Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Michal Kušik hozzászólása / 47–54. o.
hetetlen vagy nehezen megbírható probléma, amelyek lassabb központosítás esetén sokkal könnyebben megoldhatók. A levéltári törvény, amely felé levéltárügyünk fejlődése halad, az előkészített és már kipróbált helyzetet foglalja majd törvénybe. Megjelentetését a most folyó ötéves terv végére számítjuk. A jelenlegi szakaszban elsősorban a már meglévő állami levéltárak szervezeti és módszertani kiépítésére törekszünk, tapasztalataikat azután fokozatosan átvisszük a többi levéltárra is. így pl irányelveket készítünk elő a kerületi és városi levéltárak és az üzemi levéltárak munkájához. A csehszlovák levéltárügyi szervezet előnye az, hogy leépítette a levéltárakban az adminisztrációval kapcsolatos szervezeti munkákat és ezeket a levéltári igazgatóságoknak és az illetékes tartományi szerveknek adta át A levéltári igazgatóságok alá tartozik közvetlenül az állami levéltárak szakmai szempontból való igazgatása. Az állami levéltárak jelenlegi helyzete, munkájuk súlypontja és további perspektívája ötéves perspektivikus tervükben tükröződik, amdyre nagy figyelmet fordítottunk. A csehszlovákiai nemzetgazdaság fejlesztésének ötéves terve 19561960-ra, amelynek a legmagasabbrendü technika alapján népünk fminden alkotó erejét és anyagi eszközeit mozgósítania kell egy soha nem látott gazdasági és kulturális fellendülése és a lakosság jólétének emelése érdekében, szükségszerűen kellett, hogy érintse a levéltárak frontját is, amely uj és nehéz feladatok elé kerüL Minthogy a levéltárügynek a szocializmus építésében a nép politikai, tudományos és gyakorlati érdekeit kell szolgálni, a Csehszlovák Köztársaságban a legközelebbi öt év során meg kell oldania alapvető feladatai, azaz hozzáférhetővé kell tennie az állami levéltárakban őrzött gazdag anyagot. Az anyagot levéltári útmutatók és állag leltárak készítésével tesszük hozzáférhetővé. Ez nagy és bonyolult feladat Levéltárosainknak sok esetben ötéves erőfeszitéssel kell elérniök azt, amit a tőkés társadalom egész nemzedékei elmulasztottak. Az biztos, hogy az igy beállított tervet csak az öntudatos levéltáros teljesiti, aM a levéltáros hivatását nem egyéni érdekként értelmezi, hanem mint a kutatás minden fajtájának rendelkezésére álló szolgálatot A Csehszlovák Köztársaságban szakítottunk a régi gyakorlattal, amely ellenőrzés nélküli szinekurát nyújtott a levéltáros egyéni érdeklődései számára* Míg egyes tehetséges emberek a levéltárban elfoglalt helyüket szakmai képzésükre használták M, amit el lehet mondani régebbi levéltáros nemzedékünk jobbik részérói, addig azo&oál, akik több évtizedes szolgálatuk során sem levéltári, sem egyéb tudományos munkát nem végeztek, szinekuráról kell beszélni, amelyet mai levéltári politikánk nem ismer. Nem akadályozzunk meg levéltárosainkat, hogy munkaidőben is do^goazanak olyan témákon, amelyeknek levéltári folyóiratokban váló közzététele a jó tapasztalatok általánosítását jelenti. A tehetségesebb munkatársaknak a levéltári igazgatás egyenesen kijelöl feldolgozásra közérdekű témákat, különösen a kapitalista kor hivataltörténetéből, amivel a belső oktatás számára anyagot és a kiadás számára alkalmas munkákat biztosítunk. Szükségét érezzük annak is, hogy jó levéltári kézikönyvet készítsünk elő. Szlovákiában nyomasztóan nehezedik ránk a szlovák levéltári terminológia szótárának hiánya. E ponton sok az önökkel közös problémánk, minthogy a latin és a német mellett, különösen a kapitalizmus korában a magyar nyelv levéltárainkban fontos szerepet játszik; illami levéltáraink ötéves tervének felépítése a levéltárak 1955- december 31-én megállapított helyzetén alapul, amin egyrészt az állagok számának, anyagbeli és időbeli terjedelmének, a feldolgozottság fokának felmérése, a másik oldalon pedig a rendszeresített és a tényleges munkaerők száma értendő. Az történt ugyanis, hogy 1955. január 1-től kezdve a levéltári státusok rendezése annyi helyet adott nekünk, hogy azokat, különösen Szlovákiában, nem is tudtuk azonnal betölteni A szlovákiai viszonyok között, ahol a levéltárügy különösen el volt hanyagolva, az uj rendezés a főiskolai képesítésű káderek számának megnégyszerezését jelentette a levéltári területen. 49