Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Oltvai Ferenc–Vörös Károly–Balázs Péter: A területi állami levéltárak alapleltárainak kiadása / 437–452. o.
A TERÜLETI ÁLLAMI LEVÉLTÁ RAK ALAPLELTÁRAINAK KIADÁSA A területi levéltárak alapleltárainak láadásáról -195-1- év óta foglalkozunk anyagunk leltározásával, ez alatt az idő alatt ugy a folytonosan beérkező, mint az addig az ideig őrizetünkbon levő iratokat a leltárbavétel céljának megfelelően megismertük. Nyilvánvalóan emelkedett ennek a munkának a színvonala és ugy elméletileg, mint á gyakorlatban előhaíadást tettünk ezen a téren. Ugy érezzük elérkezett annak az ideje, hogy alapleltáraink kiadásának tervével foglalkozzunk. Ez a terv nem érinti azt a korábban felvetett tervet, hogy sorozataink legfontosabb adatait feltüntető un. fon dj egy z ékei nket adjuk ki előbb, A napról-napra megnyilvánuló tudományos és gyakorlati igények időszerűvé teszik a területi levéltárainkban összegyűjtött sorozatok alapleltárainak ís valamilyen formában történő kiadását, E kiadással rámutathatunk a magyar történelem eddig alig ismert tetemes dokumentumanyagára, utalhatunk a területi levéltáraink anyagának gazdagságára ós eszel a történeti feldolgozások eddig kevésbé kihasznált lehetőségeire. Ismeretes, hogy az Országos Levéltárban öszszegyüjtött levéltárak alapleltárai milyen nagy segítséget adnak mind a levéltárosodnak, mind a kutatóknak. Ez az igény, főleg az Országos Levéltár alapleltárainak kielégítő színvonala, használhatósága alapján megnyilvánul a területi .levéltárakkal szemben is. Ezt a kérdést nem tekinthetjük olyannak, mint amelyet kizárólag központi irányító szervünknek kell megoldania. A kiadás módja, az előkészítés nem lehet csak a központ feladata. Bizonyos, hogy számos része van ennek a kérdésnek, amelyet központilag keli meghatározni, de nem vagyunk ellene annak sem, hogy a kiadásra kerülő területi levéltárak alapleltárai között az anyag levéltárán kinti sajátos természetétől függetlenül is eltérések legyenek. Tudunk arról, hogy az Országos Levéltáron kivül Budapesten előkészületek folynak az alapleltárak kiadására. így a Központi Gazdasági, a Budapesti I. és II. sz. Állami Levéltárakban dolgoznak ezen a munkán. A területi levéltárak alap!eltárai kiadásának kérdését mégis külön választjuk ezektől a nagyobb és anyagukat tekintve országosabb jelentőségű levéltáraktól. A Budapesten jelenleg folyó munkálatok tapasztalatait ezideig még nem ismerjük. Alább ennek a feladatnak néhány kérdését vetjük fel abban a reményben, hogy a munka visszhangra talál a területi levéltárak dolgozóinak körében és azt gazdag tapasztalataikkal fogják kiegészíteni, 1. Az alapíeitárak bármilyen formában kiadásra történő előkészítésének egyik döntő feltétele az anyag megfelelő rendezettsége. A rendezettség alatt egy-egy sorozaton r belül a számbavételi egységelaiek sorszámozását, jegyzékelését értjük. Természetesen az egységeken (pl. csomók) belül nyilvántartási rendszerüknek megfelelően rendezettek az iratok. Nyilvánvaló, hogy ilyen színvonalú sorozatunk ma még kevés van és belátható időn belül sem lesz sok. Mégis beszélhdtünk az alapíeitárak kiadásáról. Az anyag egy része tehát egy-egy sorozaton belül egységenkint sorszámozott más része számo-zatlan. A kiadandó alapleltár rögzíti az anyagot a jelen helyzetben, a rendezettség fokára tekintettel. Elképzelhető, hogy a sorozatok egységeinek száma, sőt a sorozat összetétele akiadás után is változik. Még a kiadás előtt törekedni kell arra, hogy csak számbavételi egységenkénti anyag kerüljön leltározásra, tehát a jelenleg még köbölt anyag csomózandó, továbbá legalább a leudáliskori anyag számbavételi egységenkint jegyzékelendő. ill. sorszámozandó. A rendezettség legalább e minimális mértékének: megvalósulásával az alapleltárak szerkezeti egysége biztosítása felé teszünk előhaíadást. Amikor azt a kivan almát fejezzük ki, hogy legalább a leudáliskori anyagunk jogyzékelését végezzük el, eszel nem csak ezt az anyagot tartjuk fontosnalc Csupán azt hangsúlyozzuk, hogy anyagunk valamelyik rósze legyen jegyzékeit és ebből a szempontból előreláthatólag hosszú ideig lezárt. Nyilvánvaló, hogyha olyan összetett, a számbavétel szempontjából igen változatos anyagot veszünk munkába, mint egy község vagy egy vállalat anyaga^ ezek még egy későbbi számbavétel során bővülnek. Néhány állami levéltár alapleltárának átvizsgálása után az a benyomásunk, hogy a községek és a vállalatok levéltárba szállított iratainak számbavétele még korántsom kielégítő és még hosszú idő eltelik, amig az ilyen szer437
