Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jaros, Jerzy: A legújabbkori iratok selejtezése: Archeion, 1956. XXV. k. / 191–206. o.

kólák, vasúti állomások stbJ, a növekedés átlaga'19 folyóméter (246 üzemben 4054) ; ehhez hozzátesszük azt hogy a háború utáni első évek ügyiratai gyakran hiányoznak, (mert az üzemek újonnan keletkeztek, mint p! a szövetkezetek, vagy pedig az akták megsemmisültek). Nem túlzás, ha az iratanyag növekedését átlagban irattáranként 5 folyóméterre számítjuk, ami összlengyel viszonylatban évenként átlag 500 ezer folyóméter, 10 évi átlagban 4-5 millió folyóméter. Ez a szám inkább kicsinynek, mint nagynak mondható - pl, maga az 195Ö. december 30-i általános népösszeo , irás anyaga is kb, 40 vagon* ami 14 000 folyóméternek felel meg. Mindebből az következik, hogy ha a Lengyel Népköztársaság fennállásának csupán egy esztendejét vesszük is alapul, ötször annyi helyre volna szükség, mint az ezideig fennálló egész Állami Levéltári Fond által elfoglalt hely. Viszont a legújabb iratoknak csak egész kis része vehető át a levéltárba és őrizhető meg a további kutatások számára. Az állani levéltári szolgálat minden erőfeszítése és már kétségtelenül elért eredményei ellenébe a legujabbkori iratok selejtezésének problémája szervezeti tekintetben megoldatlan feladat A számok beszélnek róla: 1952-ben az NDAP (Állami Levéltárak igazgatósága) és az alátartozó levéltárak 3089 megkeresést kaptak iratok selejtezésére és 5040,94 m vagyis kb. 60 000 íolyóméternyi iratanyag selejtezését engedélyezték. 1953-ban a megkeresések száma 3611-re emelkedett, a kiselejtezett iratok mennyisége 45074 m , vagyis kb. 54 000 folyóméterre, Emlékeztetnünk kell e kérdésben arra, hogy a kiselejtezett iratok között jelentékeny menynyiségben régi levéltári iratanyag is található volt Az általános rendelkezések értelmében kiselejtezett iratanyaghoz hozzá kell adni néhány ezer (maximum 20--30 ezer) folyóméter olyan iratanyagot amely sommásan kiadott engedélyek alapján selejteztetett ki, valamint azt a mennyiséget amelyet lovéltári engedély nélkül selejteztek ki. Az iratok önkényes megsemmisítésének elriasztó példái 1954-ben nyilvánosságra kerültek, mégis ugylátszik,, hogy az ily módon megsemmisített levéltári iratanyag nem lehetett oly nagy, ha figyelembe vesszük a belépő jegyeket a régi recepteket különböző elszámolási okmányokat régi füzeteket iskolai dolgozatokat és más nyilvánvaló selejtanyagot Példaképpen megemlítem, hogy a sztalinogrodi papírhulladék feldolgozó üzemben 1953-ban az ottani levéltári selejtanyag az egész makulatúrának 2-\3 &-át tette ki, azaz 278-417 tonnát mig a WAP (Vajdasági Állami Levéltár) ezidöben összesen 726 m . vagyis 363 tonna iratselejtezésre adott engedélyt; 1954 első hét hónapjában a papírgyűjtő 235,6 tonna harmadosztályú levéltári makulatúrát vett át amelyhez még kb. 35 tonna járult a hulladékból. Ebben az időben a WAP 487.6 m «, azaz 244 tonna iratanyag selejtezésére adott engedélyt Mint látjuk, a különbség nem nagy és a V/AP-nak, valamint a papírgyűjtőnek az adatai egymást kb. fedik. Lehetséges, hogy más vajdaságok területén, melyekben kevesebb a levéltár, a helyzet sokkar rosszabb. Az évenként selejtbe,, adott iratmennyiség azonban valószínűleg nem több mint 100 ezer folyóméter. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy a kiselejtezett iratok száma jóval kevesebb, mint a növekedésük. Hasonló eredményekre vezet a selejtezési engedély iránt beadott kérvények számának elemzése. Ha minden üzem évenként legalább egyizben engedélyt kérne iratselejtezésre, vagyis ugy járna el, ahogyan a keretrendelkesés előírta (egyes üzemek többször kérnek), az esetben a kérvények száma legalább harmincszor nagyobb kellene legyen, mint jelenleg. Ez azt jelentené, hogy az iratselejtezésre szervezett minden levéltári bizottság átlag naponként 17 kérvényt kellene, hogy felülbíráljon, ezzel szemben pL 1952-ben Poznanban naponta átlag két kérvényt bíráltak felül, Przemysh ben 7 napra esett egy kérvény, 1953-ban pedig az összes selejtezési bizottságok másfélnaponként egy kérvényt biráltak fölül. Ezeket a számokat szemünk előtt kell tartanunk, a további meggondolások megalkotásánál, mert az előttünk álló feladatok tömegét illusztrálják és feltárják a levéltári hálózat reális lehetőségeit. A legujabbkori iratok mennyiségének hatalmas növekedése nem társul ui. az irattárak értékének elismerésével és nem jár együtt az iratok jelentőségének a felismerésével a jövő történetírásának forrásaként Ez a jelenség a szervek legnagyobb részében, kezdve a tő és központi hatóságoktól és befejezve az elsőfokú hatóságoknál, valamint kisebb vállalkozásoknál megfigyelhető. Ugyanazok az omberek, akik kegyelettel fordulnak a XVlt vagy XVm. szd iratai felé, még a központi kormányzatnak, vagy minisztériumnak az iratanyagában is kizárólag selejtanyagot lát494