Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A szovjet levéltárügy új feladatai és azok megoldása / 220–224. o.
Wc : . : FIGYELŐ , A S2 ;0yc?ST tgyfetT|ÁBflOY U J_F ELADAT Aj j_S AZOK MEGOLDÁSA, A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956 elején megtartott XX„ Kongresszusa nyomán a szovjet levéltárügy történetében isuj szakasz kezdődött A íebruár legelején a levéltárak ügyében megjelent kormányrendelet nyomán az eddiginél sokkal tágabbra nyíltak a szovjet levéltárak kapui a kutatók előtt és intézkedések születtek a hivatali irattárak munkájával kapcsolatban is. érthető, ha e nagyjelentőségű rendelkezések s végrehajtásuk, a velük kapcsolatos problémák a szovjet levéltárosok érdeklődésének középpontjában állanak. Erről tesz tanúbizonyságot az a körülmény is, hogy e lépések eredményéről, s az intézkedések során íelvetödött problémák végrehajtásáról, a szovjet levéltárak előtt ezzel kapcsolatban álló feladatokról az utóbbi hónapok iolyamán több cikk is megjelent Jellemző módon egyik éppen a Voproszi isztorií nak a szovjet történettudomány hivatalos orgánumának-lapjain, mintegy jelezve a levéltárak előtt a történészkutatók igényeinek kielégítésével kapcsolatban megnyíló nagyobb perspektívákat de nagyobb kötelezettségeket is. E cikkek elmondják, hogy a «Minisztérium ok és róhatóságok irattári anyaga őrzési módjának rendezéséről és jobb felhasználásáról* szóló 1956 február 7-én 246. sz, a, kelt minisztertanácsi rendelet megállapítása szerint hosszú éveken át az irattári anyagnak Jelentékeny részét alaptalanul titkosnak nyílvanitaítáir. Ennek következtében azt sem a hivatalok és hatóságok, sem a tudományos kutatók nem használhatták. Igen nagy mennyiségű a forradalomelőtti időkből, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború korából és az azutáni évekből származó olyan iratanyagot is titkosnak minősítettek- melyeknek titkos őrzését jelenleg már semmi sem indokolta. Több levéltári hivatalban azt a szokást honosították meg, hogy a levéltári anyaghoz a kutatókat csak semmivél sem indokolható, rendkívül bonyolult módon engedték hozzá. A Szovjetunió Minisztertanácsának idézett határozata ugyanakkor rámutatott arra is, hogy több minisztériumnak és hatóságnak vezetői nem fordítanak elég gondot az őrizetükben lévő irat tárakra, s ezeket gyakran a gazdasági hivatalnak, vagy az irodáknak rendelték alá. A Szovjetunió Belügyminisztériuma nem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az állami levéltárak részére helyiséget biztosítson, s gyengén ellenőrzi azoknak a levéltári íondoknak állapotát amelyek a minisztériumok és egyéb hatóságok őrizetében vannak. A Szovjetunió Minisztertanácsa tehát arra kötelesté a Szovjetunió BelügyminisztériumátKü> ügyminisztériumát a Minisztertanács mellett működő Tasszl (Szovjet Távirati Irodát), továbbá minden minisztériumot és hatóságot melynek levéltár van az őrizetében, hogy forradalomelőtti levéltári anyagát bocsássa a tudományos kutatás és kiadás rendelkezésére, s ugyanígy járjon el a szovjet korszakból származó levéltári iratok esetében is, kivéve azokat melyek még ma is titkos jelentőségűek, s melyeknél a titkos kezelés megsértésével árthatnak a Szovjetunió állami érdekeinek. Az állami és hatósági levéltárak vezetőit arra kötelezték hogy szervezzék meg a fontos tudományos vagy gyakorlati jelentőséggel biró nemtitkos levéltári íondok leltárainak, ismertetéseinek kiadását s a levéltárakról készítsenek tájékoztatókat és útmutatókat A rendelkezés előírja, x L, L Jakovljev - V „ A, Kondratjev ; Mi az uj a szovjet levéltárak munkájában? Voproszi isztorií, 1957, i, sz. 192-194. 1, -> L. I Jakovljev: A szovjet levéltárak feladatai a SZKP XX. Kongresszusa határozatainak fényénél Isstoricseszkij Arhiv.. 1956. Nr, 3, pp. 171-178. - F. ]. Saronov — J. Sz. Álüseva A Szovjetunió Minisztertanácsa levéltárügy! határozatának végrehajtásáról. Isztoricseszkü Arhiv- 1956, Nr. 6 pn. 203-206. 1. (Valamennyi oroszul) r V'ö. még a Levéltári Hiradó 1956. évi 2-3, számában (110-112, U közölt fordítást (isztoricseszkij Arhiv 1956. 2. sz. 3-5. 1-ból) 95. o. P*.rtyijnaja Zsizny, 1956 4. száma cikkének a Párttörténeti Közlemények 1956. évi 2. számában közölt fordítását
