Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Petróczy Sándor: Néhány szempont a rk. püspöki levéltárak újabbkori anyagának történetkutatói felhasználásához / 75–78. o.

peinek története a járványok elterjedésének útját mutathatják. Vele kapcsolatban sokszor a pusztulás mérve, ideje, a védekezés módja, a járvány megszűnése is feljegyzésre kerül. A XVII. és XVIII., sőt még a XIX. század első felének népesség-történetét sem lehet megírni a püspöki levéltárak anyaga nélkül. A korabeli világi összeírások elsősorban adózási szem pontból készültek, legfeljebb családfös kimutatások. A C.V.-k azonban az egyes plébániákkal kapcsolatban teljes lélekszámot közölnek, vele együtt a lakosság anyanyelvét is feljegyzik. A XVIII. század harmincas éveitől a húsvéti áldozásokról készült jelentésekben a teljes lélekszám mellett a gyónásra még képtelen («incapacest - 10 éven aluli gyermekek) száma is külön szeropel. Az 1769. évtől kezdve helytartótanácsi rendeletre egyre részletesebb az adatszolgáltatás, bár teljessé -- minden községre kiterjedővé - csak a nyolcvanas években válik. Külön érdekességre tarthat számot a tConscriptio miiitarisi. amely a hadkötelesekről készült. A népességre vonatkozó adatok általában a •Numerus animarum* kútfő alatt találhatók: korai anyag a C. V. köteteiben. Elszórtan az egyes plébániák anyaga is tartalmaz lélekszámot, sőt néha családonkénti összeírást is : rendesen az önállóvá alakulási kérelmük mellékleteképpen, mintegy igazolva a község plébániává érett mivoltát. A XVUL század nyolcvanas éveiben indul az adatgyűjtés az egyházmegyei térképekhez és egyre általánosabb a nyomtatott Schematisous kiadása. A Schematismusok az egyes falvak lélekszámának közlése mellett a pusztai, tanyai települések lélek számát és az anjja egy háztól való távolságát is közlik. Ha tekintetbe vesszük azt. hogy a polgári népszámlálás csak 4910-töl terjed ki a tanyai települések külön adatszolgáltatására, akkor túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a magyar tanyai település XVIIL és XIX. századi történetének forrásai csak az egyházi népszámlálás adatai. E kérdés vizsgálatához igen becses'adatokat tartalmaz az 1819. évi 3625. Ilt. rendelet alapján készült kimutatás. E rendelet a börtönök és az anyaegyháztól távollevők lelkigondozásáról kivan intézkedni, azért számba veszi a puszták lélekszámát: az egykori levéltári jelzet szerint: ad medendum ruditati Religiosae et morum depravationi. Harminc esztendővel később e feladat elvégzésére létesült a tmissziós körzetek* intézménye a váci egyházmegyében. Levéltári anyaga tMissio praedialis* cimszó alatt. A h ely tö rt é n eti vonatkozásokhoz a már ismertetett oktatásügyi és művészettörténeti vonatkozásokon kivül megemlíthetjük a C. V.-k javadalmi összeírásaiban szereplő dűlőneveket. Ha tekintetbe vesszük a világi közigazgatás aránylag kései írásbeliségét, a falun őrzött levéltári anyag, a családtörténeti anyag nagymérvű pusztulását: azt kell mondanunk : az egyes falvak XVIIL sőt még XIX. századi történetére, intézményeire, életére kevés olyan életközei forrás található, mint az illetékes plébánia, méginkább a püspöki levéltár. Az egyre örvendetes ebben bontakozó szülő* föld is méret keretében készülő helytörténeti munkák irói számára nem tudunk jobb tanácsot adni, mint azt, hogy a már meglevő összefoglalások anyagának feldolgozása és összegyűjtése után forduljanak a püspöki levéltárakhoz is. A káptalani levéltárak iratanyagának történeti vonatkozásairól más alkalommal szólunk.