Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: A levéltári anyag fogalmának kiszélesedése / 566–568. o.

FIGYELŐ ) A LEVÉLTÁRí ANYAG__FOGALMÁNAK KISZÉLESEDÉSE A levéltártudomány alapvető tételei közt igen nagy jelentőségű annak a kérdésnek az elvi megvitatása, hogy tulajdonképpen mi tartozik a levéltári anyag fogalma alá. A különféle szempontok sokfélesége mellett kialakult elméleti megállapítások idővel határozott korlátok közé szorították a levéltári anyag-fogalom meghatározását. Ez a definitío napjainkban már elavultnak, szűknek bizonyul s egyre több esetben olvashatunk olyan irányú törekvésekről, melyek e fogalmi kör kiterjesztését célozzák. V altér K. B. Holz hageni városi levéltárosnak «Öber die Erweiterung des Archivgutbegriffes* c. tanulmánya, mely a tDer Archivar* című nyugatnémet rplyóirat '1956. évi 4. sz-ban jelent meg, szintén azt igazolja, hogy a probléma élénken foglalkoztatja a német levéltárügy szakembereit is. Holz igen érdekes, újszerű megvilágításban taglalja fejtegetéseit, melyeknek lényege az alábbiakban foglalható össze : A tanulmány bevezetője rövid visszapillantást tartalmaz a korábbi kísérletekről s ennek során a szerző megállapítja, hogy a legutóbbi évek levéltári közleményei már a Striedinger-féle megfogalmazást is túlhaladott álláspontnak tekintik. Amikor Vülhelm Dilthey 1889-ben a könyvtáraktól különválasztott irodalmi levéltárak felállítását követelte, - bár felhívása akkortájt alig talált meghallgatásra - annak megvalósítása már évtizedekkel korábban elősegítette volna ennek a ma is fennálló német problémának a megoldását H. 0. Meisner «Bemerkungen zur Archív-* und Aktenkunde* c. tanulmányában a Szovjetunió levéltári szervezetére hivatkozva (mely e vonatkozásban magáévá tette a Dilthey-féle követelést) hangsúlyozza, hogy a levéltári anyag fogalmának ott történt •forradalmi* átalakulása mélyen belenyúl a könyvtári és múzeumi területekre. A levéltári és könyvtári anyag közti olyan " értelmű megkülönböztetés, mely pl. itt Németországban szokásos a rendeltetés (irodalmi vágyjogbiztositó cél) figyelembevételével, a Szovjetunióban már idejét multa. W. Flack ezzel kapcsolatosan egyik tanulmányában kifejti, hogy az irodalmi hagyatékok már az esetben is kimerítik a levéltári kritériumokat, - irattározhatóság és levéltári illetékesség - ha az ügyviteli tevékenység fogalmát tágabban értelmezzük. H. 0. Meisner hasonló elgondolásokból már -1955-ben javasolta a Brenneke-Keesch-féle levéltár meghatározás felülvizsgálatát Volfgang Kohte és Friedrich Facius ugyanazon évben megjelent tanulmányai szintén arra mutatnak, hogy a problémát állandóan napirenden tartják. Mindez arra indítja a szerzőt, hogy még egyszer vizsgálódása alá vegye a ^történeti anyagínak e folyóiratban is használt fogalmát, amely ugyancsak általánosító szemlélődések alapján született meg. Bár időközben világossá vált, hogy a levéltári anyag fogalmát ki kell szélesíteni, az eddigi viták sajnos a szoros értelemben vett fogalom-meghatározásból indultak ki, holott ez az eljárás csupán segédeszköz lehet, de semmi esetre sém öarcél. Néha ugy tűnik mintha e szakkérdés megítélésénél az időtényező döntő fontosságát nem vennék eléggé figyelembe. Az egyik stockholmi múzeum közismert felirata; tEljön az a nap, amikor a föld összes aranya sem lesz elegendő arra, hogy a múltról Jeepet alkothassunk* elsősorban a levéltárost érinti, mert ha ö nem, akkor ki legyen felelős a történelem dokumentációjáért? Talán a könyvtárak, melyeknek az a feladatuk, hogy az összes' nemzetek értékes könyveit tegyék hozzáférhetőkké az olvasók számára? Nem, az idő múlását, az államok, népek, közületek, családok stb. fejlődését igazoló és megörökítő dokumentumok felkutatása, gyűjtése, rendezése és feltárása a levéltáros dolga. Az ő hivatása, hogy a történelem minden vonatkozását és egészét figyelemmel kisérje, felkarolja. Kétségtelen, hogy egyes kutatók, intézmények, egyesületek stb. hivatottak történeti vizsgálódásokra és történeti müvek kiadására.- de egy szoros értelemben vett és levéltári alapon nyugvó történeti anyagtestnek a megteremtése a levéltáros íeladata, kinek egyben arra is ügyelnie kell, hogy a kialakított történeti anyagtest a valóság rekonstruálására alkalmas állapotban legyen. 5 66