Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: Nyugatnémet levéltári problémák a koblenzi 35. német levéltáros napon / 200–204. o.

Nőlle dr. (Koblenz) ugyancsak sajnálkozással emlékezett meg arról, hogy az igazgatási és igazságügyi tisztviselők mennyire tájékozatlanok levéltári ügyekben és kérdésekben. Nézete szerint megfelelő tan- és kézikönyvek segítségével, valamint előadások utján sürgősen változtatni kellene ezen a visszás helyzeten. * Classen dr. (Düsseldorf) azt fejtegette, hogy egyes levéltárak tulajdonosai (pl. állam, község, vállalat) közveflenül érdekeltek abban, hogy dokumentum-anyaguk annak tudományos értéktelensége esetében is hasznossági okokból kifolyólag megmaradjon. Ezekre a szempontokra tehát a jö* vőben figyelemmel kellene lenni. LÖízke dr, (Potsdam) az ügyirat-túltermelés elleni stratégia sikeres folytatását háromféle eljárás alkalmazásában látja és pedig; 1. egyes hatóságoknak és intézményeknek teljes iratanyagát 2. a többi hatóság egyes osztályainak ügyiratait. 3* a megmaradó állagok Üondok) egyes köteteit ki kell selejtezni. <- A továbbiak során kifejtette, hogy az igazgatási levéltárakat idővel - az átmenő levéltárak mintájára - csoportokba lehetne összevonni, miáltal a férőhely és személyzet kérdésének megoldása is leegyszerűsödnék és a levéltár-igazgatás befolyása is intenzívebb lehetne. - Majd befejezésül említést tett a Szovjetunióban és Lengyelországban működő s jól bevált körzeti levéltárakról, amelyek tulajdonképpen az átmenő levéltárak szerepét töltik be. Vernie ke (Bonn) is hangsúlyozta a levéltárak és hatóságok közti szorosabb kapcsolat kiépítésének szükségességét s annak a véleményének adott kifejezést, hogy a parlamenti levéltárakkal való behatóbb együttműködés is igen üdvös lenne a lövőben, E levéltárakat nem lehet az igaz* gatási hatóságok irattáraival, vagy levéltáraival egy elbírálás alá venni. A parlamenti levéltáraknak évtizedeken át szükségük van saját iratanyagukra és később sem nagyon hajlandók ebből bármit is valamely állami levéltár részére leadni. • Schmidt dr. (Koblenz) arról számolt be, hogy bár hosszú esztendők óta nagy súlyt helyeztek arra. hogy a főiskolai oktatás keretében, továbbá előadások. 1 ?v él tárvezetések segítségével megismertessék a közigazgatási tisztviselőkkel a levéltár intézményét, annak lényegét és legfontosabb funkcióit az elért eredmény sajnos nem kielégítő. A cél érdekében még hatásosabb propagandamunkát kell kifejteni és még több gondot keli fordítani a levéltárvez ütésekre. Az átmenő levéltárakkal kapcsolatosan megemlítette, hogy a koblenzi állami levéltár is beiktatott egy un. limbuspincét (ügyiraHerakatot). ahol a még megőrzendő, de levéltári begyűjtésre érdemtelen anyagot tárolják. . Vinteri dr. (Koblenz) összefoglaló felszólalásában örömének adott kifejezést, hogy a mai ügyiraHultermelés súlyos problémája, végre egészen komoly formában felvetette az akta-értékelés fontos kérdését és az elhangzott referátumok, illetve hozzászólások uj irányvonalakat adtak a modern ügyiraHömegek radikálisabb selejtezésére vonatkozólag. Szerinte lehetséges, hogy idővel a. központi levéltár-típusok két fajtája fog ezek alapján kialakulnia az egyikben csak a már kiválogatott levéltári anyagot tárolnák, mig a másikban az eddigi gyakorlat szerint maradna az anyag kezelésben, vagyis ahogyan a begyűjtés során levéltári megőrzés alá kerül. Az elnöklő Vinkler dr. állami levéltári főigazgató zárószavaiban szintén méltányolta az értékes előadásokat s vitákat, de hangsúlyozta, hogy mindezeknek a kérdéseknek a gyakorlati keresztülviteléhez még további megfontolások és kiértékelések szükség?sek. Annyi azonban bizonyos. — mondotta - hogy a 35. német levéltáros nap felismerései uj korszakot nyitnak majd a felvetődött központi problémák gyökeres megoldása szempontjából, 304