Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jaros, Jerzy: A legújabbkori iratok selejtezése: Archeion, 1956. XXV. k. / 191–206. o.

ft A levéltárnok szerepe ui. nem fejeződik be az A kategóriába tartozó iratanyagok meghatározásával Kötelessége, biztonságos kezelésük lehetővé tétele is. Az A kategóriába tartozó iratok biztonságba helyesésének legmegíolelöbb módja, - különösen az irattárak sok helyen mutatkozó rendetlensége miatt - amennyiben erre az ügymenet során raár nincs szükség - a levéltár ralitáraiba veszi át, A tartósan megőrzendő anyagok irattári őrzésének az utasításokban előirt 10 éves határideje egyfelől igen rövid pl. a szervezési aktáknál, a mérnöki-geológiai dokumentációnál, vagy az ingatlan tulajdonjogi elbírálásán ál, - másfelöl több levéltári érdekű iratanyagnál, különösen a kisebb üzemeli esetében, gyakran nagyon hosszú. Az NDAP-nek legújabb keret.-tájékoztatója egy sereg intézménynél a megőrzés idejét 5 évre korlátozta. Ennél tovább mennek a szovjet rendelkezések, melyek pl. a kolhozok A kategóriába tartozó anyagát már 3 éves idő után levéltárba rendelik. Ezek az időhatárok azonban sok esetben csak tájékoztató jellegűek.(Gyakorlatilag, éppen az irattárak rossz állapota miatt, azokat az iratotozó anyagát már 3 éves idő után levéltárba rendelik. Ezek az időhatárok azonban sok esetben csak tájékoztató jellegűek.) Gyakorlatilag, éppen az irattárak rossz állapota miatt, azokat az iratokat, melyeket az üzem a további működés szempontjából nélkülözhetőnek nyilvánított és emiatt selejtnek itélt, melyeket azonban a selejtezési bizottság, a kutatás számára tartósan megőrzendőknek minősített Közvetlenül a levéltári ellenőrzés után át kell venni a levéltár raktáraiba. De mindjárt felmerül az a kérdés* hol tárolják az A kategóriájú iratokat? Az állami levéltárak száma a Lengyel Népköztársaságban 94-re növekedett, vagyis csaknem hétszerese a háború előttinek, de legnagyobb részük nélkülözi a nagyobb raktárhelyiséget. Ezzel szemben a levéltárak nemcsak a két háború közötti és a német megszállás alatt keletkezett közigazgatási iratokat vették át, hanem birtokukba jutottak az "önkormányzatok, uradalmak, ipari, kereskedelmi és hitelhálózati üzemek hatalmas iratanyagai is. A borogadásukra szervezett városi levéltárak között azonban mindössze 49-nek volt levéltári raktára. Összehasonlításként ér* demes megemlíteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a kerületi levéltárak felállítása ellenére az ipari és kereskedelmi vállalatok levéltári anyagát az általános jellegű levéltárak nem vették át többek között éppen á helyhiány miatt/hanem azok az un., • gazdasági levéltárakban* maradtak. A mi viszonyaink között egy ilyen megoldás nem látszott kivihetőnek, minthogy a hozzá nem értő kezelés folytán értékes levéltári anyagokat a megsemmisülés veszélye fenyegetett, kezelésük pedig a nedves, sötét pincékben pusztulásnak tette ki őket Az iratok tömeges átvételének viszont az állami levéltárak férőhelyeinek teljes igénybevétele lett a következménye, A 92 000 íolyóméternyi jelenlegi állag mellett a levéltárali teljesítőképességük végső határához Jutottak el. Ugyanakkor az A kategóriájú évi növekedése már 1939-ben is, amikor a levéltári hatóságok még csupán az állami hivatalok és hatóságok irataival foglalkoztak, mintegy 5000 rolyóméter volt Talán nem lesz túlzás, ha az A kategóriájú iratok évi növekedését jelenleg kétszer ennyinek számítjuk, vagyis k+'löoOO folyómétert veszünk alapul, tehát évenkint 2#-os iratképzést veszünk figyelembe. A több, mint százezer üzemnek évi tarvei és jelentései. - ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy jelentés és terv átlag 2 cm vastagságú - a levéltári anyagnak évenkint 2000 folyóméterrel való növekedését vonják maguk után. Ha még azt is figyelembe vesz* szűk. hogy átlag 4-5 folyóméter iratanyag elhelyezése kb. 4 ra raktárterületet kivan, akkor 4955től kezdődően, mikor elsőizben jár le a Lengyel Népköztársaságban a 40 éves őrzési határidő ős kerül sor A kategóriájú iratok levéltárbaadására, a legujabbkori iratok elhelyezésére legalább 2-250Ö m uj levéltári raktárhelyiséggel kell számolnunk, Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy évenkint kb. 45 000 m térfogatú levéltári raktárhelyiségre volna szükség. A mikrofilmezés ugyan kétségtelenül enyhítené ezeket a súlyos raktári gondokat de a mikrofilm berendezésre fordított hatalmas kiadások kétségtelenül lehetetlenné tennék a takarékosságot melyet a beruházási keret korlátozott voltair elő. Ne felejtsük el. hogy a jelenleg keletkezett iratok lényegében eddigi történelmünk legfontosabb időszakában jöttek létre. Nem szabad megengednünk, hogy a jövő nemzedék ezt a .kar* szakot csupán a sajtó lakonikus utalásaiból és népszerűsítő brosúrákból ismerje meg. Ilyen feltételek között a levéltári anyaggal összefüggő kicsinyeSkedő (takarékosság »„ mint amilyet az irattárakban látunk, ténylegesen a legnagyobb mértékű pazarlás, amely kiszámíthatatlan és sohasem pótolható károkat okoz a tudománynak, kultúrának és az állam érdekének, 204