Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Horváth Ferenc: Két műhelytanulmány az abszolutkori megyei iratkezelésről: Vas megye közigazgatásának és iratkezelésének története és szervezete az abszolutizmus korában / 50–62. o.

A másik, két irattári rendszer, amely a Bach-kori szolgabírói iratok vizsgálatakor ismeretessé válik, merőben különbözik az előbbitől, s egymással rokonságban van. Mindkettő közös vonása, hogy a hatósághoz érkezett, vagy onnan küldött iratok két, sokszor három jelzetet is viselnek, az egyik jelzet rendszerint a beérkezés egyszerű igazolására (iktatószám), a másik az irat' tárí hely pontos megjelölésére (irattári szám) szolgál. Mindkét rendszer, céljának megfelelően azon az alapvető elgondoláson alapul, hogy szükséges az iratok helyes intézésének, másrészt az elintézés után esetleges újra fellelésének könnyebbsége szempontjából a mechanikus számbavételen kivül (iktatószám) a tárgyi, tartalmi szempontú csoportosítás, és ennek megfelelő irattározás. Maga, a korabeli Hivatalos lap az előírást erre nézve megadja, különös gonddal a bírósági ügykezelés tekintetében, s az egyik ok, ami később a közigazgatási iratok rendszerét megváltoztatja, az irattári számok azonossága a bírósági számokkal. De nézzük magát a második irattári rendszert, mely általánosságban az 1854-es évben válik minden járásban uralkodóvá, de egy járásban már 4854-*ben megjelenik. A rendszer lényege, hogy minden irat a hatósághoz érkezésekor kap egy iktatószámot, amelyet az érkezés dátuma alá, az irat külső jobb felső szélére jegyeznek, tintával, s törik az évszámmal. így pl. 327/852. Ez a szám azonban mindössze arra való, hogy az irat beérkezését nyilvántartsa. /Úz iktató a tárgy megállapítása után az iratot HXXI. sz. kútfő valamelyikének kategóriájába sorolja, s csak azután adja ki elintézésre az előadónak. Ez a római szám dönti el végérvényesen az irat irattári sorsát, vagyis azt. hogy milyen csomóba (fascJ kerül, mert az iratokat a római számos tárgyi kútfők szerint azonbelül a foghíjas iktató (lajstromszámok) rendjében irattározzák az ügy elintézése után* Az I-XXL sz. kútfők tárgyi megjelölése nagyjából a következő: I. Uralkodóházi ügyek, nemesi ügyek (ünnepek stb») II. Idegen állampolgárok ügyei III. Időszaki jelentések (minisztériumoknak) IV. Hivatalos lapok, rendeletek V. Népmozgalom, illetőség, letelepedési ügyek VI. Hirdetmények, körözések VII. Egészségügy, állategészségügy VIII. Bírósági, tolonc és telekkönyvi ügyek IX. Katona, csendőrségi ügyek X. Közoktatásügy XI. Egyházak ügyei XII. Ipar, kereskedelmi ügyek XIH. Közmunka, közlekedésügyek XIV. Adó- és illetékügyek XV. Mezőgazdasági ügyek, gazd. monopóliumok XVI, Hivatalnoki útbaigazítások (Amtsunterricht) XVII, Közellátás, piac, árszabályozás XVIIL Községi háztartás XIX, Egyházi adóügyek XX* Számadás és pénztári ügyek, adománygyűjtési eng* XXI. Úrbéri ügyek ^Lásd összehasonlításul; Levéltári Alapleltárak. Országos Levéltár, 5, Abszolutízmuskorl levéltárak 73. tsz. 56*61. old.) M