Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Halaga, R. Ondrej: Kassai városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o.

«... nach fleissiger anlangum> des obermelten Mathes Dythmannes in dies Stadtpuch zu mehr" sicherfiait ist geczaichent \vorden.» i,.. quod sic pro maiori cautela ad petita praenominati Johannis in hanc Matricám Civitatis est consignatum.* . • *... nach gelassenen weipspitte in dies Testamentbuch zu pesserer sicherung, zu willfart der warheit mier Jacobo Gulden Statschreiber beuolhen einzuschreyben.* • Lucas ^eöch pro memória inscribi petit, quod et Ampüssimus Senatus concíusit íaciendum esse.* A tanács előtti jogi egyezkedés tehát teljes jogérvényü volt minden további intézkedés nélkül. A városi nagy könyvbe való bejegyzést róla már csak azért foganatosiíották. hogy emlékét megörökítsék és ezzel biztosítsák azt, hogy akkor is igazolható lesz majd, ha már szemtanuk nem lesznek. így valami többet: több előnyt, nagyobb garanciát jelentett, mint a szigorúan vett jogi aktus. És ezt inkább az érdekeltnek kellett kérnie és természetesen megfizetnie. Kassán még a tanács által jogérvényesen adományozott polgárjogot sem vezették be a tisztázott városi könyvbe, mechanikusan, a fél kérése és ezzel kapcsolatosan az illetékek befizetése nélkül 1511-ben az uj polgárok könyvében a következőket olvassuk; ,4Jocub Glaser hat erlangt purgerrocht noch in vorgangenen Joren. Zünder her er bisher nicht geacht eynczuschreiben. *A kölni «örök» könyvvel kapcsolatban (Liber perpetuus ci-: vitatis) V. Vojtsek megállapította, hogy a bejegyzéseknek a manuálisból az örök városi könyvbe történő átvétele nem a féltől, hanem a nótárius véleményétől függött. Utána még ezen a vélemény v >< 89 nyen van a ceska trebovai könyv esetében J. Ruzicka is. A kassai gyakorlatban természetesen ez nem igy volt Ugy látszik azonban, hogy Cromer L. (1556-1582) nótáriussága alatt itt is változás követ* kezik be. Változás történt a tisztázott könyv feladatának értékelésében és ennek következtében a könyv vezetésében. A városi nagy könyveknél, amelyeknél/ugyanis az irnok ragaszkodott a hagyományokhoz, :

a rent emiitettek igy továbbra is érvényben maradtak, £gyes esetekben azonban már észre lehet venni a diárium típusa felé való elhatárolódást Bennük a XVj. század nyolcvanas éveiben nincsenek már csak a jogi aktus eredményeit magukba foglaló bejegyzések. Találhatók bennük az egykorú makulatóriumoknál szűkebbre fogott és a nótárius által történt bizonyos kiválasztás következményeként bekerült egyes olyan bejegyzések is, amelyek bevezetése nem történhetett a fél érdekében. A megfelelő makulatóriumokban ugyanis találunk egyidejűleg áthúzott, elintézett lapokat is vagyis olyanokat, amelyek anyagából a másoló már elkészítette a kiválogatást és a kiválasztott anyag lemásolását. Cromer L. idejében különösen ebből a szempontból vizsgálandó meg a tisztázat és az, hogy mind gyakrabban tűnik el a kérvényezőre és marad meg a tanács beleegyezésére vonatkozó formula. A kilencvenes években a fejődés a protocollumnál általában a diáriumhoz közeli tipus felé halad. A XVI. század kezdetével a tisztázat már végérvényesen az ülési jegyzökönyvek formáját nyeri el. Természetesen a városi régi tipusu nagy könyvekben is találunk olyan bejegyzéseket melyeknek bevezetése nem a féltől függött hanem inkább olyan büntetésforma volt amelvet a tanács rótt ki a félre, olyanféleképpen mint ma az Ítélet sajtó utján való közlésénél történik. 1584. február 14-én a tanács tagjának megsértése miatt 20 tallér büntetésre ítélték Tenemann Kristóf aranyművest és ezenfelül a legnagyobb büntetéssel, ha ezt a jövőben megismételné. Ezt egyidejűleg bevezették a városi könyvbe <Pro perpetua memória*. Teljesen ilyen jellegű az Ítéleteknek a gonosztevők és -a bűnösök könyvébe történt bevezetése is (Iud.icia pene malefactorum et sceleratorum). Jogosan tételezhető fel az, hogy csak a tanács döntésétől függött az egész község érdekében lévő vagy pedig a történelmi jelentőségű bejegyzések beiktatása a jegyzőkönyvbe. Ilyen pl. az utódok nélkül elhalt polgárok birtokának a városra történő háramlása, vagy pedig azoknak a kassai német polgároknak a jegyzéke, akiket az erdélyi megszállás idején az Alföldre és £r533