Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

A mellékelt irásmulátványok Scözött László király 1279. évi privilégiuma képviseli a fejlődés kiindulási pontját alkotó XIII. századvégi oklevélminuszkülát. (l/4. sz. íacs.) A XIY. század első évtizedeinek az állapotát megvilágító két következő mutatvány (1/2-3. sz. íacs.) arról tanúskodik, hogy a fejlődés akkor lényegében még az előbbi utakon haladt tovább. A betüszárak lendületes elhúzása, a kerekded iopmákhoz való ragaszkodás, a beíüszáraknak fülekkel való díszítése sorolható fel ennek a megállapításnak az igazolására, ugyanakkor azonban a váradi káptalan 4324. évi oklevelében (1/3. sz. íacs.) a'betűk alakján és méretein már a könyvírás valamelyes hatása is észlelhető. Az ekkor elkezdődő fejlődés a következő félévszázad alatt lezajlott és az oklevélírások légii nnepélyesebbje is átalakult a kurzivák és a kónyvirások hatására/A székesfehérvári káptalan 4348. évi oklevele (II/4. sz. íacs.), azt mondhatni, átalakulás -közben',, az '^szíergomi káptalan 4384. évi hártyája (H/2, sz. íacs.) viszont a kurzivától már teljesen fellazított állapotban muíatia be a minuszkulát. Ennek, ellenére ezek az írások még mindig sokat megőriztek a régi minuszkula kerekebb vonalaiból és jellegzetesen kiemelkedő betűiből. A könyvirástól befolyásolt átmeneti, de nyugodt kellemes hatású olaszos'(?) változatokon keresztül CH/3, sz íacs.) ' vezet az ut a szögletes, csupa tüskéből álló németes minuszkulákhoz. (üI/4-*<4. sz íacs.) • Általában fegyelmezett gondos irások ezek is, de nyugodtaknak egyáltalán nem mondhatók. Az íródeákok a betüíagok többszöri megtörésével és a röviditésjeieknek, szóvégeknek, a lelógó betüszáraknak hajszálvékony vohaiakban való elkanyariíásával az oklevél grafikai hatását mesterségesen felfokozni igyekeztek. Ezekkel a hajszálvonalkákkal, amelyek kígyózó növényindákként többnyire belenyúlnak a szomszéd sorokba és valósággal rátekeröznek az ottani' szavakra, -éles, sőí sokszor bántó ellentétben állanak a í'eli'elé nyuló betüszárak vaskos hu pókjai és a tömötten sorakozó húsos be tütag ok nehézkos tömege. Ilii/ 2—4. sz. íacs.) Jellemzőek még erre az .írásra a lefelé megnyújtott és erősen vastagított szárú s_ betűk (lü/i. sz. íacs.) A régi nyugodt, nemes iormák azonban ebben a nyugtalan művelődési eletet élő" korszakban sem mentek feledésbe, amint ezt Zsigmond király 4442. évi szép privilégiuma tanusitía, hanem csak háttérbe szorultak íiV/4. sz. íacs.). A könyvirástól befolyásolt ideges, neme-tes minuszkula még virágkorát élte, araikor a húszas évek-végétől fogva feltünedező humanisía betüíormák megkezdték az irás alakítását és fokozatosan újból higgadt, világos külalakot acitak a mi* nuszkulának. Zsigmond király 4429. évi oklevelének^nár egészen újszerű az összhatása, bár Jfaga az irás még gótikus (IV/2. sz. facs.). A kerekdedebb, lágyabb vonalvezetés és egyes betűk (b, d, h, 1, s) egyszerűbb uj alakja okozza ezt. E bátortalan kezdetek után kanyarodott vissza lépésrőllépésre a minuszkula a régi elegáns formákhoz, amelyek azonban a humanisía. ízlésnek megfelelő uj köntöst öltöttek magukra a XV. század második felében (lV/3. %z. facs.) . Számra nézve, legalábbis a részünkről hozzáférhető anyagban, kisebb, de főként a Xpy. század első felére mégis jellemző csoportot alkotnak azok a minuszkulák, amelyek a "kurzivák fokozott hatása alatt fejlődtek ugyan, de mégis igyekeztek minél többet megőrizni a régi oklevélírás sajátosságaiból. Kezdetben ünnepélyesség, esztétikai hatás, sőt kiíejezé erő tekintetében ezek az irások alig maradtak el az előbbi rainuszkuláktól. Későbben azonban a folyóirások zsúfoltsága lett rajtuk úrrá. Nemcsak a sorok, hanem az egyes szavak betűi is levegőtlen szorosságban öszszepréselve állanak egymás mellett ezekben a minuszkulákbah. A XIV. század közepéről nem egy határozottan gondatlan, hányt-vetett sőt csúf változata is kitermelődött. A kolozsmonostori konventtől, de a királyi udvarból is ismerünk ilyen írásokat. Az érett gótika általános tehiggadásával azonban ebben a csoportban is megfigyelhető a régi, világos formákhoz való visszatérés. Első mutatványunk az előbbi minuszkula-csoport tagjaitól alig különbözik egyébben, mint a szárak elhúzásának és a díszítéseknek a kerülésébén. (V l. sz.Jacs.) Energikus vonalvezetés szabja meg az irás határozott, ünnepélyes, sőt azt mondhatnók, komor .jellegét. Ezzel szemben £, váradi káptalannak az előbbivel egyidős'oklevele elegáns, játszi könnyedséggel van tele. (V/2, sz. íacs.) Az idegesen elkanyaritott, tűhegyekben végződő betüszárak, a hajszálvékony, megnyújtott írásjelek az oklevél íróját egyaránt otthonosnak mutatják mind a minusskuia formáké szí etében, mind pedig a gyors folyóirások legfinomabb változataiban, A folyóirás hatása az előbbieknél még eresebben tükröződik Károly Róbert 4323, évi privilégiumán (V 3., sz. íacs.)- Az u és több helyen az m, n betűk esetében figyelhető meg jól a vonalvezetés meglágyulása az idomuk kerekdedsége érdekében.' A következő képek (VI/4--3. sz. íacs,) egyrészt az Írásnak későbbi, szárazabb, merevebb s végül az általános irásfejlődésnek megfelelően tüskésebb, másrészt a minuszkula hagyományaihoz köze443