Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Hasznosné Szöllős Ilona: A levéltári anyag restaurálás-konzerválásának időszerű kérdéseiről / 86–90. o.
segédeszközeivel felszerelve dolgoznak ős eredményeik döntő érvényűek a könyvtári-levéltári anyag restaurálása terén. Saját kiadású szakmai folyóiratban, a tBollottino»-ban tájékoztatnak és a világ minden részéből odaseregiő konzervátorok kiképzésével, beküldött anyag konzultálásával, szemléltető gyűjtemények kiállításával,, stb. végzik irányító munkájukat. Alfonso Gallo 4951-ben bővített kiadásban jelenttette meg a pár évvel korábban is már kiadott nagy összefoglaló szakmunkáját * Patológia e Terápia del Librot cimen. A könyv vigasztaló szemléltetésül szolgál arra is, hogy mindenütt milyen bizalmatlanságba és nehézségekbe ütközött • a restaurátormühelyokben uralkodó könyvkötők és dilettánsok empirizmusának megdöntése*. Az'évtizedek. esetleg századok óta használt könyvkötő okmány-ragasztó-mosó eljárások diszkreditálása céliából, valamint az anyagot őrző tudósok kételyeinek eloszlatására és a közgyűjtemények gondozóinak anyagi áldozatokra bírásáért, több évtizeden át a megdönthetetlen érvek teljes arzenálját kellett Gallonak felvonultatnia, mig elképzeléseit megvalósíthatta. Könyvében ismerteti a restaurálás szakmai múltját is, melyben előbb empirikus, majd kezdetleges kémiai eszközökkel értek el pusztító, de néha igen jó hatást A jó rendszerint titok maradt, mint pl. a herkuláneumi tekercsek kibontására 4826-ban kiküldött nagy kémikusnak, Davy-nek vegyi analízis segítségével elért kivájó módszere, melyet haláláig sem árult el. Végigvezet továbbá Gallo a már azóta világszerte regisztrált vizsgálati eredmények, valamint kísérleti és alkalmazott eljárások, anyagok hosszú során, felemiiíve a mellettük és ellenük szóló érveket. De receptkönyvül ez a különben alapvetően fontos könyv-, okmányrestauráló tudománytörténeti nü sem szolgál, mint ahogy az egykori titkolódzó feltalálótól napjainkig bár élesen ivei felfelé a közlékeny szakemberek könyveinek és cikkeinek száma, de esek elolvasása sem teszi tudóvá a laikust. A szakirodalom ismeretében azonban mégis eljutunk az alábbi fogalmak tisztázásához: Ma már minden nagyobb levéltárban elengedhetetlen a tudoraányos alapokon működő restaurálókonzerváló műhely. Nem a restaurálás elvégzése a tudomány, hanem az eljárásokat kell az előzetes vizsgálatok alapján tudományosan megindokolni. Ezt a laboratóriumi irányitóm unkát kémiai, fizikai, biológiai ismeretek alapján végezhetjük olyan speciális felkészültség mellett, melyet a papir-, műanyag- stb. technológiák határterületének állandó szemmeltartása, valamint a már differenciálódott restaurátor szakirodalomnak legalább a világnyelvek mindegyikén való nyomonkövetése és a javaslataink helyességének preciz ellenőrzési lehetősége biztosit. Minden javaslatunkat az anyagot tudományosan kezelő levéltárosnak is.jóvá kell hagynia, Konzervátor-restaurátori feladat az anyag megőrzése, javítása ; a papir, tinta, író-festékdíszítő anyagok, stb. gondozása. Nem pótolunk láthatatlanul, a szellemi tartalomból pedig nem vehetünk el és nem adhatunk hozzá, A kivitelező restaurátornak nemcsak technikai készséggel, de a végzendő munka kényességéhez szükséges érzékenységgel és a rábízott érték arányában álló felelősségérzettel is rendelkeznie kell. A könyvtár-irattári anyagot leginkább az alábbi tényezők veszélyeztetik : • Belső : az igen lassú természetes fizikai és vegyi pusztulás. Külső : légnedvesség, hőváltozás. napfény, a levegő kéndioxid tartalma (kénsav átalakulás sal). stb. Szerencsétlenség : tüz, árviz, földrengés, stb. Biológiai: ember. egér. rovarok, "gombák, baktériumok, stb. s Ezen tényezők országonkint és az intézménytől függően is meghatározzák az alkalmasható prevenció vagy restaurálás módját. Nemcsak az ország klímáját, de az ipara és kereskedelme ré vén leginkább rendelkezésére álló segédanyagokat, ugyanakkor a levéltári épület tárolóraktárhelyi87