Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Litván Györgyné: A volt magánvállalatok fondjainak és a személyi fondoknak kezelése a Szovjetunióban / 596–597. o.
A VOLT MAGÁNVÁLLALATOK FONDJAINAK ÉS A SZEM ÉLYI FOND OK NA K KEZELÉSE A SZOVJE TUNIÓBAN < A íenti kérdésről az ísztoricseszkij Arhiv 1957. évi 2* számában Makszakov professzor igen tanulságos ismertetést irt A cikk a komoly érdeklődésre hivatlíozik, melyet a múlt évi firenzei nemzetközi levéltáros kongresszuson a magánlevéltárak kérdése keltett Az ott olasz részről ©**"" hangzott -" egyébként érdekes és alapos * előadás azonban végeredményben nyitva hagyta a kér* dés megoldását Kapitalista viszonyok között ez nem is lehet másként mert hiszen önmagában sem" miféle társadalmi erőfeszítés nem lehet elég hatékony arra. hogy biztosítsa a magánlevéltárak meg* őrzését és hozzáférhetőségét Ezt a problémát # hangsúlyozza Makszakov «* egyedül a levéltárügy állami centralizációja tudja kielégítően megoldani, s ez a Szovjetunióban lényegében be is következett A szovjet levél* tári irodalom azonban eddig igen kevéssé foglalkozott a volt magánvállalatok levéltárainak és az egyéb magánjellegű levéltáraknak kérdéseivel, holott ezek a levéltárak a történeü kutatás szempontjából sokszór egyenértékűek az állami intézmények működéséből keletkezett iratanyaggal. Makszakov e hézagpótlónak tekinthető cikkében a magánjellegű levéltári anyagok állami le* véltári őrizetbe kerülésének történetét ismerteti, ami az említett levéltári íondoknak a cikkben tárgyalt hat különböző csoportjánál - a vállalati és banklevéltáraknál, a nagybirtokosi, az egyházi és a családi levéltáraknál, a tudósok, valamint az írók és művészek személyi levéltárainál ** némi eltérést mutat egymástól. 1» A vállalati levéltárak már a munkásellenőrzésről szóló 1917 november 27*1 rendelet értelmében társadalmi ellenőrzés alá kerültek, majd az államosítások következtében teljes egészükben az állam kezébe kerültek. Mindezeknek a levéltáraknak az állami levéltárakban való összpontosítását:'. at Népbiztosok Tanácsának 1926. március 13-i rendelete irta elő. Ezt az évek-ío*, lyamán még néhány további rendelet követte, melyek részletesen szabályozták a volt magánvállalati levéltárak, valamint az oroszországi burzsoázia által az ipar és kereskedelem fejlesztésére alapított mindenfajta egyesület és szervezet levéltárainak centralizálását Ezeknek eredményeképpen jelenleg valamennyi fennmaradt volt magánvállalati, részvénytársasági és egyéb hasonló jellegű fondot a Szovjetunió állami levéltáraiban őriznek. 2* Hasonló fokozatokban, bár a dolog természetében rejlő nehézségeknél fogva lassúbb ütemben kerültek a szovjet állami levéltárakba a volt nagybirtokok levéltári fondjai* A szovjet levéltárosoknak igen nagy munkát kellett végezniök a hatalmas területen szétszórtan felevő földesúri levéltárak felkutatására és a levéltárakba való beszállítására. Különösen jelentős eredményt ért el ezen a téren a 20-as években a leningrádi levéltár, melynek gyűjtőterületén rengeteg volt földesúri kastély és udvarház feküdt. 3, Az egyházi levéltárak legértékesebb történeti iratanyaga még a XVlfl. század végén került állami őrizetbe, amikor a kolostori birtok szekularizációjára tett előkészületek során a kolostoroktól ezeket az anyagikat a Gazdasági Kollégium, vette át A szovjet korszakban az eg,y* ház és az állam elválasztásáról kiadott 1918. január 21-i rendelet vetette meg az egyházi levét" tárak állami kezelésbe vételének alapját. A későbbiek folyamán még több rendelet szabályozta a történéti szempontból igen értékes egyházi és kolostori levéltáraknak az állami levéltárakban való centralizálását A fentemiitett 1918. Január 21-e után keletkezett egyházi Jellegű iratanyag azonban továbbra is egyházi kezelésben maradt. Az 1918. január 21. utáni egyházi levéltárakat jelenleg a moszkvai patriarchátus levéltárában őrzik, szakképzett levéltáros gondozásában. A hivatali irat* tárakra vonatkozó szovjet rendeletek érvénye a patriarchátus levéltárára nem terjed ki. 4. A személyi és családi levéltárakra r ezek nagy tudományos és politikai jelentősége miatt «* a szovjet törvényhozás kezdettől íogva nagy gondot fordított bár az e jellegű levéltárak valamennyi rajtájára a rendeletek itt is csak rokonként terjedtek ki. Legelőször sf 1923-ban á a cári család bárhol fellelhető iratanyagának az OSZSZK központi állami levéltára részére történő kötelező átadását rendelték el. A továbbiakban ezt kiterjesztették a cári családhoz közelálló személyek levéltári rondjaira, valamint az ellenforradalomban szerepet játszott és/ 5 m
