Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.
vonatkozó adatokat, mindennemű politikai, gazdasági, társadalmi kulturális kérdést illetően, s ezeket a tudomány és az érdekeltek rendelkezésére bocsássák*. Egészen más rendszert ismerünk Ausztriában és az NSZK-ban. Ausztriában, valamennyi kutatót egy speciálisait levéltárosra (referens) bíznak, aki ianácsokka! látja el és segítségére van kutatási problémái megoldásánál: dokumentumok megléte, bibliográfiai útbaigazítások, esetleg az iratok analizálása; hasonló feltételek között tőrtónik a tudományos Jellegű írásbeli kérdések megválaszolása. Szintúgy a németországi szövetségi levéltárakban, a levéltárosok válaszolnak a szóbeli vagy írásbeli kérdésekre, hatáskörüknek megfelelően; mindegyiküknek megvan a maga saját feladata (belügy, közoktatás, igazságügy, gazJaságügy. térképek, filmek slb,) ; á «Reíerens» (ös segéderői) kötelessége, hogy a katalóguson és a leltáron túlmenően megoldja a kutatás és szakvéleményezés felmerülő problémáit ugyanígy Baden-Vürttemborgben, valamennyi levéltáros egy-egy kérdés specialistája (középkori történet, modern történet, jogtörténet, genealógia és heraldika, toponimia stb.) ; a pontos kéréseket egy levéltáros IrásbaíoglaSja és kifejti, ezek azután - anyaguknak megfelelően beosztva a regisztraturába, későbbi kutatásom kat szolgálhatnak. Ügy látjuk, hogy majdnem hasonló a helyzet a többi tartományban is; Bajorországban a levéltárosok szakképzése leginkább területi alapokon történik. Egészben véve az adott felvilágosítások természet© az érdeklődéstől és a kutatás anyagi fontosságától Bgg, Legíöbbnyire a dokumentumok létére és Jelzetére vonatkozó tájékoztatásra szorítkoznak, néha kissé részletesebben; kivételt képez - ugy látjuk - Baden^Y/ürtteraberg. Ez utóbbi tartományban gyakorta előfordul, hogy a levéltáros a kutatási kérésnek megfelelő iratok vagy oklevelek fotókópiáját is előkészíti Némileg hasonló a rendszer Magyarországon: az illetékes hatáskörrel íolruháiott levéltáros megjelöli az iratok feltalálásának módját; a levéltárosok, bibliográfiai síkon csak a kezdő kutatókat segítik, különösképpen az egyetemi hallgatókat. Ugyanígy Lengyelországban; a levéltárosokat szakterületüknek megfelelően hizza meg az igazgató kutatási feladatokkal, ha ezek hosszadalmasak lennének, akkor az osstályok levéltárosbrigádjaira bizzák a kutatást Többnyire a levéltárosok beérik azzal, hogy az iratok létőre és Jelzetére vonatkozó felvilágosítási adjanak (anélkül, hogy bibliográfiai adatokat vagy iratelemzést közölnének) ; ha azonban a kcrás valamely tudományos központtól vagy külföldről ered, ennél szélesebbkörü fáradozást fejtenek ki. Spanyolországban a kutatások (tbuscas») - legkivált Simancas-ban és Sevillában ^ a küls* kutatók tradicionális és ingyenes kiszolgálását jelentik; a kutatás általában a segédletekben található adatokra szorítkozik. Ha a kérés ennél jelentékenyebb munkát igényel, a levéltárigasgató aög bizhatja a levéltárosokat, hogy közvetlenül az iratanyagokban végezzenek kutatásokai és iratelemzést, munkaidőn kivüL » Egyébként a legtöbb levéltár írásbeli kérdésekre válaszol, feltéve, hogy nem igényeini>fc lulságosan hosszadalmas munkát (a «Research Officer* nem végezhet egy óránál hosszabb idoro terjedő kutatási munkát, jelenti a rodéziai válasz). A francia megyei levéltárosok egyik legutóbbi kongresszusuk alkalmából különösképpen az Írásbeli megkeresésre foganatosított kutatások kérdésével foglalkoztak, amelyek mind több és több időt igényelnek és amelyek, kivált ha biográfiai és genealógiai kutatásról van szó, a tudomány fejlődéséhez csak nagyon viszonylagosan járulnak hozzá; láthatólag abban egyeznek meg. hogy az ilyen tipusu kutatásokra csak minimális figyelmei fordítsanak. B -Kutatások nyilvántartása Kétféle lehetséges nyilvántartást különböztetünk meg. az egyik a kutatók által egy íoVéKari raktárban foganatosStott kutatásoké, a másik azokra vonatkozik, melyekot a levéltárán maguk folytatnak: a kutatók kérésére s amelyek gyakorta levélváltásba torkoilanak. ügy látjuk, hogy egyes országok nem vezetnek sem ilyen, sem olyan fajta nyilvántartást, vagy ha vezetnek is. nem rendszeresen (Belgium, Dánia, Görögország, Hollandia, N&gycriiannia, Olaszország, Portugália, Svájc, USA, Yenesuela ...). 81