Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

lönleges oklevélírás formák eszi étét A minuszkula léte ugyanis elválaszthatatlanul egybef orr ott magával az oki ev élezéssel, Valahányszor íeháí igazán szép, ünnepélyes és örökérvényűnek szánt oklevelet akartak kiállítani, mindig visszanyúltak a, minuszkula betűihez és írástechnika! megoldásaihoz. Az oklevélirónskolákban állandóan tanították a minuszkulát is, s ha egy nótárius meg akarta mutatni;: hogy ö valóban mestere a tollíorgatásnak, akkor ezt az irásíajtát használta. A X1V-XV. század fordulóján, talán a német hatás fokozódásával, a gótikus könyvírás un. missale-irás (littera grossa seu psaiterirdlís) változata igyekezett a minuszkulát kiszorítani az ünnepélyes oklevelekből, a maga erős*n tördelt vaskos tagokból összerótt betűivel. Az oklevélírás hagyományai azonban ismét erősebbeknek bizonyultak és így a mimiszkulának sikerült létét átmentenie addig, amig aztán a diadalmaskodó humanista irásstílus fokozatosan visszahelyezte régi jogaiba. A XIV. század első négy évtizedében a minuszkula fejlődése szervesen kapcsolódott az előző korszak hagyatékához. A régi betüalakok éltek ekkor is tovább, de a íolyóirások hatására ismét valamivel lágyabb, kerekdedebb formákat, vagy pedig tp bizonyára a könyvirások nyomán - szögletesebb, tüskésebb alakokat öltöttek magukra. A,toll kezelése szabadabb, talán azt is mondhatnók, hogy valamivel gondtalanabb lett Egészükben azonban ennek a félszázadnak az ünnepélyes írásai semmivel sem minősíthetők kevésbé kiművelteknek, mint a XIU. század végéről valók. A biztos kézzel formált, azonos méretű betűk, a sor alatti és feletti betüszárak lendületes elhúzása, a betüszárakra rakott hurkocskákban, füíecskékben megnyilatkozó díszítési kedv stb., mind-mind ugyanolyan összhatást biztosítanak ezeknek a minuszkuláknak, mint amit a Xili. század második feléből való daraboknál megszokhattunk. A íolyóirások, illetve a könyvírás feloldó hatása is csak a XIV. század második felében vált a minuszkulairások összképén észrevehetőbbé. : Ettől fogva azonban több évtizedes átmenet során áz oklevélírás lényegesen megváltozott. Amig korábban mennyiségileg az oklevplkurziva hatása látszik jelentősebbnek a minuszkula fejlődésében, a XIV. század közepe után a könyvírás ünnepélyesebb (olykor vulgárisabb) változatainak a befolyása válik érezhetőbbé* Ekkor a minuszkula betűi általában apróbbak lettek, egymáshoz zsúfolódtak ós alakjuk kevésbé elegáns. A törések, szögletes formák rendre maguk alá gyűrték a kerekebb idomokat Ennek következtében a XIV. század végére kialakulta, mlnuszkuUnak az a végletesen szögletes, tüskés, tördelt változata,, amely aztán egészen az uj humanista formák uralomrajutásáig általánosnak vehető. Ebben a köznapi értelemben vett tipikusan gót minuszkulában azonban már számtalan elem árulkodik afelől, hogy benne mind a korabeli könyvirásnak, mind pedig a kurzivának a vívmányait értékesíteni igyekszik. A különböző irásíajták elemeit a minuszkula ebben az időben már akkora tömegben szívta fel magába, hogy néha magának az irásfajtának a megállapítása is nehézséget okoz. Nagyon sok az olyan jellegtelen kancelláriai oklevélírás, amely szinte ugyanannyi joggal minősíthető mimiszkulának, fólkurzivának, vagy akár .gondosabb oklevék kurzivának is. A jövő kutatására vár annak a tisztázása, hogy milyen iskolázás- és művelődéstörténeti kapcsolatok lappanganak a .magyarországi minuszkulákat a XIV. század első felében jellemző kerekdedebb formák mögött. Addig, az itáliai összehasonlító anyag hiányában csak feltételezhető.-hogy valószinüleg az olasz hatások formálták ilyenre itt az oklevélminuszkuiákat A művészeti és irodalmi fejk lőtíés adataival és az Anjouk uralmával lehetne valószínűsíteni ezt a feltevést. Ezzel szemben a század végétől fogva elszaporodó, erősen tördeli, szögletes formákat mutató változatok " olyan szoros kapcsolatban állanak az egykorú német irásfejlödéssel, hogy a gótikus minuszkula e legutolsó szakaszában a német hatást kel! uralkodónak tartanunk. ' ' . Rátérve a minuszkuiák jellemzőbb csoportjainak a bemutatására, mindenekelőtt arról az _.i.rá£* változatról kell megemlékezni, amellyel a legünnepélyesebb formában kiállított okleveleket irták Természetszerűleg ez az irásváltozaí áll a legközelebb az előző korszak termékeihez és ez mutatkozik a legkonzervatívabbnak a régi nemes formák megőrzésében. Az ebbe a csoportba sorolható írásokat-egyaránt jellemzi az ünnepélyességre és monumentalitásra való törekvés. Ezt a hatást a régi gyakorlat szerint a hosszú betüszárak fokozott kiemelésével és lendületes elkanyaritásával, általában levegős sorközökkel, e eves betűk, vagy betüíagok m og vas tagiig a tá sáv al, vagy kimondott díszítésekkel igyekeztek elérni. •-•< L '•• 442