Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Sárközi Zoltán: Gazdasági levéltárak a földkerekség országaiban / 400–421. o.
HL ? anulfs.áe ok Ha most a különböző országok helyzetét áttekintve le akarjuk vonni az általánosítható tanulságokat, akkor először is azt állapithatjuk meg, hogy gazdasági levéltárak szervezésére a legtöbb órszágfcan csak a második világháborút követőleg került sor. Sz 1945 utáni fdő azokban az államokban fs rohamosan előr> vitte o kérdés megoldását, ahol megelőzőleg voltak már próbálkozások. Mindez összefügg természetesen a világon kialakult általános politikai helyzettol s a háborút követőleg megindult nagyfokú ipari-technikai átalakulással. A földkerekség két vezető nagyhatalmának, a Szovjetuniónak és az Északamerifcai Egyesült Államoknak a hatása itt is világosan kirajzolódik. A szovjet példa nyomán - mely időben is régebbi - került sor az európai népi demokratikus országokban a magánvállalatok államosítására s értékes irataiknak levéltári őrizetbe való vételére. Ez történt Lengyelországban, Magyarországon, Jugoszláviában (Romániáról, Bulgáriáról és Albániáról nincsenek adataim). Sajátos eltérést jelentenek az általánostól a Szovjetunióban és Magyarországon alapított központi gazdasági levéltárak, illetőleg Levéltár. A Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában az államosított üzemekben kint hagyták a közlevéltári Telügyolet a!4 vont iratokat * Az államosítással szemben nyugaton amerikai mintára a társadalmi, illetőleg állani ellenőrzés megszervezése az általános. Ez történt Angliában, Ausztráliában ós Franciaországban. Az eltérés az, hogy a két európai országban az állami levéltárak sok gazdasági iratot vesznek át letétként vagy végleges formában, míg a tengerentúli államokban ez nem szokás. Itt az iratok a helyükön maradnak vagy különálló közgyűjteményekbe kerülnek. Mindegyik országban van egy tudományos csúcsszerv, mely a gazdasági iratanyaggal kapcsolatos munkákat irányiba. Franciaországban ez állami jellegű. A nyugateurópai kis országokban (Svájc, Belgium, Hollandia, Dánia) - melyek az USA-t megelőzve lényegében ugyanezen az utón indultak el - ilyen irányító központi szerv nincs. Nyugat-Németországban most is, -- mint a század eleje- óta - állami levéltári felügyelet nélkül alakulnak üzemi levéltárak, illetőleg elvétve közgyűjtemények. Tudományos csúcsszerv itt sincs. Tehát szervezés vonalán a nyugat-németeknél a régi állapotokhoz képest nincs lényeges előrehaladás. Olaszországra vonatkozólag nincsenek szervezeti vonatkozású ismeretein le IV.A ga zdasági i ratanyag jelentősége a történettudomány számára Nem kétséges, hogy az utánunk következő késő évezredek történészei (I. u. kb. 5000-ben), a mi korunkat gazdasági iratai alapján fogják tanulmányozni - mondja Sabbe. A mai kor jellemző vonása éppen a modern nagyiparnak és a természettudományoknak - amire eddig egyetlen vallás sem volt képes — óriási térhódítása az egész földkerekségen. A mai mechanizált életformában élő - sokak által <homo oeconomicus»-nak nevezett - ember problémáinak megoldásában éppen ezértnagy segítséget nyújthat a közelmúlt beható megismerése. Az üzem. a vállalat a mai társadalom központi munkahelye s ezért ennek hagyományait ápolni és tisztelni kell, A vállalati levéltáraknak éppen az a feladatuk - a gyakorlati célokon túlmenően (tervezési, gazdasági, műszaki, jogbiztositó, igazoló stb.) - hogy a ^nagyiparban dolgozó embereknek, a munkásoknak és értelmiségiekaéfc történeti tudatot adjanak. A gazdasági iratanyagnak ilyen irányú felhasználására sok helyen még csak a kezdeti lépések történtek meg. A kapitalista nyugaton Jelentek ugyan meg jubileumi alkalmakkor különböző vállalat-történetek, diszes kiadványok, de ezeknek a tudományos értéke vajmi kevés. Egy-egy vállalat történetének monografikus feldolgozására Angliában, Belgiumban, valamint az Egyesült Államokban adkadnak követésre méltó példák, -Ilyen munkák jelentek m eg a Standard és Ford vállalatokról A váHalati monográfiák mellett hiányzik a kapitalizmus egész belső mechanizmusának tudományos íeltárása, íöleg a szervezeti változások és a felépítettség megfelelő elemzése. Ezeken tul pedig a gazdasági fejlődés ritmusának, a konjunktúráknak ós válságoknak alapos feltárása. Ezok ^104 nélkül nem lehet pl. megérteni az 1848-as párizsi eseményeket. 414 i
