Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Jenei Károly: A Magyar–Olasz Bank története, szervezete és iratkezelése / 271–274. o.

visszalépett a Magyaróvári Ipartelepek rt a Magyar Mezőgazdasági Vegyipar rt és a Magyar Beihajózási rt finanszírozásától. Felszámolta a Magyar Agrár és Járadékbank áruüzleteinek íolylatására alakult és a Mohácsi Selyemipari részvénytársaságot Helyiérdekű vasúti vállalatait 4932. január l*én a iriagyar állam váltotta magához. A tranzakció rendkívül előnyös volt a bank szempontjából. A MÁY kötelezte magát hogy a hat helyiérdekű vasúti vállalatért 66 éven át havi 28 300 pengő Járadékot 9 fog fizetni. A Románia. Jugoszlávia és Csehszlovákia területére került és korábban az Agrárbank tulajdonában volt helyiérdekű vasutak elsőbbségi részvényeit is sikerült a kisrészvényesek érdekeinek mellőzésével az utódállamoknak eladni. Az érdekeltségek közül a harmincas évek végén Jóformán már csak a M. Kir. Selyemionódák Haszonbérlete rt maradt meg a bank tulajdonában. A Magyar Agrár és Járadékbank kezelésében kitűnően működő selyemfonódák sorsa az uj gazda kezében visszafejlődés lett A milánói anyaintéset az olasz selyem termelésnek nem kivánt versenyt támasztant Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar-Olasz Bank a magyar fonódák fejlesztésével és korszerűsítésével nem törődött Az elsorvasztásnak másik módja a selyemgubók alacsony beváltási ára volt ami a termelési kedv nagyarányú csökkenését eredményezte. Mikor a húsz évre kötött szerződés 4938-ban lejárt a Földmüvelésügyi Minisztérium a közfelháborodás hatása alatt nem merte a selyemfonódák haszonbérletét a banknál meghagyni, hanem uj pályázatot irt ki arra. A Magyar Olasz Banknak az alapításkor, az alapszabályok szerint az volt a célja hogy a •magyar királyság pénzügyi, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeit olasz töke bevonásával is» előmozdítsa, Magyarország és Olaszország között a pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokat fejlessze. A valóságban az olasz tőke csak igen vékonyan szivárgott a magyar gazdasági életbe. Nagyobb olasz tőkét csak két esetben használt fel a bank. Első ízben 1929-ben. midőn a két millió amerikai dollár értékben kibocsátott községi kötvényeket az olasz pénzpiac teljesen íelvásárolta. Egészen más jellegű volt a második eset amikor 1941-ben a magyar és olasz kormány közös olasz-magyar beruházások létesítését határozta el. A beruházások pénzügyi keretét olasz részről azok az annuitások szolgáltatták volna, melyeket a magyar kormánynak az olaszoktól hadi felszerelésre felvett 460 millió líra kölcsön után kellett rizetnie. Az olasz kincstár a Magyar-Olasz Bankot bizta meg a beruházásokkal kapcsolatos mindennemű ügyvitellel és az olasz kincstár nevére nyitott számla kezelésével. A bank valójában a magyar gazdasági élet egyik vámszedője volt Fénykorát 1934-ben élte. amikor vagyonmérlege megközelítette a 36 millió dollárt A gazdasági válság, majd a kötött devizagazdálkodás és a külföldi fizetési forgalom nehézségei csali részben íékezték a bank külföldi üzleti tevékenységét Ezekben az években fokozottan bekapcsolódott a magyar-olasz és a magyar-e'ihiop árucsereforgalom finanszírozásába. A magyar-olasz klíringben jelentkezett magyar követelések egy részéért 1937-ben meg akarta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetése alaii álló érdekeltség vásárolni a Magyar-Olasz Banknak a Banca Commerciale Italiana birtokában lévő részvényn, ajoritását Az olasz anyaintézet azonban meghiúsította a terv végrehajtását és esetleges meglepetések megelőzése érdekében 1938-ban saját funkcionáriusait helyezte a bank vezető pozícióiba. Homaiieiii Guido ezredes, elnök, Ruberti Silvio alelnök. Gianola Fernando igazgató, Cavalli Pietro és Vacari Pirro igazgatóhelyettesek lettek. Éber Antal és Halmi Miklós vezérigazgatói tisztébe az olasz érdekeket minden fenntartás nélkül szolgáló Ambró István került A milánói főrészvényes a Magyar-Olasz bankot kereskedelmi bankká akarta átalakítani. Az uj vezetőség ennek megfelelően kihelyezési állományát évről évre csökkentette és egyre nagyobb mértékben kapcsolta be az intézetet az olasz import finanszírozásába. > A bank a háborús idők ellenére jelentős profitra tett szert Osztalékot ennek ellenére 1939től kezdve egyáltalán nem űzetett A 400 000 db részvényből 347 367 db olasz kézben volt Az olasz főrészvényes álláspontja az volt hogy a nyereséget nehezebb időkre tartalékolni kell. A kis részvényesek azonban számítottak az osztalékra. Képviselőjük évről évre felszólalt a közgyűléseken az alapszabályellenes és gazdasági szempontból veszélyes bankpolitika ellen. Eredményt azonban nem érhetett el, mert a bank vezetősége mereven ragaszkodott a főrészvényes álláspontjához. A felszabadulás után a bank működése elé sok akadály tornyosult Az olasz funkcionáriusok elmenekültek az országból. Az igazgatóság mindössze három tagból állt Az államkincstár az államadósságok szolgálatát felfüggesztette. A bank üzleti tevékenységét kizárólag a látra szóló betétek kihelyezhető részének hozamából tartotta fenn. Mindezek a nehézségek ismételten felvetették a Pesti 272