Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Michal Kušik hozzászólása / 47–54. o.

Az Állami Levéltáraknak teljes erővel hozzá kell járulniok e fontos feladathoz azzal, hogy a kutatók számára minél szélesebb lehetőséget nyújtanak a hazánk birtokában lévő gazdag dokumentációs kincsek felhasználására. Így, az ezen szilárd dokumentumokra alapozott történeti munkák hozzá fognak járulni a népek történetének megismeréséhez, hozzá fognak járulni a népünk és a szomszédos népek közötti hagyományos kapcsolatok szorosabbá válásához. (Taps.) EMBEK GYŐZŐ elnök: A következő felszólaló Mchal Kusik elvtárs, a Szlovák Levéltári Igazgatóság tudományos vezetője. MICHAL KUSIK: Az a megtiszteltetés ért, hogy a csehszlovák levéltárügy képviseletében rövid korreferátummal hozzájáruljak az Unok, a Magyar Országos Levéltár alapítása 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésszakának programjához. Az emberiség különféle módon ünnepli a különféle évfordulókat. Az Önök hires Országos Levéltárának 200 éves jubileuma azonban a legeredményesebb ünnepségek közé tartozik, mert azzal nemcsak a magyar levéltárügynek a múltban hátrányos körülmények között folytatott egészséges törekvéseit dokumentálják, hanem megmutathatják ma a kulturális közvéleménynek, hogy az ÖnÖK: központosított levéltárügye a népi demokratikus rendszer körülményei között jóval szebb jövő felé halad, mint bármikor a múltban. Az a körülmény, hogy a Magyar Országos Levéltár az Önök mai társadalmi berendezkedésének körülméiyei között jubilál, arról tanúskodik, hogy ez a kulturális és tudományos intézmény a múltban pozitív szerepet játszott az emberi haladás fejlődése terén. Ebben az intézményben, amely a káderek nevelésében az egyetemet helyettesitette, számos elsőrangú magyar levéltáros és történész növekedett fel és itt születtek meg az egész magyar levéltárügy újjászervezésére irányuló törekvések és kezdeményezések. Ahogy nálunk a Csehszlovák Köztársaságban, ugy Magyarországon is az egységesítő törekvések a kapitalista társadalmi rendszer idején érthető módon nem vezettek célhoz. A levéltárügy egységes szervezetének és egységes igazgatásának pozitív feltételei Önöknél is csak a fordulat éve után kezdtek kialakulni, ahogy ez a Csehszlovák Köztársaságban is csak az 1948. évi februári fordulat után történt meg. Mindkét esetben a dolgozó nép teljes mértékben kezébe ragadta a hatalmat Annak a társadalmi rendszernek, amdyben nemzeteink fejlődnek, célja az ember anyagi és művelődési igényeinek fokozódó kielégítése. Rendszerünk számára törvényszerű szükségesség, hogy az említett cél érdekében az anyagi termelés és a kultúra területén felhasználja az összes produktív erőket és az öszszes rejtett tartalékokat, amdyek a haladás folyamatát bármily módon elősegítik és gyorsítják. Elképzelhetetlen az, hogy abban az államban, amelyben egységesítették a, termelést, a kutatást, a tudományt, a nevelést és a közélet minden egyéb részlegét, egyes ágak széttagolva maradjanak és ne kapcsolódjanak be a szocializmus építésébe. Ezért az adott körülmények között mind Önöknél, a Magyar Népköztársaságban, mind nálunk a Csehszlovák Köztársaságban és a többi népi demokráciában magától értetődő szükségszerűség, h>gy a levéltárügynek ki kellett kerülnie közmondásos szétszórtságából és a törvényes szabályozás alapján egységes szervezetbe és egységes igazgatás alá kellett helyeződnie, hogy teljes mértékben szolgálhassa a 7

nép épitő erőfeszítései során jelentkező politikai, tudományos, kulturális-felvilágositó és gazdasági szükségleteket. A program szerint áttekintést kellene adnom a csehszlovák levéltárügy fejlődéséről 1945 óta, kapcsolódva Borsa Iván referátumához, amelyet tanulmányozás coljából előre megkaptam. Borsa elvtárs elemezte a központosított magyar levéltárügy profilját és ismertette múltbeli fejlődését, különösen a két vüághíboru közti időben, Jellemző, hogy azok a hiányosságok és válságok, amelyeket a levéltárügy a 'kapitalizmus korában átélt, nálunk és önöknél csaknem törvényszerűen 47