze* ténél fogva nem lehet kollektív, nem lehet híve a szocializmusnak, A társadalom a gazdasági alapnak megfelelően nálunk is átment a fejlődés különböző, egymást követő fokozatain. Nálunk is megvolt a XVI. században Dózsa György vezette erőteljes parasztfelkelés, a XVJH. században a Martinovics féle szöveücezés, a polgári forradalmaknak, ez az előíutára, 1848-ban és 1918 őszén a polgári forradalom. Aki csak félig-meddig belelapozott a levéltárakban szunnyadozó fasciculusok* ba és meghallotta a magyar paraszt évszázados siralmait vágyakozását a valamikor megvolt szabadság után, a föld birtoklása után. a céhlegényeknek, a bányászoknak lázongásait, a születő és kifejlődő gyáripar proletárjai egyre harcosabb ütközeteinek zaját és ugyanakkor ha csak gyerekfejjel is megérte a Tanácsköztársaság rövid 133 napját az tanú lehet arra, hogy akkor mindenki ugy érezte; eljött végre a lehetőség az évszázados könnyeket letörölni, leszámolni végre a min3
