Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.
Az egyszintű rendezés eredményét csomójegy zekékkel, a finom rendezését repertóriumokkal rögzitlük. A repertóriumokat és csomójegyzékeket tapasztalataink szerint célszerű a rendezési munkával egyidejűleg, de legkésőbb a rendezési munkát követően azonnal elkészíteni, hogy a rendezés során szerzet], ismereteket frissen tel lehessen használni, melyeket a rendezés közben készült Jegyzetek teljesen soha nem pótolhatnak. A gazdasági íondok esetébon az őrzési egységeket is figyelembe vevő repertórium tárgyi csoportosítás mellett megtelelő segédlet, mig numerikus rendszernél nem sok segítséget ad az ügyviteli és tudományos érdekű kutatás számára. Mindent összevetve a mi tapasztalatunk az. hogy a gazdasági szervek iratanyagának tárgyi tagolása, a proveniencia elvének bizonyos mértékű alkalmazásával, az iratok kutathatóságát és használhatóságát nagy mértékben emeli. BAKÁCS ISTVÁN: A felvetett kérdésekre a családi levéltárak szempontjából véleményemet a következőkben Foglalom össze. Meg kell Jegyeznem azonban, hogy az alább kifejtetteket különböző tanulmányaimban már volt alkalmam nyilvánosságra hozni s a III. osztályon alapjában véve ezeknek az irányelveknek megfelelően történik a rendezés. Vagyis: ez irányelvek hosszú évek gyakorlata során alakultak ki s a tapasztalat azt bizonyította, hogy eljárásunk nom volt helytelen. Elsősorban megállapítható, hogy alig van olyan családi levéltár, amelyet legalább is egy részében a család nem rendeztetett volna, természetesen ezek a rendezések különböző szintűek s még különbözők azok a segédletek, amelyek egyidejűleg készültek: vannak igen részletesek s vannak meglehetősen tág tárgyi megjelöléssel ellátottak. Azonban egy a lényeges: amikor családi levéltárból származó iratokat kézbeveszünk, első annak megállapítása : rendozték-e a levéltárat s megvan-e hozzá a segédlet. Vagyis a kiindulópont a rendezésnél a meglevő segédletek használhatóságának megállapítása. A használhatóság kritériumát azonban igen liberálisan kell megszabnunk. Nem vitás ugyanis, hogy amiként a közhatósági levéltárak iktató és mutatókönyvei, akként a családi rendezések során elkészített lajstromok nem olyanok, hogy ama kutatójának ninden igényét kielégíteni tudják. Az egyes családok élete, gazdálkodása más és más a családi levéltár iratai a mindennapi élet ezer képét tükrözik vissza: ezt a kaleidoszkópot tökéletesnek mondható segédlettel ellátni nem lehetett a múltban s nem lehet a jelenben sem. A segédletek bizonyos szempontok szerint, meghatározott cél elérése érdekébon Jöttek létre s véleményem szerint azoknak, akik a családi levéltárakban kutatni óhajtanak, a különböző iratíajták lehetséges tartalmának ismeretében kell lenniök. Egy missilis például a legkülönbözőbb társadalmi, gazdasági, politikai forrásadatot tartalmazhatja, a számadásokban művészettörténeti adatok lappanghatnak, de a termelőeszközök fejlődésére is megfelelő tájékoztatást nyújtanak. Egy birtokbaiktatö oklevélben jobbágynevek, dűlőnevek, nyelvészeti adatok vannak, az inquisüttpnalis levélben pedig a jobbágyok gazdasági felszerelésére vonatkozó adat stb. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a tényt sem, hogy kevés az az irat amely minden kétséget kizáróan csak egyetlenegy tárgyi csoportba sorolható, A család által végrehajtott rendezés során az irat egy meghatározott szempontból, az irat egyik jellemző s döntő tartalmi jegyének megfelelő csoportba soroltatott be. Pl. meghatározott birtokra vonatkozó iratok egy csoportba soroltattak. Minthogy az egyidejűleg készített segédlet, lajstrom e tekintetben megfelelő tájékoztatást nyújt a segédlettel ellátott iratanyagot a kialakított rendben meg kell tartanunk. De az eredeti rendet meg lehet, sőt kell tartani akkor is. ha a segédlet elveszett ugyan, azonban a levéltár kialakított rendszere logikus, tárgyi tagolódású volt. Példaképp emiithetem az Esterházy család hercegi ágának levéltárát, amelynek törzsanyaga az 1760-as években kialakított rendben volt a megfelelő segédletek azonban 4944/45-ben megsemmisültek. Nem számítva azt. hogy azt a levéltárrészt (amelyet repertóriumnak neveznek) számosan használták az idők folyamán s a jelzetek a történetkutatók előtt ismeretesek voltak, sokkal célszerűbb volt az iratanyagon tárgyi egységekként végighaladva az egyes tárgyi csoportok tartalmát rögzíteni, mintsem az egész iratanyagot a jelzetrendet felbontva ujjárendezni. Valójában azokat a tárgyi csoportokat, amelyekben jelenleg is az iratanyag van. megszüntetni, felbontani nem lehetett volna, hanem csak arról lehetett volna szó, hogy azok egymásutánját megváltoztassuk. Nyilvánvaló, hogy konkordanciajegyzéket is kellett volna készíteni : tehát egyrészt egy történelmileg kialakult, ismert jelzetrendben levő anyagot csoportosítottunk volna át igen sok munkával. De ezt a példát sorolhatom tovább : a Csáky család levéltárának 30