Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.

Képtelenség biztos adatokat kapni arra nézve, hogy mennyi anyag van a szerveknél. 4947 és 4954 között évente átlag 57 beszállítás történt áüag 50 000 őrzési egységgel. Ebben az időszakban a nápolyi állami levéltár gyűjtötte be a legtöbbet a beszállított anyagok többsége a közjegyzői levéltárakból jött. Másodsorban a bíróságoktól, végül a közigazgatástól. A legszebb rendben a belügyi hatóságoktól kerül a levéltárakba az anyag. Igen szép számmal helyezlek az állami levéltárakba letétbe is iratokat Sokszor az ilyen iratokat rendezni és leltározni kel:, helyet kell számukra biztosítani, de mindez kifizetődő. Az utolsó öt évben, 4947-54 között évente átlag 45 letétbehelyezés történik, ezek kb. 7»464 iratot és 868 hártya oklevelet Jelentenek. Nagyon sokszor ajándékoznak a levéltáraknak iratokát Az említett időszakban kb. évente 2,733 iratot és 46 hártyaoklevelet adományoztak. Nápolyban sok az ajándékbaadott családi levéltár. Az is gyakorta előfordul, hogy a letétből ajándék lesz. Sok iratot vásárolnak az állami levéltárak. Megvásárolnak történeti értékű magánlevéltárakat már az állami levéltárakban lévő sorozatok kiegészítő részét, vagy egyes értékes darabokat A vásárlások között külön érdekes a szicíliai Bourbon-családnak Münchenbe került levéltára megvásárlása* amely 2000 őrzési egységből áll. , • • i 9; Selejtezés ^ Olaszországban is két álláspont van a selejtezést illetően. Az egyik szerint semmit sem lehet kiselejtezni, mert ma n*cm lehet megmondani, hogy a jövőben mi érdekli a kutatókat A másik álláspont szerint csak az igazán értékes anyag kaphat helyet a levéltári állványokon, vagyis selejtezni keli. M levéltári törvényhozás igyekszik a két álláspont között a helyes mértéket megtartani. Olaszországban az első selejtezés 4330-ban ismeretes, amikor Bologna város a már nem szükséges iratokat elválasztotta az értékes iratoktól, és az un. Camera Librorum Deposiíatoriorum-ban helyeztette el. Az is ismeretes, hogy különösen a szicíliai kettős királyság és a pápai állam fordítottak nagy gondot a^ múltban a selejtezésre. Az egyesülés után 1875-ben már jelent meg a selejtezésről rendelkezés. Eszerint a létrehozó hivatal vezetője, az illetékes levéltár, a belügyminisztérium és a levéltári tanács döntöttek a selejtezés kérdésében. Az 4902-ben megjelent ujabb rendelkezés az olasz országos levéltárnak biztosit jogokat a központi szervek irattáraiban folyó selejtezésnél. Az 4941 évi rendelkezés, amelynek jiórésze ma is érvényben van, selejtezési bizottságokra bízza a döntést A& 4939 évi levéltári törvény nem engedi meg az 4870 előtti iratanyag selejtezését Vannak Olaszországban is olyan hivatalok, amelyek selejtezési ügykörjegyzékeket szerkesztettek. Mindenesetre háborús és egyéb károk esetén óvatosabban kell az anyagot kiselejtezni. A két háború alatt Olaszországban is a selejtezést a papirhiány miatt megkönnyítették. Ez abban állt hogy az érintett hivatal selejtezési ügykörjegyzéket készített, és az illetékes levéltár igazgatója - esetleg változtatásokkal » jóváhagyta. Az- ilyen eljárás nagyon sok kárt okozott és hozzászoktatta bizonyos könnyelműséghez a szerveket Olaszországban is mégvan arra a hajlam, hogy a selejtezésnél a levéltárosok ellenőrzésétől megszabaduljanak. Két okból; sokszor felük, bár jogtalanul* anyagukat máskor p dig zavartalanul akarják kidobálni régi irataikat 4947 és 4954 között maguk az állami levéltárak 2000 mázsa-anyagot selejteztek ki. A levéltárakban azért került sor selejtezésre, mert az iratok veszélyben forgása esetén selejtezés nélkül is átveszik az iratanyagot Az elv azonban az, hogy a selejtezésnek az anyag beszállítása előtt kell megtörténnie. Ma az a helyzet hogy az állami levéltárakban számottevő selejtanyag nincsen. A második világháború után igen lassan „indult meg a selejtezés munkája. A selejtezések általában nem folytak szabályszerűen, az ötéves határidőt sem tartották be és sok értékes irat került selejtbe. 4954-ben normalizálódik a helyzet Azonban még ekkor és ezután is sokszor a helyszűke szabja meg a selejtezés mértékét Az ál ami hivatalokban 4947 és 4954 között a selejtezések eredményeképpen 4300 mázsa iratot adtak zúzdába. 63