Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

gyors mozgását, amint széles mozdulatokban tollával végigszántja a hártyát A ké$ lendülete nyomán a kerekded betűk hajladozva 'dűlnek a menetirányba, a sorkőzök pedig megtelne!? ,., <'rges gyorsasággal elkapott toll hegyéből kibuggyanó tüalaku. hegyes betűszavakkal* valamint®* szinte a szavak egész teste felett elnyúló hullámként úszó röviditésjelzésekkel. (

il'/é., Xn/3- sz. íacs.) Erő és művész! hatás sugárzik ezekből az írásokból, de gyorsabb változataiból egyben határozott nyugtalanság is. Szinte olyanok ezek a íélkurztvák. mint a ringva hullámzó gabonatábla, amelyet a felette elsüvíti! sebes szélroham láüiaiaüan ereje hozott mozgásba. < XH/5. sz. íacs.) AfSV kurziva legérettebb és legművészibb példáit a XIV. század negyv >nes~ötvenes éveiből ismerjük. Későbbi változataiban (Xiil/4, ő. sz. íacs.) a sorközi energikus hullámvonalak mentettek meg valamennyit az irás rég! hangulatából. Irásmutatványaink közül mindenekelőtt az erdélyi káptalan 1344, évi hártyájára ÍXl/3, sz. facs.) hívjuk fel a figyelmet fiz a legünnepélyesebb kancelláriai írásokkal is versenyző, remekbeszabott oklevél a Filkurzivát virágzása tetöíokán mutatja be. Ugyancsak e káptalan Í348. és Kont Miklós nádor 4366. évi oklevele (XIJ/4-2. sz. 'ii,ei\} viszont e finom formáknak az apró, igazi kurzivába való átültetése felől tájékoztatnak. Végül a következő hasonmásokkal ÍXn/3~6,, XIJJ 4-~5. sz. facs.) az így kialakult és általánosan elterjedt változatokat akartuk érzékeltetni. Az eíőfab leirt iráscsoportnak a szerepét a *ÍV. század közepén tul az oklevélkurzivának egy még szintén elég gondosnak mondható változata vette át. Ez a íipus tekinthető a XIV--XV. századi oklevélkurziva legtisztább válfajának, finnek az írásnak a kiindulópontja (XJV 4. sz. facs.) nagyon közel áll a íélkurzivához. de betűinek kisebb merete és zsúfoltsága már ekkor megkülönbözteti az előbbitől. Kezdetben szintén hajszáivékony, de később és főként a XfV. század második felében erősen megnyomott tollal húzott vaskos, nehézkes vonalakból állott ez a kurzíva változat. Aíz ezeket iró *kéz már nem mozgott a papíron nagy lendülettel, hanem minél kisebb mozgással minél íöbb betűt igyekezett apró vonalkákból kialakítani- Ennek a józan takarékos* Ságnak tulajdonítható az íráskép minden eddigit felülmúló zsúfoltsága ÍXJt/4,' sz. facs.). Mindezt a betűk rendkívüli mértékben való lígálása is fokozta. Azok a változatok, amelyeket a hányt-vetett regisztrumirásokhoz (XV/4. sz. íacs,) szokott kezű scriptorok irtak, később is tördeltek, általánosabbnak azonban inkább az mondható, hogy íöbb betűt, igen gyakran egész szavakat irtak le a toll felemelése nélkül (XV/3; XVI 4. sz. facs,). A beíük egybeíüzésében az erdélyi oklevélirók között általában a szászok jártak az élen, (XYJ/4. sz. facs.) a többieknél fokozottabban igazodva a külföldi, elsősorban a németországi irásíejíődéshez. Az apró foetürorr.iák. a ligáiás és a zsúfolás a századfordulóra, erősen lerontotta ezeknek az, írásoknak az ösztéükai hatását. Ekkor az olyan változatai lettek a leggyakoribbakká. amelyekben a rövid betűk (BL n, r) már nemcsak harmonikaszerüen szétnyíltak, hanem a betühátak megannyi szúrós tüskévő hegyeződtek (XY'2-4. sz. facs.). Ezek. a kellemetlen összhatású, sőt néha egyenesen ingerlő változatok azonban a kezdődő humanizmus előszelére ismét nyugodtabb, kerekdedebb és a mai íolyóíráshoz közelálló külalakot öltöttek magukra. A íolyóirás nagy népszerűsége következtében ez az irás is majdnem olyan általános használatnak örvendett az oklevélezés területén, mint a íélkurziva. Gondosabb változatai privilégiumokban sem ritkák, mandátumokban, hiteleshelyi és bírósági kiadványokban pedig ez mondható a leggyakoribbnak.

466 Irásmutatványaink első csoportja íXlV/i-4 . XV/1. sz. facs.) a vaskos, zsúfolt ckíevélkurzivák kialakulását illusztrálja. A második csoport a századforduló tüskés változataiból 'XY/2-4. sz. facs.). iüeive a humanizmus'hatása alatt újból megszépülő kurzivákból ad ízelítőt Í.XYI/1*2. sz. facs.). Egészen különleges változatot képvisel Zsigmond, király 4407. évi privilégiuma (

XV1/3'. sz. íacs.). E hajszáívékony vonalakból összerótt változat a folyó- és a lagirás technikájának különös, keverékét mutatja. Írója valóságos virtu&za lehetett az irásmüvészeínek és egyaránt otthonos volt a legkülönbözőbb technikákban. Szélsebes mozdulatokkal, de teljesen biztos kézzel egymásmellé szórt parányi vonalkákból áll ez az irás. Ha közelről néztük, szinte minden kapcsolat nélkül sorakoznak ezek a íüszálszerü vonalkák egymás után. de ha kellő távlatból szemléljük és olvasni próbáljuk őket, a vonalakból mindjárt kirajzolódik elénk az egyes betűk félreismerhetetlenül határozott képe. Ez a bravúros irás művészi fokon muiatía be a gótikus kurzivának azt a technikáját, amely nem betűket ir. hanem csak biztos kézzel odavetett vonaJkákkal. pontokkal alakítja ki az olvasóban a betűknek a képzetéi. Ez az irásmutatvanyunk mindennél jobban bizonyítja, hogy az irás 446 :