Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

Zrínyi Miklós leveleit. Amit most megtakarítunk időben az idörendezésnél a levélírók szerinti csoportosításnál, bőségesen ráfizetjük később, amikor egész csomókat kell leszámolnunk, vagy 5-10 csomóból kell kiszedegetnünk az egyazon levélírótól származó leveleket. - Gondoljunk csak arra. hogy vállalati levelezésanyagnál - amikor is csak az üzletfelek szerinti csoportosítás iehet célravezető ut. - az idörondezéssel milyen segítséget nyújtunk telső fokon* a kutatónak? Az iratanyag átrendezésére a leglesujtóbb tapasztalatunk van ama igen nagyszámú családi levéltárnál, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum átvételkor évrendezett. Az anyagról nagyon hézagosak az ismereteink, a kutatóknak alig tudunk valami tájékoztatást adni s a hatalmas anyagot számtalan kutató újra eleitől végig átböngészni kénytelen, ami nekünk felesleges munkát jelent, az anyagnak pedig nagytokú rongálódását vonja maga után. Nem vitás, hogy egy nagy levéltárnak teljes (legalább is Jelen felfogásunk szerinti teljes) rendezése rengeteg időt emészt fel, azonban igy egy olyan segédlettel ellátott iratanyag fog a kutató rendelkezésére állni, amelyben tájékozódhat, s ha kellő jártassággal rendelkezik, kevés munkával eredményes kutatást végezhet - akár annak megállápitásával, hogy a szóbanforgó levéltárban nem várhat a tematikájához anyagot, akár pedig hogy csak kisebb menynyiségü iratanyag átnézésére kényszerül, s nem kell az iratcsomóknak esetleg százait átnéznie ugyanennek az eredménynek eléréséhez. Az elmondottakból következik, hogy a teljes rendezettség lehető legnagyobb mélységig az anyag tárgyi tagolódása, az egyes csoportokon belül pedig az időrend. Mindennemű missilis anyagnál a levélírókon belüli időrend. Számadásanyagnái a számadásmellékletek teljes sorszámrendje, (Ezzel kapcsolatban szabadjon megemlíteni, hogy ez utóbbinál lehetséges valamelyes átmeneti könynyitéa: a szám adásmellékleteknek egyszerű évrendezése - amennyiben az anyag ömlesztett állapotban kerül a levéltárba, s a számadástestek egyazon évből többször újrakezdődő sorszámozással tüntetik fel a mellékleteket, s az azonosítás tudományos munkát igényelne - elfogadható. Kevés ugyanis az a kutató, akit a számadásmeliéklet mint öncél érdekelne, s ezek egyszerűen átn#%hetik a megfelelő évből származó számadásmellékleteket, csekély fáradsággal.) A segédlet készítése a családi levéltáraknál részben a rendezéssel párhuzamosan, részben azután történik. Amikor a tárgyi csoportokat kialakítjuk, átnézve az egyos iratokat, bizonyos, ismeretanyagot szerzünk. Ennek rögzítése nagyon ajánlatos s ennek segítségével a rendezés befejezésével párhuzamosan az egyes tárgyi csoportoknak az áttekintő jegyzékben kifejtendő elemzése is megtörténik. A raktári áttekintő jegyzék, vagy repertórium, amelynek már több kötetéi kiadta a LOK, igen Jól tájékoztat az anyagban. Természetesen a megjelent köteteknek lehetnek, sőt vannak hiányosságaik, ám véleményem szerint ezek csak azt mutatják, hogy nem alakítottunk ki még egységes szemléletet - ami az egyes levéltárak anyaga összetétele sokrétűségét tekintve nem könnyű féiadat s teljes egyöntetűséget sohasem fogunk elérni - azonban ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölése, amelyhez szerintem egy olyan ankét összehívása volna szükséges, amelyben jelentós számban a kutatók lennének képviselve <~ soronköv étkező feladat lenne. Előre kell bocsátanom, hogy a maximaI izmusra való igény is jelentkezeti e íe"sintétben, ami szerintem tárgyi tagolódású anyagnál nem feladat, Gyüjteményjellegü anyagnál, aho.' a*, iratok gyarapodása folyamatos, ahol az iratok egymásutánjának sorrendjét nem tárgyuk, hanem beérkezésük időpontja határozza meg, ott á darabszmszerinti számbavétele, tartalmi kivonatokkal s legszélesebb alapon nyugvó mutatókkal keil a kufaíást elősegítenünk. Tárgyi tagolódású anyagnál' a tárgy meghatározása, adott esetben a szükséges magyarázattal, elégséges, s semraiesetre .sem szabad az egyedi darabok kielemzéséhez íordukiunk. Leveleknél adott esetben egyedi darabot is eiemzünk, ám ha ugyanattól a levélirótőí több -- esetleg többszáz - levelünk van, akkor csak az első és uioísó évszámát adjuk. Természetes azonban az. hogy a raktári áttekintő jegyzéknek végleges formába öntése csak a rendezés lezárása után történhet, azonban a rendezéssel párhuzamosan végezhető kíjegyzosek elvégzése rendkívül megkönnyíti ezt a munkát. Amiként természetesen nincs telsőfokút rendezés a családi levéltáraknál, akként nem lehet teisöíolou segédletet sem készíteni. Véleményem szerint a levéltárosoknak elsőrendű feladatuk az, hogy minden iratanyagot a kutatás rendelkezésére bocsássanak: vagyis első feladat minden anyagnak rendezése. Nem vitás, hogy