Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Hasznosné Szöllős Ilona: A levéltári anyag restaurálás-konzerválásának időszerű kérdéseiről / 86–90. o.

vedék-, papír- beszóróanyag-. cellulózacetáthártya-bevonóeljárások. de részben a felhasznált keményítős ragasztóanyag féreg-penész veszély száraára táptalaj mivolta, továbbá a tartósság és szilárdság hiánya miatt a fenti és bármely mosó-fehérítő, enyvezőzselatinozó, foltozó, stb. módszerek ellen kifogás emelhető. Szerzők szerint az okmányok rendszeres savas pusztulásának okai: savtartalmu festékanyagok, a levegő kéndioxid szennyeződése, a papírgyártásnál alkalmazott anyagok káliumaluminiumsulíid tartalma, stb, A restauráló.munka ilyen savasán gyengült irat esetén legmegfelelőbben a Barrow által konstruált, tömegmunka elvégzésére alkalmas gépi felszereléssel végezhető *ez rövidre fogva abban áll, hogy a savasán gyengült papírlapot először kalciumhidroxid, majd pedig kalciumbikarbonat oldatba merítjük, utána levegőn megszárítjuk, majd a Barrow-készülék hő és nyomás hatásával a következő bevonó rétegezést végezzük el: szövet, bevonóhártya, a helyreállításra váró papír, bevonóhártya, szövet. A bevonóhártya a hő hatására meglágyul, azután a "papír és szövet pórusaiba sajtolódik, hogy vele homogén egységet alkosson. Az így helyreállított papírlapok jól használhatók, illetve tárolhatók, nem lép fel elszíneződés, jól olvashatók ós szakitással-gyüréssel szemben nagyfokú ellenállást tanúsítanak, sőt védelmet nyújtanak a káros gázok hatása, férgek és mikroorganizmusok ellen is,» i Egy 4957-es Frankfurter Algemeine Zeitung-ból vett referátum szerint ilyen eredeti Barrow laminátorfelszerelésí magas beszerzési költsége miatt Európában ezidáig csak Bruxelles és Paris tart üzemben. De több európai országban konstruáltak a Barrow elv alapján dolgozó olcsóbban előállítható lamináló gépiberendezést, igy a már említett marburgi konzervátortaníolyam is erre alapította a korszerű tömegmunka oktatását. Legújabb értesüléseink szerint Jugoszláviában is dolgozik egy ilyen gépeket készítő vállajat, + + + Azért időztem a beszámolóm keretét meghaladó részletességgel a fenti probléma felvetések ismertetésénél, mert nálunk már egyedül a Magyar Országos Levéltárat ért károsodás folytán kezelésre szoruló kb. 100 millió ívre terjedő okmánytömeg védelme sem képzelhető el anélkül, hogy országos viszonylatban is ne a legkorszerűbb, mechanizált munka elvégzésére törekednénk. Ez nem jelenti persze a kezelés bevétel általánosítását; előzetes leggondosabb laboratóriumi vizsgálatok alapján szelektálva azonban mégis olyan nagytömegű csoportok kialakítása kívánatos, melyeken belül a szárítás, pehésztelenités, tisztítás, savmentesités, simitó-erősitő-bevonó eljárás stb. müveietek elvégzése racionálissá tehető. A hatalmas levéltári anyagnak mielőbb át kell mennie a védőeljárások valamelyikén, hogy nagyobb károsodását, sok esetben pusztulását megelőzhessük. Hazai viszonylatban uttörőmunkát kell végeznünk a tudományos alapokra helyezett, intésmé'nyes könyvokmány restaurálás megteremtésével, melynek hiányát ezidáig is sok helyrehozhatatlan, értókpuszíitó-példa mutatja. A Magyar Országos Levéltár kárairól szóló már idézett beszámolóból veszem át azt a reménytkeltő végszót, hogy trestaurálási erőfeszítéseinkkel talán kisebbíthetjük veszteségeinket, amelyeknél súlyosabbat - ezt szakmai elfogultság nélkül állithatjuk - hazánk egyetlen intézménye sem szenvedett* 00