Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Az új belga levéltári törvény / 572–574. o.

1 Ugyanakkor néhány igen fontos szempontra szerző egyáltalán nem hívja fel a figyelmet így nem emlékezik meg arról, hogy a kéziratos térképek és tervrajzok az esetek nagy többségében az iratanyag mellékleteként keletkeztek, azokkal tehát már csak azért is a legteljesebb egységet alkotják. A kapcsolat, a legtöbb esetben kézenfekvő, másutt könnyen megállapítható s majd minden esetben feltételezhető. Az iratoktól térképeinket általában csupán nagy alakjuk, nehéz kezelhetőségük miatt különítették el, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a térképi az iratanyag szerves velejárója, kiegészítője, része. A levéltári anyaggal szervesen összefüggő kéziratos térképanyag helyén tehát nem lehet vitatkozni, az mindenképpen a levéltárban van, függetlenül a térképek méi* tékarányától* készíttetőjének kilététől. Ez a legfontosabb szempont, melyet még az iratoktól elsza* kadt, elhomályosult összefüggésü térképek esetében is mindig szem előtt kell tartanunk. Csak ha a térkép és iratanyag kapcsolata nagyon is kétséges, csak akkor vehetünk figyelembe egyéb tényezőket Ezek között pedig legelső az, hogy a térkép kéziratos vagy nyomtatott*? Az irat és könyv különbözőségéhez hasonlóan itt is döntő a kéziratos térkép egyedi Jellege, mely mindenképpen le* véltári megőrzésre utal, mig a több példányban megjelenő, terjesztésre szánt nyomtatott térképek helye valóban a könyvtárakban van. Egyetérthetünk K. Blaschke-val, hogy a két térképíajta követ* kezetes elkülönítése, majd a feldolgozás során a kéziratosok elsőbbségének biztosítása valóban fontos*, "¥ a magyar levéltári gyakorlatban ez meg is történt Nem hinnők egyébként hogy a térképek Jelentőségének felismérése a német levéltárakban azon múlott volna, hogy •* mint H. Blaschke irja - a térképek később keletkeztek, mint az iratok, igy tehát a velük való foglalkozás, a térképek feldolgozásának levéltári gyakorlata is rövidebb múltra tekinthet vissza, sem azt hogy bizonyosfoku mellőzésüket az iratokéhoz viszonyított csekély számuk indokolja* A térképek jelentőségét *• sok más forráscsoporttal együtt -*• valóban csak az elmúlt évtizedekben ismerték fel. Ehhez persze nem az irat s térkép formai különbözőségeinek felsorolás sara, nem is a könyvtári és levéltári gyűjtőkör elhatárolására, hanem elsősorban a kéziratos térképek tartalmi gazdagságának feltárására volt szükség, A kéziratos térképek forrásértékének feR ismérésével bizonyára a német levéltárakban is megszűnik a térképgyűjtemények mostoha kezelése* Dávid Zoltán AZ UJ BELGA LEVÉLTÁRI TÖRVÉNT A levéltárak világszerte növekedő Jelentőségének egyik Jellegzetes tünete az, hogy egyre több olyan ország, melyben a levéltárügy helyzetét eddig legfeljebb csak miniszteri részletrendeletek szabályozták, most áttér a levéltári problémák törvény utján, általános alapelveket leszögező módon történő rendezésére is. Ezek között az országok között van Belgium is, melynek első általános levéltári törvénye* mint a belga levéltáros egyesület folyóiratának 2§. kötetéből ('1955.) megtudjuk, 1955. június 24-én nyert szentesítést A törvény megjelenése alkalmából Camille Tihon, a Belga Királyság nyugalomba vonuló főlevéltárosa az idézett folyóiratban cikket irt melyben a törvény létrejöttét ismertetve áttekintést nyújt a belga levéltárügy szervezési problémáinak történeti alakulásáról. A' múlt század második felének nagy belga levéltárosa Gachard, aki 50 éven keresztül állt a mi Országos Levéltárunknak megfelelő szerepet betöltő Királyság Levéltáránál? élén, a francia forradalom előtti levéltárakat Jórészt begyűjtötte az állami levéltárakba. Kevesebb sikerrel jártak azonban az ujabbkori levéltárak megmentése érdekében tett lépései. Javaslatai a hatóságok te> jes közönyébe ütköztek* igy a tisztán történeti és az élő közigazgatási levéltárak útja külön vált előidézve az 1830 és 1880 közötti minisztériumi levéltárak teljes elpusztulását Ez alól egyedül a Külügyminisztérium levéltára kivétel, mely. a XIX. század közepe óta önálló minisztériumi kezelés alatt állt Tihon C.i La Loi sur les Archives. Archives, Bibliotheques et Musées de Belgique. Tom XXVi. No.2. 1955. pp. 137-145. 572