Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bautier, Robert-Henri–Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltárak a történeti kutatás szolgálatában: összefoglaló jelentés az V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia számára, Lisszabon, 1959 / 63–106. o.

IV. IRATKÍKÉRÉS A LEVÉLTÁRAKBAN A - K érői altípus ok A követett gyakorlat feltűnően eltérő országonkint sőt sok esetben még egyetlen ország Ie«r véltárái kőzött is: agy tűnik, hogy nem egyszer olyan régi gyakorlatot követnek, amely többé nem . felel meg a levéltárak mai igényéinek. Kétségkívül ezen a területen a legkönnyebben kínálkozik lehetőség a módszerek egyszerűsitésére. Némely levéltárban továbbra sem kívánják meg a kérőlapot: a kutató a terem felügyelőtől szóbeli uion kéri á- dokumentumokat, vagy néha egy jelenléti ivre vezeti rá az általa kórt iratok Jelzeteit Ez & gyakorlat több állam számos vidéki levéltárában, főképp pedig néhány svájci levéltárban., valamint, a venezuelai levéltárban. Máskor, épp ellenkezőleg, megkívánják a kutatótól, hogy mindenégyes kérőlapra ne csak a nevét, a kért iratok Jelzetét és a dátumot irja Tel. hanem keresztnévét, címét, foglalkozását á kutatás tárgyát, célját (másolás, szövegelemzés, összeolvasás sfb,). Ezt mi teljesen fölöslegesnek tartjuk mindazokon a helyeken, ahol a kutatók számára nyilvántartó dossziét vágy egyéni karfonnyiiváníartóíapot rendszeresííettek. Némely levéltár igen szerencsésen különböző szinü kérőlapokat rendszeresített, aszerint hogy a kutatók vagy pedig az ügyviteli szervek kérelmeiről van-é szó (a legtöbb német állam, Dánia), vagy a kutatás tárgya szerint (Vashington), vagy pedig aszerint, hogy helyben kutatandó vagy külföldi kutatásra kölcsönzött dokumentumra vonatkozik-é (Bajorország), illetőlég olyanra, amelyet valamelyik levéltáros hivatali helyiségében tanulmányoznak (Párizs). Párizsban kétféle kérőlap is van: egyik zöld szinü, az azonnali kutatásé; a másik sárga, s ez a másnapra vagy valamelyik következő napra elhalasztott kutatási igényt tünteti föl. Csaknem mindenütt 2-3 példányuak a kérőlapok. De amig néha a kutató több különböző űrlapot kénytelen kitölteni, addig egyebütt olyan kérőlapot vezették be, amely két (vagy három) egymástól perforálással elválasztott részből ált A rend és kényélem szempontjából ez az utóbbi módszer kétségkivül ajánlható az ügyintézés és a kutatók számára egyaránt De meggondolandó a Y/ashingtoni országos levéltár néhány űrlapjával kapcsolatbán használt rendszer is: az egyes példányok között indigó van; de ezeknek az űrlapoknak költségesebb voltán kivül az indigóval írott példányok kezelése egyáltalán nem kellemes és' olvasásuk sem mindig tökéletes. Bármilyen legyen is az elfogadott tipus, az űrlapok, vagy az ürlaprészek egyike a kikölcsönzött iratanyag helyére kerül a kutatás tartamára; ez á gyakorlat világszerte általános. Spanyolországban azonban az űrlapokat gyakran csak egyetlen példányban töltik ki; Ghánában az őrjegyeí a levéltár személyzete tölti ki és nem a kutató, Hollandiában ugy látjuk, hogy nincs is őrjegy rendszeresítve. A második ürlaprész (vagy a második kérőlap) sorsa különböző: egyszer kiséri az iratot, másszor a teremfelügyelőnek adják át (vagy az ajtónálló teremőrnek), aki az iratkiadás ideje alatt megőrzi azt és megállapítja a dokumentumok visszaadását. Valljuk be, hogy a tkiséró*jegy* igen elterjedt használata, amelyet gyakran a regiszírumba, az iratcsomóba vagy a kartonnyilvántartásba helyeznek az iratkiadás tartamára, rendkívül csekély gyakorlati értékű. Néhány év óta,, több országban bevezettek égy harmadik űrlap-részt Az NDK-ban az ürlaprészek egyike a terembeli ellenőrzésre szolgál, másika a raktárellenörzés céljaira, a harmadik őrjegyként szerepel, Magyarországon egy kitöltött űrlap kiséri az iratot a második ennek helyére, a polcra kerül; egy harmadik űrlapot pedig a teremfelügyelő őriz. Jugoszláviában a harmadik ürlaprészt. a dokumentum visszaadása után, elismérvényképpen átadják a kutatónak; a nyugtának ez a módja, amely több könyvtárban is (főképp Olaszországban) használatos, nem Jelent különösebb előnyt; mert a kutatónak vagy terhére vannak (zavarják őt) mindezek a nyugták, vagy pedig azon igyekszik, hogy szabaduljon tőlük. 75