Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Kállay István: A történeti forráskritika néhány kérdéséről / 198–200. o.

• v K á 1

1 a y I s t v á n: A TÖRTÉNETI FORRÁSKRITIKA NÉHÁNK KÉRDÉS

ÉRŐL A Moszkvai Történeti Levéltári Intézet az elmúlt esztendőben tartott ülésén a forráskutatás egyik aktuális kérdésével, a forráskritikával foglalkozott. Az összejövetelen a Történeü Levéltári Intézet professzorain és előadóin kivül részt vetlek a Tudományos Akadémia Történeti Intézete és más tudományos, felsőoktatási intézmények tudományos munkatársai, aspiránsok, egyetemi hallgatók., Az ülést megnyitó* M. Sz. Szeleznyov. k a Levéltári Intézet h. vezetője - hangsúlyozta a forráskritika nagy jelentőségét a történészek, levéltárosok, közgazdászok, nyelvészek, irodalomtörténészek és más tudományágak képviselői számára. Kiemelte, hogy a forráskutatás kérdéseinek kidolgozása eddig nem elégítette ki a szovjet történettudomány növekvő követelményeit A bevezető előadást A. C. Merzon docens tartotta, «A történeti forráskritikáról* cimmel. A téma aktualitását a XX* Kongresszus határozatai adták meg* elsősorban a következő kérdések területén: i. fel kell tárni a marxizmus-leninizmus alapján álló tudományos forráskritika tartalmát és meg kel! határozni helyét a forráskutatáson belül. 2. tisztázni kel: a történeti forráskritika feladatait és 3. ki kell dolgozni azokat a módszereket és eljárási elveket, melyek segítségével a forráskritika megvalósulhat. A történeti forráskritika Oroszországban nagy múltra tekinthet vissza: keletkezése a történeti szemlélet kialakulásának időpontjával esik egybe. Egyes elemeit már a Kievi Oroszország évkönyviróinál is megtaláljuk. A forráskritika fogalma a XVfll. szazadban jelenik meg először az orosz történetírásban. A burzsoá történészek is ismerik a forráskritikát, módszereik azonban formálisak: a forrásokat az ország gazdasági-társadalmi fejlődésétől elszakítva vizsgálják. Az Októberi Forradalom után jelent meg néhány kiadvány, amely több-kevesebb Javítással a burzsoá historiográfia módszereit követte, de a forráskritika lényeges kérdései — az előadó véleménye szerint - kidolgozatlanul maradtak egészen az utóbbi évekig, amikor L.V. Cserepnyln a marxista-leninista módszer talaján állva nyúlt a kérdéshez. A forráskritika kérdései azonban még ma sem tekinthetők megoldottaknak. Egész napjainkig találkozunk olyan fogalmakkal, mint «'belső» és íkülső* kritika, ezeknek tartalma azonban meghatározatlan. Egyik legfontosabb feladat tartalmuk meghatározása. A forráskutatási munkában érvényesülnie kel a pártosságnak és a kommunista eszmeiségnek. Erre vonatkozólag Marx, Engels, Lenin müveiben és a Kommunista Párt határozataiban találunk útmutatást. Ez a kérdés áll V.l. Lenin iStatisztika és szociológia* c. müve középpontjában. ÍMüveí 23. kötet) A forráskritika fontos része a forráskutatói elemzés; az írott források tanulmányozása. Ez a tanulmányozás magában foglalja, i. a források kiválasztását, 2. a forráskritikát, 3. a források jelentőségének meghatározását a történeti folyamat különböző oldalaínak tanulmányozására és 4. olyan módszereknek a kialakítását melyek lehetővé teszik a forrásoknak a történeti kutatómunkában való felhasználását. x • Az ismertetés az Isztoricseszkij Arhiv 4957: 5. sz. 28Í--287. oldalán A. H- aláírással megjelent cikk alapján készült 198