Levéltári Híradó, 8. (1958)
Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: A levéltári érték lényege és megállapítása / 398–404. o.
•HÍVÉ LTARI ÉRTÉ K LÉN/EOB ÉS MEGÁLLAPÍTÁSA .M^tfmt,^n»—i»"iiin nfriii mnim i ifin p[i|n iii .". i). «»i>iiiii.iwwi^tiwi' «»IHM»M»IIIWÍ ül koblenzi 35. német levéltárosi nap alkalmával elhangzott referátumokról ugyan kivonató' san már megemlékezett a nyugatnémet «Der Archivar* c. szaklap 1957. évi 4* száma s nyomán a Levéltári Híradó is. A levéltári érték és értékminimum kérdésének nemzetközileg, és különös erővel hazai viszonylatban is előtérbe való nyomulása azonban nem teszi indokolatlanná, ha a kongresszus alkalmával elhangzott egyik fő-referátumot, Fritz Zimmermann dr. müncheni levéltári igazgató «Vesén und Ermittlung des Archivwertes* cimü tanulmányát most már nemcsak a Der Archivarban megjelent kivonatos ismertetések, hanem az Archivalische Zeitschrlftrben megjelent tél* jes és részletes szövegközlés alapján újból is részletesen ismertetjük. L TEMATIKAI ÉSZREVÉTELEK A 1 levéltári érték problémáját a német levéltártudomány a múltban nem tette önálló elméleti vizsgálódás tárgyává, legfeljebb csalc a selejtezési eljárások alaptételeinek megállapítása, a kiválogatás! szempontok rögzítése során foglalkozott ezzel a kérdéssel némileg behatóbban. Az ujabb iratanyag szelektálásával kapcsolatosan Meinert. valamint Meisner megállapításai említésre méltóak, mert felállítottak bizonyos értékelési fokozatokat, de végeredményben még mindig az a helyzet, hogy az egész kérdés-komplexum a lényeg érintése nélkül, két véglet között mozog a gyakorlatban^ az egyik álláspont szerint nagyvonalúan kell eljárni a levéltári megőrzésre való érdemesség elbírálásánál, a másik nézet alapján viszont radikális módszereket kell alkalmazni az iratanyag becsértékének megítélésénél. Nem vitás, hogy mindkét megoldás tarthatatlan következményekkel Jár, — Térszint a levéltárak tultömöttségét idézi elő, részint adott esetekben lehetetlenné teszi a tudományos kutatást*- s mindez azért van. mivel az eddigi elméletek az értékelés ügyét csupán alaki oldaláról közelitették meg, holott az igazi értékmérőt mindenegyes iratdarabnak az objektív levéltári -ér tekében kell keresnünk. A szerző maga is tudatában van annak, hogy a probléma: Jl felvetése és megoldást keresése nem könnyű feladat, mégis vállalkozik a levéltári értéktan .alapvonalainak kisérletszerű körvonalazására, legalábbis módszertanilag, de annak kihangsúlyozása* val, hogy a részletekbe menő értékelési rendszert majd a gyakorlatnak és a további, a különféle igazgatási ágazatokat és irattári fajtákat figyelembe vevő vizsgálódásoknak kell kialakítania* IL AZ ÉRTÉKRENDSZER FELÉPÍTÉSE Bármely módszernek határozott rendszerré való kiépítésénél szükségessé válik bizonyos alapfogalmaknak a tisztázása, így a levéltári anyag egyes darabjainak megítélésénél is három köv vetelményt kell szem előtt tartanunk éspedig, hogy 4* valamely szerv működéséből, ügymenetéből származzék, 2* levéltári érettsége és 3, megőrzésre való érdemessége kétségtelen legyen. Ha már most a levéltári jellegnek ezt a három ismérvét tüzetesebb vizsgálat alá vesszük, könnyen megállapítható, hogy a két első tisztára genetikus, vagyis alaki természetű s így nem fejezi ki a kérdé* ses irat levéltári szakszempontból döntő Jelentőségű tárgyi forrásértékét, Ez utóbbit csak a harmat'* dilc kritérium, a levéltári megőrzésre való érdemesség ténye érzékelteti, ami a gyakorlatban any* nyit jelent hogy mig a proveniencia és a levéltári érettség a levéltári rend és rendszer kialakításánál hat tényezőként, a megőrzendőség ismérve, vagyis a levéltári értékelés (röviden levéltári érték) a valódi értékmérője annak, hogy valamely irat, mint levéltári darab egyáltalában fenntart + Lengyel Alfréd; Nyugatnémet levéltári problémák a koblenzi 35. német levéltárosnapon. •» Levéfc tári Hiradó 4958, <t-?*2. sz. 200-205. U i' , .» T Archivalische Zeitschrift Bd» 54, 398
