Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

így alakult ki e tanulmánynak a kötet többi paleográfiai dolgozatától eltérő Írástörténet! Jellege. Minthogy a romániai latin paleográfia kézikönyvének (sőt erdélyi fejleteinek Is) a kidolgozásához az előfeltételek még hiányoznak, e dolgozattól el&ye sem lehetett többet várni, mint 3 Dociuueri*? prívind istorí a Romtniel erdélyi köteteiben található anyag irástörténeti értékeléséi S mivel m ezekben a kötetekben közölt oklevelek mind a gótikus irássülusban Íródtak, valósággal kínálkozott, hogy e bevezetésben a középkori irásrejíődésnek a gótikus szakaszát legalább Erdély viszonylatában, olyan szélesebb távlatokba állítva vizsgáljuk, hogy annak a később elkészítendő kézikönyv szintén hasznát láthassa. A gótikus irássüíusnak a kora azonban Erdélyben nem esik egybe a Oocumente privíntt. istoria Romíniei erdélyi köteteinek a záróévévei (i437)«. fiiért az alábbi vizsgálódások határát ki kellett tolni addig az időpontig, amikor a humanista irás Erdélyben is diadalmaskodott a gótikus stílus felelt, tehát a XV--XVI. század fordulójáig. Mindezsk után joggal felmerülhet a kérdés, nem tettük volna-e helyesebben, ha ez akadályok láttán mi is a jártabb utón indultunk volna el és a bevezető kötetek többi szerzőihez hasonlóan az általános paleográfia praktikus ismeretanyagát igyekeztünk volna tolmácsolni, ahelyett hogy olyan feladatoknak vágjunk nekjr amelyeknek a megoldására, saját véleményünk szerint sem érkezett ínég el az idő. Annyi bizonyos, hogy a hagyományos utakon járva nem vetődött volna ilyen éles fény azokra a hiányosságokra, amelyek a romániai latin paleográfia kézikönyvének elkészítését egyelőre lehetetlenné teszik. De ném tisztázódhattak volna azok a legfontosabb alapelvek, utak-módok sem, amelyekei követve végül is ábrázolhatóvá válhatik az itteni latin íráskultúra sajátos arculata. Így derült ki pl. az, hogy az itteni Irásíejlődés helyi sajátosságainak a megállapítása csakis ugy remélhető, ha- a nagyobb történeti irásiájakbol kiindulva haladunk a kisebb egységek felé. Tehát a középkori latin irás általános sajátosságaiból kiindulva határozható csak meg, hogy milyen egyéni jegyek különítik ei egész Európán belül Közép- és Keleteurópa latin írásait Ezekkel az egyéni jegyekkel való összevetésből deríthető ki, hogy az általános 'közép- és keleteurópaitól milyen sajátosságok különböztetik meg a feudális Lengyel- és Magyarország irásfejlődését Ezekkel kell aztán minél nagyobb mértékben Összevetnünk a romániai latin irásemlékeket, hogy eldönthessük, mi bennük a moldvai, havasalföldi vagy erdélyi helyi sajátosság. A romániai irássajátosságok megismerése tehát nem is várható a közép« és keleteurópaí (s különösképpen a lengyel és a magyar) latin irásterület sajátosságainak a tisztázására irányuló közös (nemzetközi) paleográfiai kutatások megvalósulása előtL Ebből az egyetlen példából is látható tehát, hogy az alábbi sorok semmiképpen sem nyújthatják a kérdések lezárását, hanem csak az első szerény lépést jelenthetik a romániai latin paleográfia kérdéseinek korszerű rendszerezése felé. . * " I. : AZ OKLEVELE^ IR^AtiYAGA, ÍRÓSZEREK £S ÍRÓESZKÖZÜK Az általunk vizsgáit korszakban az okleveleket a feudális Magyarország akkori gyakorlatának megfelelően Erdélyben is vagy hártyára vagy pedig papírra irták. A hártya egyeduralma itt a XIV. század első negyedéig tartott. Ettől fogva kezdett a papir lassan meghonosodni az erdélyi okleveles írásbeliségben. E- század második felében kialakult a hártyának és a pa%irnak a feudális oklevelezés egész későbbi szakaszára jellemző párhuzamos használata. Ezt a kettőssége:; azonban már a XIV. század utolsó negyedétől fogva egyre inkább az olcsó papírnak a drága hártya feletti fölénye jellemezte. •1 Az iró'hártya A hártya (membrán a, charta pergamen a, pergamenum) már álíalánosan.. uralomra jutott az egész európai irásterüleíen, araikor a magyarországi iráebeüség egyáltalában 424