Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jaros, Jerzy: A legújabbkori iratok selejtezése: Archeion, 1956. XXV. k. / 191–206. o.
Tekintettel arra, hogy egyes íontos jelenségek területén a Népi Lengyelroszág fennállásának első esztendeiben a statisztikai összesítések és a jelentések hiányosak, e korszak anyagánál nagy éberséget kell tanúsítani. Tájékozódásul megemlíthetjük, hogy az állami statisztikai szolgálat szervezésére ős a Statisztikai Főhivatal felállítására vonatkozó rendelet 1946. július 34-én 16 jelent meg „a Minisztertanácsnak a mezőgazdasági statisztikára vonatkozó rendelkezése, amely az évenkénti földösszeirást bevezette, 4949. augusztus 2-án, a Kormányolnökség a statisztikai kutatások irányítását a gazdaság, a kultúra és közegészségügyi legfontosabb területein szabályozód a statisztikai beszámolók programja ügyében kelt rendelete pedig 1952. március 22-én látott napvilágot Ezzel kapcsolatban egy gyakorlati követelmény is jelentkezik: a felügyelettel megbízott levéltári bizottságok sohase elégedjenek meg csupán a rendeletek a *bziennik Ustaw»-ban, vagy a <Monitor Polskidban megjelent szövegével. Ha teljes és pontos képet akarnak nyerni a statisztikai kutatások menetéről, a vajdasági levéltárosoknak kézbe kell venniök a GUS nem időszaki és időszaki kiadványainak néhány kötetét is. Feltétlenül szükséges az is, hogy a levéltárak tanulmányozzák az adott területet érintő hivatalos kiadványoknak, újságoknak, folyóiratoknak kötelező példányait. HL VALAMELY SZERV IRATAINAK KAPCSOLATA A FELETíES SZERVEZETI EGYSÉGEKNÉL TALÁLHATÓ MÁSODPÉLDÁNYOKKAL • Minden irat alapvetően egyedülálló*, olvashatjuk sok levéltári kézikönyvben. Ez az állítás annyiban helytelen, hogy a hivatalos iratok nagy része legalább két példányban jön létre: az eredetit elküldik a címzettnek, a másolat az akták között marad. Minden lontosabb esemény tehát, mely valamely munkaágazatban keletkezik, visszatükröződik abban a jelentésben, melyet a felettes szervnek küldtek el, s amelyről gyakran más intézményt is tájékoztattak, (pl. bank. gazdasági tervbizottság stbJ. Felmerül tehát a kérdés, vajon az adott jelentést keletkezési helyén, vagy pedig-az előljáró szerv jelentéseinek gyűjteményeiben kell-e az A kategóriába számítani? Formális szempontok inkább amellett szólnak, hogy az iratképzés helyén keletkezett példányt kell megőrizni, mert hiszen az azon állag egészébe tartozik. De ezen a téren mégis több, gyakorlati természetű aggály merül fel; 1. A Jelentések gyűjteménye az adott terüLet egészéről koncentráltan fogja össze az anyagot s igy viszonylag kisebb lekötöttség mellett a kutató számára nagyobb értéket képvisel; 2» Az ilyen fajta gyűjtemények rövid idő alatt elvesztik jelentőségüket a hivatali munka számára s emiatt rövid idő alatt levéltárba vehetők át, mig a saját jelentést az irattárban lényegesen hosszabb ideig kell megőrizni s ha az irattárat hanyagul kezelik, könnyen megsemmisülhet. 3„ A kisebb üzemek irattárai általánosságban gyengébben állnak, ami nagyobb mértékben fokozza a megsemmisülés lehetőségeit < j Végül még egy körülményre fel kell figyelni- a szervek, köztük a vasutak, postahivatalok általános iskolák, óvodák iratanyagának önálló megőrzése határozottan nehezíti az állami levéltárak helyzetét Viszont, ha a terület jelentéseinek gyűjteményét az A kategóriában hagyjuk meg, elegendő helyettesítő anyagot nyerünk, amely lehetővé teszi, hogy figyelmen kívül hagyjuk a kisebb ügyek iratfajtáit. (S ha kisebb üzemről van szó, kizárólag a gyűjteményes jelentéseket kell meghagyni.) Természetesen, ez az alapvető állásfoglalás nem alkalmazható mechanikusan, kivétel nélkül. Föltétlenül meg kell hagyni bizonyos mintairattárakat még kisebb üzemek közül is. S amellett azt is figyelembe kell venni, hogy bizonyos szervek, íöként ipari vállalatok, általában jelentősen hosszabb életűek és szilárdabbak, mint fölöttes hatóságaik, amelyek gyakori átszervezésnek vannak kitéve 0 £00
