Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Gazdaságtörténet és a levéltárak a 36. német levéltárosnapon / 216–219. o.

(A pertinencia elve pl. az induktív és a deduktív eljárásnál Jutott érvényre.) Hogy melyiket alkalmazták, az anyag rendezettségétől, a levéltár típusától, a rendelkezésre álló munkaerőtől, az iratanyag használhatóságától függött. Csupán a 19* század második felétől kezdve beszélhetünk általánosan elismert rendezési elvről, amikor a proveniencia elvének alkalmazását a rendezési eljárásoknál mindenütt kötelezőnek mondották ki. Nagy István GAZDASÁGTÖRTÉNET ÉS A LEVÉLTÁRAK •'!<-'.i!*i|*..' —»-• nini • •• ii • •!• ' »••— »...i»————»—•. i....- — .. A 36. NÉMET LEVÉLTAROSNAPON A gazdasági Jellegű levéltári anyag iránti érdeklődés megnövekedésének bizonysága* hogy a 36. német levéltárosnap. melyet 1958-ban Konstanz-ban tartottak meg, tárgyául az állami, magán- és vállalati levéltárakban található gazdasági iratok megőrzésének és felhasználásának sokrétű problematikáját választotta. A kapitalista Nyugaton is egyre inkább felismerik, hogy a modern gazdaságtörténet megírásához elengedhetetlenül szükséges a napjaink óriási gazdasági tevékenysége során keletkezett iratanyag rendszeres és intézményes megőrzése. Enélkül gazdaságtörténetet (gazdaságtörténet nélkül pedig sem a politikai, sem pedig a hadtörténetet) nem lehet komolyan művelni. Persze ez ugyanakkor együttjár azzal is, hogy a modern gazdasági levéltárak munkájának eddigi, inkább gyakorlati iratőrsési és üzemi dokumentációja mellett egyre erősebben Jelentkeznek a sajátlagosan történeti kutatás szempontjai is, e levéltárak funkciójában is egyre inkább hangsúlyozva a tudományos-történeti levéltár Jelleget A levéltárosnapon elhangzott előadások figyelemre méltó módon mutatlak be e szemlélet fokozatos térhódítását, éppen ezért számunkra is igen sok tanulságot tartalmaznak. Az előadók közül elsőnek dr. Götz Freiherr von Pölnitz az augsburgi Fuggerlevéltár igazgatója tartotta mog előadását <Gazdaságtörténeti források a német .levéltárakban* ci» men. Az előadás inkább általános anyagismertető, számbavevő, és általános problémaíelvető jellegű volt, s a Fugger-levéltár jellegéből kifolyólag nagyobb hangsúllyal a régebbi korok gazda* ságtörténetének forrásai és szempontjai szerepeltek. Áttekintése elején előadó megállapítja, hogy a német állami*községi, egyházi és magánlevéltárak egyaránt jelentős gazdaságtörténeti iratanyagot tárolnak. Az elsőnek emiitett állam ténykedése során sok gazdasági természetű számadási iratanyagot hoz létre. Ezek már a Karoling-korban feltűnnek. Később az állami monopol liumok, (só, dohány) majd a manufaktúrák (porcelán, textil) növelik a gazdasági iratok menynyiségét Az egyházak németországi gazdasági tevékenységét a vatikáni iratok ismerete nélkül pontosan felmérni nem lehet Különösen érdekesek gazdasági szempontból a Camera Apostolica fondJaL A németországi egyházi iratanyag legnagyobb része az 18Q3*as szekularizációval állami levéltárakba került Az egyházi anyakönyvek, a templomépítés!, kórházi, továbbá a Jótékonysági intézményekkel kapcsolatos iratok a szociális és gazdasági adatok sokaságát tartalmazzák. A városi adókönyvek, lakóház nyilvántartások és Jegyzői iratok szinte hemzsegnek a gazdasági szempontból érdekes adatoktól. A nemesi levéltárakban mezőgazdasági Jellegű feljegyzésekkel találkozunk* Ezek mellett bányák, manufaktúrák működésére is akad elég sok adat A polgárság tevékenységét tükröző iratok gazdasági szempontból a legértékesebbek és a legsokrétűbbek. A céhek iratai, továbbá a végrendeletek az ipar, a kereskedelem, a forradalmak* a különféle mozgalmak története szempontjából nélkülözhetetlenek. Nagy figyelmet kell fordítani a nagyvállalkozók irataira* Leveleskönyvek, leitárak, mérlegek, tervek, elszámolások a gazdaságtörténetnek gazdag forrásai. Sok értékes irat kerül elő régi könyvek fedőlapjai közül is. Gaz-' dasági szempontból az előbb említettekkel egyenértékűek a bank levéltárak, a kereskedelmi* és iparkamarák iratai, a sajtó-archivumok, továbbá a politikai pártok iratai. Befejezésül az előadó loszögezte, hogy a gazdaságtörténet nem segédtudomány, hanem a történetírás nélkülözne* 216