Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - Levéltárak és üzemi irattárak Csehszlovákiában / 223–227. o.

tárak ügyét, hanem irattárfelügyeleti munkáját is igyekszik az iparigazgatás és Iparszervezés fejlődésével, ahhoz alkalmazkodva és mindig színvonalasan irányítani. « Ezt mutatja a bányászati és kohóipari minisztérium alá tartozó (kutná hora.4, kládno-i, osztravavitkovice-l, podbrezova4 és Selmecbányái) kerületi üzemi levéltárak vezetőinek 4957. július 2-ő között..Sélméehányán lezajlott munkaértekezlete. Az értekezlet helyének kiválasztását két szempont indokoEa, Egyrészt Selmecbánya a leggazdagabb bányászati anyaggal rendelkező üzemi levéltár Csehszlovákiában, s igy az értekezlet résztvevőinek alkalma volt a levéltár anyagát személyes tapasztalat alapján megismerni, másrészt a városban a nehézipari termelő üzenek mellett olyan kutatóintézetek vannak, amelyeknek működése során a kohászati és bányaüzemektől eltérő iratanyag keletkezik. Az értekezlet annak az 1957. márc. 19*-21. között Ostrava-Vitkovicen tartott hasonló értekezlet folytatása volt, amely az üzemi irattárak, akkor elrendelt felállításával kapcsolatos kérdésekkel és az egységes iratkezelési szabályzat Javaslatával foglalkozik, A gyakorlat időközben megmutatta, hogy a bányászati és kohóipart üzemek részére korábban kiadott selejtezési szabályzat sem terjedelem, sem határidők szempontjából nem feleit meg a gazdasági politikai, tudományos és gazdasági szükségleteknek, hogy á selejtezési jegyzék egyes tételeit különféleképpen értelmezték. Ezérrfw hangsúlyozták a résztvevők .- a kiadott szabályzat felülvizsgálatra szorul és olyan mélységig kell kidolgozni, hogy a lebonyolításra kerülő selejtezéseknél megbízható támaszt nyújtson minden levéltárosnak. A kérdés élénk vitára adott alkalmat nemcsak általánosságban, hanem az egyes tételek és határidők szempontjából is, A gyakori nézetkülönbségek ellenére is egységes, bár véglegesnek nem nevezhető álláspont alakult ki. Az értekezleten előterjesztették a bányászati és kohóipari minisztérium üzemi levéltári előadója részére készített irányelveket és az üzemi levéltárak kiépítésére, irányítására, anyaguk biztosítására szolgáló, a minisztérium rendelkezésének alapját alkotó javaslatot 1957. december 6-ára hívta meg a belügyminisztérium levéltári igazgatósága a szakminisztériumok üzemi levéltári előadóit, hogy megtárgyalja azokat az iratkezelés és levéltárügyi kérdéseket, melyek az ipar időközben módosított, a fokozott decentralizáció elé mutató szervezési elveit xx megvalósító intézkedések nyomán felmerülnek. A levéltárak képviselője referátumában ismertette a Csehszlovák Kommunista Párt Központi bizottsága által javasolt iparigazgatási intézkedések politikai jelentőségét és terjedelmét s foglalkozott azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a levéltári igazgatóság ennek folytán elengedhetetlenül szükségesnek lát egyrészt az irattárak vonalán az iratanyag elhatárolását illetőleg, másrészt a levéltári területen tekintettel az eddig érvényes előírásokra és azok gyakorlatt keresztülvitelére. A referátum magját azon tárgyalások eredményének ismertetése alkotta, melyeket a levéltári igazgatóság a minisztertanács elnöksége mellett működő tAdminisztratív munkát tervező, szervező és mechanizáló intézetiNíel folytatott az •Igazgatási, szervezeti és rendszerezési kérdések állami bizottságához» készítendő élő terjesztés érdekében. Az ennek nyomán megindult élénk és termékeny vita főleg három kérdés körül forgott A legélénkebben az iratanyag várható elhatárolását vitatták meg, megállapítva, hogy az értekezlet időpontjáig a helyiipari minisztériumot kivéve semmiféle konkrét lépés még nem történt Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy az elhatárolásra nagy gondot keH.fordítani, de különböző nézetet vallott arra nézve, hogy hogyan kell valamennyi miniszteri*ra figyelmét fel hívni a kérdés fontosságára. Ezért a vita végén az a nézet alakult ki, hogy a levéltári igazgatóság, illetőleg a belügyminisztérium adjon ki idejében irány elveket az elhatárolás végrehaj* X

AC 1957, 2210-221. 1. Xx 1958. 34~<35. L 224