Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Leonyid Ivanovics Jakovlev hozzászólása / 54–59. o.

sainak minden tapasztalatát, amely okulásunkra szolgál, A levéltárügynek egy a célja, de különböző módszerei lehetnek. Az a fontos, hogy olyan módszereket használjunk, amelyek a legmegbízhatóbb módon vezetnek a célhoz. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság levéltárügyének sok közös és gyakran azonos érdeke van, különösen ami a szlovákiai levéltárügyel illeti A szlovák és magyar nép közös élete egy államjog! alakulatban 1918ig természetesen tükröződik a megfelelő kxrokból származó levéltárainkban és a levéltárak anyagának feldolgozása gyakran azonos problémák elé állit minket. Még nagyobbak és még jelentősebbek azonban közös érdekeink ma, amikor a ml hazánk és az önök hazájának nemzetei kiküszöbölték a burzsoá nacionalizmusból és sovinizmusból folyó összes egészségtelén akadályokat, megszabadultak a két szomszéd egykori tőkés rendszeréből következő kölcsönös bizalmaüahságtől, ami a tőkés társadalmi szervezetből élő államokhál gyakran álta lános jelenség. Nemzeteink most közös cél a szocializmus országainkban való felépítése íelé haladnak. Az ehhez a célhoz vezető utoh levéltárügy területén is kölcsönösen támogatjuk egymást Ezért természetes, hogy kapcsolataink éppen ugy, mint gazdasági és kulturális életünk más szakaszain, a levéltárügy területem is állandóan szorosabbak, melegebbek, őszintébbek és gyümölcsözőbbek lesznek. Azt hisszük, nemcsak mi, a szocialista tábor államainak levéltárosai, hanem a többi ország levéltárosai is munkájukkal igyekeznek hozzájárulni a béke, a nemzetek közötti együttműködés és a haladás megteremtéséhez az egész világon. (Taps.) EMBER GYŐZŐ elnök: A következő felszólaló Leonyid Ivanovics Jakovljev elvtárs, a Szovjetunió Belügyminisztériuma Levéltári Főigazgatóságának helyettes vezetője. LEONYH) IVANOVICS JAKOVLJEV: A Szovjetunió kormánya és Kommunista Pártja, figyelembe véve a dokumentumok nagy politikai, tudományos és gyakorlati jelentőségét, mindig nagy figyelmet fordított és fordit ma is a levéltárügy helyes megszervezésének és fejlesztésének kérdéseire. A polgárháború és a külföldi katonai intervenció nebáz éveiben Vlagyimir Iljics Lenin 1918-1919-ben személyesen nézte át és irta alá a szovjet kormány több dekrétumát a levéltárügy szervezetének kérdéseiről. Ezek a dekrétumok^ elsősorban »A levéltárügy újjászervezéséről és központosttásárólv szóló, 1918. június 14 dekrétum meghatározta a levéltárügy politikai és szervezeti alapelveit országunkban. A kormányhivatalok levéltárai megszűntek hivatali irattárak lenni és a bennük őrzött dokumentumok és ügyiratok az egységes Állami Levéltári Fond részévé lettek. Ennek a dekrétumnak értelmében a forradalom előtti Oroszország valamennyi hivatalának, szervezetének és vállalatának, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után keletkezett összes intézményeknek levéltári anyaga állami, össznépi tulajdonná lett A hivatalokban lévő összes dokumeitumok, amelyek 1917. október 15-ig (november 74g) kikerültek a folyó ügyvitelből, az egységes Állami Levéltári Fondba kerültek. A november 7-e után keletkezett dokumentumok meghatározott ideig (5 évig) a hivataloknál maradtak s ezután ugyancsak átkerültek az Állami Levéltári Fondba. Az Állami Levéltári Fond ügyeinek intézésére a dekrétum külön állami intézményt hivott létre - a Levéltárügyi Főigazgatóságot (Glavarchiy), amely 1922-ig a Közoktatásügyi Népbiztosság alá tartozott, 1922-tól pedig az Összoroszországi Központi Végrehajtóbizottság alá. A Glavarchiv vezetőjét a kormány nevezte ki. A vezetőnek jogában állt á levéltárügy minden kérdéséről közvetlenül beszámolni a kormánynak. A kormányhivataloknak megtiltották, hogy a GlaT archív engedélye nélkül bármüyen dokumentumot megsemmisítsenek. 54