Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Ember Győző zárószavai / 62–. o.

Az eddigi előírások nem szabályozták a levéltárak és irattárak egymás közötti viszonyát, az irattárak munkáját szabályozó rendelet pedig még nem jelent meg, s ennek folytán a jugoszláv levéltárosok részére még mindig problémát képez az irattári anyag védelmének kérdése. Függetlenül ettől, levéltárosaink nagy gondot fordítanak jövendő fondjaik védelmére* Az irattárak látogatása során mindenhol, ahol erre szükség mutatkozik, utasításokat adnak az irattári anyag megőrzésére, rendezésére és kezelésére, összhangba hozva az operatív szerv és a társadalmi szervezet ügyvitelének szükségleteit a levéltárak követelményeivel. Ezen feladat megvalósítása érdekében a levéltárosok arra törekszenek, hogy minél szorosabb kapcsolatot teremtsenek az irattárakkal. A jugoszláv levéltárügy szervezése még nem fejeződött he. A Levéltárosok Szövetségének továbbra is felelősségteljes feladata levéltárügyünk nyitott kérdéseinek megoldása, önállóan, vagy pedig az illetékes szervekkel való együttműködés révén. Mindenekelőtt a korszerű szövetségi törvényes előírások meghozatalában való közvetlen részvételre gondolunk; Olyan törvények szükségesek, amelyek alkalmasak lesznek a levéltárügy fejlődését hosszabb időre szabályozni. További feladat a rendszeres káderképzés kérdésének megoldása, a selejtezés és végül a levéltárak munkájának egybeMngolása annak érdekében, hogy összes fondjaink a tudományos és gyakorlati élet számára mielőbb használhatóvá váljanak. (Nagy taps.) EMBER GYŐZŐ elnök: Kedves Kartársak! Kedves Vendégeink ! A mai ülés, az elhangzott alapreferátum és a hozzá fűződő korreferátumok azt a tanulságot nyújtják, amit egyébként már eddig is tudtunk, de most megerősítve láthattunk, hogy noha mindenegyes országban a levéltárügy fejlődése sajátos vonásokat is mutat, de a levéltárügy fejlődésének, a levéltárügy problémáinak igen sok kérdése áKiiános kérdés, amely minden ország levéliárügyében megvan. A másik tanulság, amit levGiiaatunk, az, hogy eredményesen csak akkor dolgozhatunk a levéltárügy területén, ha nem sárkommk el a magunk országa határai közé, han^m ismerjük a más országokban folyó levéltári munkát is, azokat a problémákat, amelyek más országokban felmerülnek s azokat a módokat, és eszközöket, amelyek révén más országokon a maguk levéltári problémáit megoldják; Mi magyar levéltárosok, a múltban'is törekedtünk arra, hogy minél alaposabban megismerjük más országok levéltárainak a munkáját Meg kell azonban mondjuk, hogy ezen a téren korántsem értük el azt a tájékozottságot, amire szükség lett volna, hogy a magunk munkáját eredményesebben végezhettük volna* Most, amikor az Országos Levéltár 200 éves fennállását ünnepeljük, nemcsak a múltba tekintünk, hanem a jövőbe is nézünk. Nemcsak a múltban elért eredményeinket vesszük számba, hanem felkészülünk az előttünk álló nagy feladatok megoldására és ugy gondolom, hogy ezt a felkészülést hatásosan szolgálja a mai ülés. Azok a tanulságok, améyeket a mai ülésen elhangzott referátumokból levonhatunk, alkalmasak munkánk igen nagymértékű javítására, eredményesebbé tételére. Vonatkozik ez különösen az azon országok levéltárügyéről elhangzott előadásokra, amely országok ugyanazon az utón, a szocializmus építésének utján járnak, mint Magyarország. Azonos társadalmi, gazdasági viszonyok között a levéltárügy fejlődése is sok vonatkozásban - döntő vonatkozásokban - azonos vonásokat mutat. De tanulhatunk és tanulnunk is kell a kapitalista országok levéltárügyének eredményeiből is, nem zárkózhatunk el - nem is akarunk elzárkózni - a kapitalista országok általunk igen nagyra értékelt eredményei elől sem. • Amikor most bejelentem, hogy a mai ülésen elhangzott előadásokat, ame Iveknek értékét igen nagyra becsüljük, levéltári folyóiratainkban közre fogjuk adni, köszönetet mondok valamennyi előadónak értékes előadásáért és megköszönve a kedves kartársak, vendégek szíves érdeklődését, mai ülésünket bezárom* 62