Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Höhnel, Karl: Az állami levéltárak fejlődése az 1951. évi weimari levéltári kongresszus óta és munkánk perspektívái a második ötéves tervben: beszámoló a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak 1957. június 25-én Lipcsében tartott II. kongresszusán / 463–482. o.
Amint emiitettem, a Levéltártudománya Intézetben? 4957-ig bezárólag 53 hallgató szerzett »DiplomarchivarM képesítést, - a decentralizált tanfolyamokról és a Levéltári Szakiskoláról pedig 4957-ig bezárólag 84 államvizsgát tett levéltáros került ki. A levelező tanfolyamok résztvevőinek száma jelenleg kereken 400, iiöyiditett és képesítő taníolyam 471 volt Ezeken 4957, június 4-ig 3690 üzemi és hivatali irattárnok szerezte meg a levéltári szolgálathoz szükséges elméleti és gyakorlati szakismereteket. Ez az utóbbi szám mutatja, hogy ezeken a helyeken milyen nagy volt a munkaerő fluktuációja. Megoldatlan még a levértárak technikai műhelyeiben alkalmazott dolgozók rendszeres szakképzésének problémája. Ennek a módját is meg kell találnunk. Az emiitett képzési módoknak ez a sokrétűsége a Német Demokratikus Köztársaság levéltárügyének gyors szervezeti fejlődésében találja magyarázatát. A szakképzettségbeli viszonyok azonban csak kb. 40 év múlva fognak megfelelni a levéltárak szükségleteinek olyan mértékben, hogy akkor már majd a szakiskolák kétéves turnusainak rendes hallgatóival a kellő mértékben lehet fedezni a szükségletet. Pillanatnyilag még az ahélyzet, hogy a levéltárosképzés ügye elháríthatatlan akadályok miatt el van maradva a szervezeti fejlődés mögött. Ezidő szerint az intézeteink az állami levéltárak szükségletét is alig tudják fedezni. Ugyanakkor a városi levéltárakban is már 478-nál több a státushelyek száma, melyek számára a közeli években 35 tudományos és 86 államvizsgát tett levéltárosra lesz szükségünk. Ehhez járulnak még a közponü hivatalok, egyetemi és körzeti levéltárak igényei. Ebből következik, hogy a szolgálati helyek, legtöbbjének a szakiskoláit rendes hallgatóiból kikerülő, államvizsgát tett levéltárosokkal való betöltése bizonyára még évtizedékig megoldhatatlan probléma maradna, ha a középkádereket addig levelező tanfolyamokkal, rendkívüli vizsgákkal és hosszú tartamú tanfolyamokkal képesítéshez juttatni nem lehetne. A kiképzett káderek kilátásai tehát - a munkahelyeket illetőleg - egészen jók, feltéve, hogy csak kiképzett káderek kapják meg a nekik való munkahelyekét, és hogy a megszerzett képesítés - fizetés szempontjából •» megfelelő elismerésre és értékelésre talál. Ez a helyzet azonban egyes városi levéltárakban, különösen azonban a körzeti levéltárakban nem áll fenn még. Beszéljünk hát röviden a személyzet anyagi problémáiról is. 4953 közepéig az állami levéltárak tudományos dolgozóinak díjazása - a hatéves főiskolai és különleges tanulmányok befejezése után - a Gruppé II VBV szerint történt, tehát ezek a dolgozók havi 550-600 német márkát kaptak. Ma a kezdő fizetés a Gruppé I B szerint kb. 700 német márka, mely egészen az E csoportokig fokozódik. - s ehhez az igazgatóknál és a vezető tisztviselők egy részénél még személyi pótlékok is járulnak, -- A fizetési viszonyok az államvizsgát tett levéltárosokra vonatkozólag is megváltoztak. Mig 4952-ben főképp az V. csoportba voltak besorolva, ma általában a IV. csoport szerinfi illetményeket kapják. Néhányan közülük a III. csoportba kaptak besorolást. Nagyon különbözők a fizetések a városi levéltáraknál, de az utóbbi időben, - azóta hogy a felelősséget nagyobb mértékben a helyi sikra tolták át - azok is megjavultak. A városi levéltárosok egy részének egyénileg megállapított fizetése (Einzelvertrag) wah. Az üzemi levéltárosok fizetésének ügye sincs egységesen szabályozva. S ez érthető is, mert tapasztalatok szerzésére az idő viszonylag rövid volt még. Változtatást tartunk szükségesnek a kerületi tanácsok levéltárügyi referenseinek 1 díjazásafÉ ban is. Nekik felelősségük és munkájuk mennyisége alapján, s mint önálló ügyosztályvezetőknek, -- ha megvan a megfelelő képesítésük, - magasabb illetményeket kell kapniok. X. A párttól és a kormánytól kapott támogatás Hölgyeim és Uraim 1 Igazat fognak adni nékem, ha megállapítom, hogy előadásomban a pozitívumok messze túlhaladják a negatívumokat. Igaz ugyan, hogy az 4.952. évi weimari értekezlet után 4953-ig tespedés, 480