Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: A levéltárak és a közigazgatás együttműködése Franciaországban / 220–224. o.

néha hamisan értelmezett államérdek éppen azokat az iratokat tartatja vissza velük, amelyek a történetírás alapjai lehetnének,, Legyünk őszinték i* hangsúlyozza Duchein -» és valljuk be itt amit amúgy is tud mindenki de amit el szokás titkolni; hogy minden korraányváltozásnái kilószámra égetik ei a minisztériumokban az iratokat o ugyanez áll kisobb mértékben a vidék igazgatására is-. Sajnálatos-, sőt íelháboritó az ilyen visszaélés, mert annak a ténynek tudomásul nem vétőiéből ered, hogy a levéltárak is állam i szervek. Jól tudjuk, hogy a minisztériumok működésében nincsen semmi kilogásolni való- akkor miért tagadják meg az iratok átadását?* A levéltárosok nem szeretik, ha koruk igazgatásával szemben korlátozzák szerepüket Nem szeretik, ha a megyei igazgatás csak vásári ünnepségek és bicikliversenyek iratait adja át és megtartja a politikailag fontosakat Ha régen is igy gondolkoztak volna, ma senki sem tudná megírni a XVIL és XVHL század történetét Az igazgatás szerveinek tisztában kell len niök azzal, hogy mindazok az iratok, amelyeket nem szolgáltatnak be, a tüz martalékai lesz nek és hogy azzal a füsttel, ami a minisztériumok és protektorátus ok kéményén keresztül elenyészik a levegőben, a holnap történetírása tűnik eL Amely napon a közigazgatás minden szerve minden elévült iratát átadja a levéltáraknak, meg lesz oldva a levéltárak és közigazgatás legégetőbb problémája* Az igazgatás és levéltárak egymáshoz való viszonyát az 1936-os törvény fekteti le» ennek a törvénynek értelmében az igazgatási szervek minden esetben csak a levéltárosok bele egyezésével selejtezhetnek, viszont á levéltárosoknak biztositaniok kell az iratokhoz való azon' nali hozzájutást ha a létrehozó szerv azt ugy kívánja* Az iratok beszolgáltatásával kapcsolat ban megemlíti a szerző a beszolgáltatás ütemének problémáját (franciaországi viszonylatban kisebb igazgatási szervek esetében 3 havonként nagyobb hivatalok esetében évenkénti be* szolgáltatást ajánl), az iratok rendezettségét (ne ömlesztett állapotban kerüljenek a levéltárakba) és végül kitér arra a nehézségre, amit a hivatalok és levéltárak egymástói való távotsága okoz. Nem kellemes tudat egyik igazgatási szervnek sem„ hogy elévült iratai 3~4 km távolságra vannak a hivataltóh Segíthetne ezen az un, *kis levéltárak*, «átmeneti levéltárak* létesítése,, amelyek a hivatali szerv épületében a hivatal igazgatása és egy levéltáros ellenőr? zése alatt működnének* Másik megoldás lenne ha a nagy hivatalok képzett levéltárost alkalmaznának arra a célra, hogy előkészítsék az iratoknak az állami levéltárakba való átadását Ezt a módszert Franciaországban Charles Braibant vezette be; a levéltáros az állami levéltár keretén belül maradva, mint egy misszionárius működik a minisztérium ban fl egymás között ugy is nevezik őket a francia levéltárosok; misszionárius levéltárosa Ugyanez lehetne a helyzet vidéken is„ ha a levéltárvezető megfelelő számú képzett levéltárossal rendelkezne,. Az iratbeszolgáltatás problémái akkor íognak teljes megoldáshoz jutni, ha elegendő levéltáros és elegendő raktárhelyiség áll majd rendelkezésre

0 De ne korlátozzuk ambícióinkat - folytatja a szerző -» nem akarunk mi rendezőgépekké válnt A mi feladatunk a tudósítás, a dokumentáció is. Igaz, ha rendezett iratanyagot tudunk az igazgatás rendelkezésére bocsátani, már az maga is dokumentáció, Innen elindulva már csak egy lépés választ el attól, hogy a levéltárakat valódi dokumentációs központokká tegyük és ezt a lépést Charles Braibant meg is tette mintegy 10 évvel ezelőtt 4946 óta Haute Yienne íőlevél tarosa: Betgé-Brezetz sajtócikkek,, folyóiratok és szakfolyóiratok kivágataiból minden igazgatási problémát felölelő dokumentációs dossziékat hozott létre, Ezt a formát mintegy 30 megyében át? vették, ugy hogy napjainkban a levéltár és dokumentáció fogalma elválaszthatatlanná vált Ez a dokumentáció ma már tul is lépi az igazgatási problémák keretét és felöleli mindazokat amelyek a jelenkor közönségét érdekelhetik- gazdasági szociális,, kulturális dokumentációt A dokumentációs központoknak létrehozásában az az alapgondolat érvényesült hogy a levéltárak az igazgatás iratait őrzik, Gyakorlatilag tehát a törvények és rendeletek szövegei * ha nyomtatottak is •» szintén levéltári anyagnak tekintetnek és levéltári elvek alapján kezelhetők. Ugyanígy hasonultak a különböző újságok és folyóiratok a levéltári iratanyaghoz,, ami természetes is, <- A történészek már régen dossziékat cédulagyüjteményéket alkottak azokból az újságokból, folyóiratokból és könyveikből, amelyek az őket érdeklő történeti kérdéssel foglalkoztak -= az odavonatkozó levéltári anyaggal párhuzamosan, £z a körülmény jóval a dokumen222