Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Veli Dedi hozzászólása / 27–30. o.

teszik őket, s közigazgatási alkalmazottak, professzorok, szakszervezeti titkárok stb. tehát mindazok, akik a modern kor nagy kérdéseivel foglalkoznak, egyaránt használják ezeket a bulletin-eket Borsa ur referátumában nagy érdeklődéssel hallottam, hogy a magyar levéltárosok azt kérik: az irattárak fogadják el az irányítás tekintetében a levéltárak véleményét Ez ui. olyan dolog, amit én Franciaországban már harminc év óta kérek, de hiába, az irattárosoknak megvannak a saját módszereik, amelyek azonban nem mindenben felelnek meg a levéltári követelményeknek. Az oktatásüggyel való kapcsolat területén megszerveztem az úgynevezett oktatásügy szolgálatot Ez a Francia Nemzeti Levéltárban és jelenleg tizenöt megyei levéltárban működik. Mivel olyan kevés levéltáros van, hogy uj feladatot nem lehet rájuk bizni, ezért ugy szerveztem meg a dolgot, hogy az oktatásügy kiküld egy-egy tanárembert a levéltárak mellé. Az oktatásügyi szolgálat azt jelenti, hogy a tanár a levéltárossal állandó vagy ideiglenes kiállításokat szervez, melyekre elviszik a középiskolák, gimnáziumok, szakiskolák hallgatóit, valamint az alapfokú iskola felső osztályainak tanulóit A kiállításon megmagyarázzák és kommentálják a dokumentumokat, és igy eleven kapcsolatot teremtenek az ifjúság és a saját vidékének múltja között Néhány szerény javaslatot tettem és elmondtam a francia levéltárak néhány kezdeményezését Ehhez a tulhosszu beszámolóhoz m^ azt teszem hozzá, hogy ezalatt az igen rövid magyarországi látogatásom alatt sokat tanultam, részint Borsa ur referátumából, részint pedig az eddig lefolytatott beszélgetések során, Két példa : az egyik a selejtezés kérdése. Borsa ur azt javasolja, hogy a selejtezést ne községi szinten oldják meg, hanem járási szinten. Franciaországban én ugyanezt szeretném. Franciaországban ilyen járási jellegű közigazgatásra volt már példa a direktórium korszakában. - A másik a következő: megtudtam azt, hogy ez év január elseje óta Magyarországon a levéltárügy közvetlenül a Minisztertanács alá tartozik. Ez az, amit Franciaországban hosszú idő óta szeretnénk kivívni magunknak. Ennek oka nyilvánvaló : a levéltárak az ország életének valamennyi ágazatával kapcsolatban vannak. Ez a tul rövid magyarországi tartózkodásom is megér ősit abban, hogy a levéltárosoknak egyre szorosabban együtt kell müködniök a levéltári tudomány fejlődése és a nemzetközi szellem fejlődése érdekében. (Taps.) EMBER GYŐZŐ elnök: Mindnyájunk nevében hálásan köszönöm azokat a tá- • jékoztató szavakat, amelyeket Charles Braibant ur kettős minőségében számunkra, egyrészt a Nemzetközi Levéltári Tanácsról, másrészt pedig a franciaországi levéltárak helyzetéről s a levéltárak különböző problémáiról elmondott Láttuk az elhangzottakból, hogy sok tekintetben azonos, hasonló problémáink vannak és az együttműködés kölcsönösen hasznunkra, segitségünkre lesz. Azt hiszem, egyáltalán nem találtuk felszólalását hosszúnak és szívesen hallgattuk volna még hosszabb ideig is felvilágositásait A következő felszólaló Véli Dedi elvtárs, az Albán Népköztársaság Levéltári Igazgatóságának vezetője. VÉLI DEDI: Kedves Barátaim és Kollégáim ! 11 és fél évvel a felszabadulás után az Albán Munkapárt és a népi kormány helyes vezetésével, népünk lendülete és hősiessége, valamint a Szovjetunió és a népi demokráciák önzetlen és sokoldalú támogatása révén országunk nagy sikereket ért el a szocializmus alapjainak építésében: elmaradt mezőgazdasági országból agrár-ipari országgá vált, egy teljesen uj, szocialista iparral. Létrejött annak a lehetősége, hogy a mezőgazdaságot gyors ütemben szocialista alapokra helyezzük, eltűnt az analfabétizmus, létrejöttek a felsőoktatási intézetek és emelkedett az albán nép életszínvonala. 1955-ben az albán nép teljesítette, sőt túlteljesítette az első ötéves tervet, ami által az 1955. évi ipari termelés általános volumene 179 $-kal haladta meg az 1950. évit, mig a mezőgazdaság általános, termelése 137 %-kal növekedett 1950hez képest 27