Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

Dániában 4957*ben ötéves tervet készített a levéltárigazgató, az osztályvezetők véleményezése alapján, ^Legtöbi más levéltárban elvbea a legnagyobb szabadság uralkodik, a kezdeményezés az egyes osztályok vagy illetékes levéltárak levéltárosának vagy vezetőjének dolga, végleges döntést az igazgató hoz (Bajorország, Belgium, a Irancia Archives Naíionales, Hollandia, Olasz* ország. Portugália, Spanyolország stb*). A kiadásokat általában a viszonylag szükreszabott anyagi lehetőségek korlátozzák. Javaslataink. Miután körülbelül 12 év óta rendelkezünk a levéltári tevékenységet bemutató csaknem az egész világra kiterjedő anyaggal, engedtessék meg nekünk, hogy erre vonatkozóan nyíltan kilejthessük véleményünket. Vitathatatlan, hogy a leltárak területén igazi anarchia uralkodik: ugyanakkor, amikor a hitelkeretek mindenütt olyannyira szűkre szabottak,, csak sajnálkozhatunk afölött a pazarlás fölött, amelyet a nem föltétlenül szükséges sok-sok leltár kiadása jelent Ugyan mire Jó például az., hogy az állami levéltárak nagy költségen kiadják a községi levéltárait leltárait, amely levéltárak gyakorlatilag vajmi kevés régi iratot s csak helyi jelentőségűt rejtegetnek, és senki sem utazik oda. hogy bennük kutasson. - hasonlóképpen mi haszna van a börtönök, a Jótékonysági intézmények újkori iratairól készített szám* soros repertóriumoknak stb. ? S mennyi időt pocsékolnak el a kutatók a nyomdatechnikaiig rosszul összeállított vagy mutatók nélküli leltárak miatti Azt kell hinnünk, hogy a legtöbb levéltáros nem is ismeri a modern és gazdaságos kiadási eljárásokat, amelyeket más területéken alkalmaznak; nem ok nélkül határozta el a washingtoni országos levéltár, hogy segédleteit kizárólag sokszorosított formában teszi közzé* az Oíf-set eljárások tökéletesnek bizonyulnak. (Jegyezzük meg mellékesen, hogy a francia levéltárak igazgatósága most szerzett be egy <Vary~typer»-gépet, amely a közeli Jövőben lehetővé fogja tenni a levéltári segédletek fokozott publikálását) Másrészről, a mikrofilm elterjedése elavulttá tette a nemrég még szokásban volt regeszta* és «calendars# (lajstrom?) késziiést amelyek csaknem oly részletesek, mint maguk az iratok, de mégsem helyettesíthették azokat; ma már a rövid elemzések és a sok s részletes mutató lehetővé teszik* hogy a kutató könnyen megtalálja az iratokat amelyeknek - ha ugy óhajtja m megszerezheti a teljes, mikrofilmrevett szövegét (ezt rejtette ki legutóbb Sir Hilary Jenkinson s napjainktól kezdve ezt meg is valósítják a vatikáni levéltárban). Valamennyi levéltárban legyen meg nyomtatásban elsősorban az összefoglaló útmutató* az egész anyag kis katalógusa stb., amelyek mindenki számára biztosítják a fondok sommás Jegyzékének, tartalmuknak, koruknak megismerését .., A továbbiakban helyes volna azoknak a fondoknak levéltári segédleteit kinyomtatni, amelyek természetüknél vagy dokumentumaik koránál fogva alkalmasak a történeti kutatásra, akár általános történet akár egyéb területek történetének leitárása szempontjából, (különösképp a külföld számára). Abból az elvből kellene kiindulni, hogy a nyomtatott leltár a történész (kivált pedig a távol élő történész) számára készült nem pedig a levéltár személyzete számára. Tehát helyi Jelentőségű, szűkebb keretek közé szorított kevésbé kutatott anyag esetében érjük be a sokszorosított segédletekkel, azzal a feltétellel azonban, hogy ezeket széles körben terjesszük. í - L e v é 1

1 á r i útmutatók készítése és kiadása a)^ltalános útmutatók Azon területek egyike, melyeken a legutóbbi háború óta a levéltári vezetőségek a legftöbbet s eredménnyel fáradoztak: valamennyi levéltár kiadott egy általános útmutatót s munkájához a kutató a leginkább célravezető tájékozódást megszerezheti. 94