Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

Á másik vélemény szerint épp ellenkezőleg; a régi anyag nem nyújt kellő lehetőséget a modern kutatási igényeknek megfelelő átrendezésre, mig a polgári kori anyag az átrendezésre alkalmas* Sőt ennek az álláspontnak a védelmezője az irattári anyagnak tárgyi csoportokban való kezelését is javasolja, Az anyag kutatottságának szempontját egyetlen megkérdezett vette fel indokai közé. Eszerint az átrendezés mellett szólhat az is, hogy bizonyos anyag felhasználásához nagyobb tudományos vagy ügyviteli érdek fűződik. A kérdőivek nem érdeklődtek a megengedhetőnek vélt átrendezések módszerével kapcsolatos vélemények iránt Néhány válasz mégis kitért ezekre is. így szóvá teszik az átrendezendő iratanyag határainak a kérdését Sajnos, e tekinletbe-n sincs egységes vélemény. Az átrendezendő iratok volumenét egyesek egy íond, mások csak egyegy állag irataira korlátoznák. Néhány válasz a régi és az átrendezés utáni uj jelzeteket felölelő konkordancia jegyzékek összeállítását hangsúlyozza. Mások azt javasolják, hogy az uj jelzetek a régi rendet tükröző segédletekben jegyeztessenek fel. Általános annak hangsúlyozása, hogy az átrendezést csak megfelelő szakértelemmel rendelkező munkaerők végezheük s a munkát igen nagy körültekintéssel kell végezni. Hangsúlyozzák azt is„ hogy -az átrendezés igen időigényes munka, a mennyiségi szempont ezért háttérbe szorul.. Egyik megkérdezett azt javasolja, hogy az átrendezési munkák megkezdése előtt tisztázni kellene a munka módszertani kérdéseit Előtanulmányokat kellene készittetni, bemutató-rendezése* ket kellene szervezni és azonos jellegű szervek iratainak rendezéséhez rendezési típusterveket kellene készíttetni. A megkérdezettek 1/5 része, vagyis 8~40 szaktárs, az átrendezést nem tartja megengedne* tőnek, ill. olyan súlyos feltételhez kötné, melyek előfordulása csaknem teljesen elméletinek tekinthető. Az ellenérvek első csoportja a proveniencia tanának és a hivatal törté ne ti munkának magyar értelmezésével függ össze. «Az irattári rendszer összefüggésben van a hivatal egész működésével és ügymenetével*, irja az egyik megkérdezett *Az eredeti iratrend a regisztratura tartozéka, megbontása a levéltári anyag struktúrájának szétrombolását, irattermelői tevékenységének mesterkélt alapokra való helyezését jelentené*, irja egy másik kartárs. Mások az eredeti rend fenntartásának szükségességét azzal indokolják, hogy az anyag átrendezésével nehézségeket támasztanak a hivataltörténeti kutatásoknak. A!z ellenérvek másik csoportja az átrendezési munka gazdaságosságával kapcsolatos. < Az átrendezett anyaghoz uj segédletre vagy konkordancia jegyzékre van szükség, vagy fel kell jegyezni a könyvekben az uj jelzetet Ez munkatöbblelet jelent Számok szerint rendezni, egyik kartársunk szerint, könnyebb, gyorsabb, még ha iktatókönyvet vagy lajstromot is kell készíteni az anyaghoz. , Az argumentumok harmadik csoportja az átrendezés időpontjával, aktualitásával kapcsolatos. Egyesek szerint ugyanis előbb kielégítő módon kutatható állapotba kellene hozni minden anyagunkat s csak azután kellene egyes fond ok átrendezésével foglalkozni. Az indokok negyedik csoportja az átrendezéssel foglalkoztatható dolgozókkal van összefüggésben. A levéltári dolgozók szakmai felkészültsége nem felel meg az átrendezési munka követelményed nek és hiányoznak nálunk a kellő tapasztalatok is. Az átrendezés helyett általában segédletek készítését javasolják. Egyesek általában a dokiK mentációt, mások pedig rövid tematikai cédulákat ismét mások egyenesen az esetleg elpusztult segédletek pótlását javasolják. 27,