Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1955. évi 32. számú törvényerejű rendelete a Levéltárak Országos Központja felügyeletének rendezéséről / 3–. o. - Borsa Iván: A magyar levéltárügy új főfelügyeleti hatósága / 3–5. o.

pótlását jelentő irattárak ügye se legyen többé közömbös a levéltárak és a munkájukban a levéltárak anyaga által is támogatott állami szervek és tudományos intézmények számára. Az 4950. évi törvényerejű rendelet megjelenése előtt levéltáraink a nekik átadott anyagot szinte kivétel nélkül csupán az átvétel alkalmával ismerhették meg, nem tekintve feladatuknak • erre különben nem Is volt lehetőségük - hogy valamilyen formában betekintsenek a levéltári anyag utánpótlását jelentő irattárak munkájába, az iratkepződés menetébe. E helyzet következtében évtizedeken át igen sok szerv iratanyaga váll elkerülve az áliandó levéltári megőrzést a csupán egyoldalú szempontú ügyviteli selejtezés áldozatává. A fordulat éve után a megváltozott gazdasági és társadalmi berendezkedésnek megfelelően központosítóít magyar levéltárügy valamennyi dolgozója előtt egyre világosabbá vált, hogy a levéltáraknak már az irattári anyag védelmében is aktiv szerepet kei! játszaniuk. Ezt a szükségszerűséget felismerték azok a tudományos intézmények is, amelyek munkájukban a levéltárak iratanyagára támaszkodtak, hiszen számukra sem lehetett közömbös: vajon csak bizonyos meghatározott típusú (közigazgatási) szervek vagy pedig az egész államapparátus, s az állami tulajdonba került vállalatok iratanyaga is állami levéltári megőrzésbe kerűl-e? Ezen intézmények szempontjából a kérdés felvetésének szükségszerűségét fokozta az a körülmény is. hogy sem az uj történetírás sem más tudomány nem áll már meg a feudalizmus korszakának vizsgálatánál, hanem fokozott érdeklődéssel fordul nemcsak a polgári korszak hanem a népi demokratikus korszak vizsgálata felé is. E munka során pedig ugyancsak nem lehet nélkülözni a levéltári anyagból nyerhető adatokat. - Sőt a legújabb iratanyagnak a levéltárakba történt fokozott arányú beszállítása nemcsak a tudományos kutatás számára jelentett előnyt hanem az elmúlt évek azt is bebizonyították, hogy az államapparátus és a népgazdaság különböző szervei számára is komoly segítségei jelent a szervek ügyintézésben már nem használt iratoknak levéitári elhelyezése. A cél. hogy a levéltárak ne csak a közigazgatás működése során keletkezett régi iratanyagot gyűjtsék, hanem az egész államapparátustól és népgazdaságtól viszonylag fiatal (5-10 éves) iratokat is átvegyenek,, nem volt elérhető anélkül hogy a levéltárak ne lépjenek közvetlen kapcsolatba az irattárakkal, A levéltárügyet szabályozó -1950. évi törvényerejű rendelethez csatlakozó, az állami szervek iratselejtezését meghatározó 1951. évi minisztertanácsi rendelet és végrehajtási utasításai már biztosították a levéltárak számára a Jogot hogy az iratok sorsa tekintetében oly fontos selejtezési eljárásnál is szerepet Játszhassanak A levéltáraknak ez az uj feladatköre, az irattári selejtezések ellenőrzése, igen sok iratot mentett meg a pusztulástól s biztosította az iratok jövőbeni felhasználását mind a tudományos kuüatás. mind pedig az államapparátus és a népgazdaság számára. - Az elmúlt évek selejtezésellenőrzési tapasztalatai azonban azt is bebizonyították hogy a kitűzött cél szempontjából a selejtezések ellenőrzése bár igen fontos., de nem egyedüli eszköz. Egyrészt ugyanis., mivel a levéltárak Jelenlegi apparátusa nem tudja biztosiíani valamely ssámbajövö szerv íratselejtezésének személyes megtekintés utján való ellenőrzését a levéltáros a szervekel súlypontozni kényszerül, s így a selejtezés levéltári ellenőrzésének módszerével sem sikerült a maximális eredményt elérni. Másrészt a tapasztalatok azt mutatják hogy a« iratanyag kezelése terén a selejtezésig eltelő 5 év alatt is igen gyakran történtek helyrehozhatatlan hibák aminek következtében az iratok részben meghiányosulnak, részben elpusztulnak s így sem az ügyvitel, sem a tudományos kutatás nem tudja őket megfelelően felhasználni. A még levéltáron kivül lévő anyagot illetőleg ••- mint a Szovjetunió és egyes népi demokrá ciák általunk ismert tapasztalatai mutatják - a dokumentációs értékű iratanyag védelmét már az irat keletkezésének pillanatától intézményesen biztosítani kell. A levéltáraknak e feladat nem csupán azon részét kell ellátniok amely az ügyvitelben már egyáltalán nem szükséges iratok őrzésével és hozzáférhetővé tételével ögg össze hanem szerepet kell vállalniok.a működő szervek kezeié seben lévő iratanyag védelme tekintetében is, E téren a levéltárakra vár az a feladat hogy a szervek űgyekezlését és irattározását figyelemmel kisérve az illetékes dolgozókat megfelelő tanácsokkal lássák el s ha az iratkezeléssel vagy irattározással szemben észrevételeik vannak, ugy a szerv vezetőjétől vagy fölöttes hatóságától kérjenek segítséget. A levéltárak funkcióinak ilyen irányú kibővítésében látjuk azt a soronkövetkező láncszemet, amelyet meg kell ragadnunk ahhoz, hogy a magyar levéltárügyet a szocializmus építésének jelen szakaszában a fejlődés utján egy további fontos fokkal vigyük előbbre. A levéltári anyaggal kapcsolatos tudományos munka, mig a polgári korszakban csupán egyéni formákat ismert a felszabadulás után,, különösen pedig az 4950. évi 29, tvr. megjelenése utáni évek-