Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Vörös Károly: A magyar levéltárosképzés jelenlegi rendszerének kialakítása / 156–159. o.

az általában két havonként tartandó 1-2 napos konzultációkkal és konferenciákkal együtt a lennmaradó 4280 órát szánták. * A Levéltári Osztály - egyetértve a bizottság javaslatával - bizonyos, egyetemi tankönyv szinten még nem, vagy a sajátos levéltári céloknak nem megfelelő mértékben tárgyalt kérdések összefoglalására jegyzetek készítését is elrendelte többek között a következő tárgykörökből: történeti segédtudományi alapismeretek, a feudáliskori magyarországi és erdélyi központi igazgatás története, leudáliskori törvényhatósági igazgatás története, polgári kori magyar központi közigazgatás története, közgazdasági alapismeretek, levéltárigazgatási alapismeretek, külföldi levéltári szervezetek és lovéliárügyek. feudális ós burzsoá magán ós büntetőjogi alapismeretek, magy*r Jogszolgáltatási azervezet történtté, levöltártan, A> már meglévő és a képzés szempontjából felhasználható egyetemi szakkönyvekhez, szakirodalomhoz stb. az Osztály megfelelő programok elkészítését rendelte el, A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya A bizottság által kialakított elvi javaslatok alkalmazásaval az állami levéltári" agűlQáJaí mintegy 20 budapesti és vidéki dolgozóját kötelezte & szakmai oktatásban való részvéteire, A budapestiek számára a képzés az első évben heten* kánU nytlvi és iratolvasási gyakorlatukból éli; a vidéki résztvevők számára e gyakorlatokat két belenként egy-egy tapasztaltabb vidéki állami levéltáros tartotta, kihez a szomszédos levéltárakban lévő gyakornokok esetenként átutaztak. A Ievéitárosképzés uj rendszerének egy esztendeje, ugy véljük, minden zökkenő, határidők eltolódásai ellenére is végeredményben a kialakított módszer jelenlegi helyzetünkbon helyes és ajkalraas voltát bizonyítja. További íejlődésének uiját nyilván a jövő, annak tapasztalatai fogják megmutatni. Ugy véljük azonban, hogy a levéltárosi alaptudnivalókat helyesen és kielégi tőén sikerüli összefoglalni. Kétségtelen, hogy a levéltárakkal szemben a társadalom részéről támasztott igények ma már kettős Jellegűek. Akár visszatér (egészben vagy részben) a levéitárosképzés az egyetemre akár nem, ma már az is kétségtelen, hogy a klasszikus levéltári tudó nányokban elméletileg bármilyen Jól kiképzett szakember sem nélkülözheti a gyakorié levéltáros számára szükséges gyakorlati - technikai - adminisztratív ismereteket. Ez utóbbiak elsajátítása pedig - akár az egyetemen szerzett ismeretekhez csatlakozóan is * már feltétlenül a konkrét problémákat legjobban ismerő levéltárakban kell hogy történjék.