Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Charles Braibant hozzászólása / 24–27. o.
Azután hirtelen a levéltárosok elkezdtek nemzetközi vonalon dolgozni, mégpedig olyan gyorsasággal és olyan sikerrel, amelyet nyugodtan nevezhetünk bámulatosnak; 1948-ban az UNESCO már megindította a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának megszervezését, s az első kongresszust, amelynek megszervezésével engem biztak meg, í 950-ben Parisban meg is í irtottuk; Erre az első kongresszusra harmincöt ország háromszázötven küldöttjét sikerült Parisba összehívni. A második kongresszust Hágában tartottuk 1953-ban, ebben az évben pedig Blrer zében javasoltam a harmadik kongresszus összehívását Ugy gondolom, liogy három kongresszus hat év alatt, méghozzá ilyen sikeres kongresszusok — a firenzei egészen biztosan ugyanolyan sikeres lesz, mint a két előző - nagyon szép eredmény a levéltárosok számára, akik azelőtt ezen a területen semmilyen tevékenységet nem fejtettek kt Ugyanakkor Archívum cimen nemzetközi folyóiratot is indítottunk, amelynek szerkesztősége Parisban van. Ez a nemzetközi folyóirat több nyelven jelenik meg. Ugyancsak Parisban, a Levéltár épületében nemzetközi levéltári dokumentációs központot szerveztünk, ahova valamennyi levéltár beküldi kiadványait, leltárait? jegyzékeit Minthogy az egyes kongresszusok között hosszú időköz telik el, két évvel ezelőtt megszerveztük a levéltárosok úgynevezett kerekasztal-konferenciáit Ezek a konferenciák jóval szükebbkörüek, mint a kongresszusok: rajtuk csak igajzgatók, levéltári főfelügyelők, levéltárvezetők vesznek részt Ezenkívül nemzetközi levéltáros tanfolyamot szerveztem Parisban, ahova szakmai továbbképzés céljából minden ország elküldheti levéltárosait Ez a tanfolyam francia kezdeményezésre jött létre, de a legkitűnőbb nemzetközi szellemben működik Ezzel nem az a célunk, hogy a francia módszereket dicsérjük, hanem, hogy cseremozgalmakat szervezzünk; — mindenki hozza el ide a tapasztalatait és adja át a tanfolyam többi résztvevőinek; Ugy gondolom, elmondhatjuk, hogy mi, levéltárosok mig egy jobb levéltári i szervezet megteremtésén dolgoztunk, ugyanakkor nagy gondot fordítottunk a neir. zetközi szellem ápolására és fejlesztésére is. Engedjék meg, hogy most néhány szót szóljak a francia levéltárakról is. Én tulajdonképen kettős minőségemben vagyok itt A nemzetközi levéltári szervezetet képviselem, de vezetője vagyok a francia levéltáraknak is. Kernelem tehát megengedik nekem, hogy a francia levéltárak 1945 óta végzett munkáját is ismertessem. Ami azt illeti hasznosnak látom, ha mindenekelőtt azt közlöm Önökkel, hogy nemcsak olyan értelemben vagyok kettős személyiség, hogy francia levéltáros vagyok, de egyben a nemzetközi levéltáros szervezet vezetője is. Franciaországon belül is kettős minőségben dolgozom; igazgatója vagyok a francia levéltáraknak, s egyúttal igazgatója a Francia Nemzeti Levéltárnak is. Nem vagyok büszke erre a kettősségre, mert meg kell mondanom, hogy igen fárasztó munkával jár. A Francia Nemzeti Levéltár, amelyet vezetek, hatalmas intézmény; bizonyára vannak itt a hallgatóságban, akik ismerik Paris közepén fekszik s olyan hatalmas, hogy ha az ember az irodából kimegy a túlsó végén lévő raktárba, s onnan viszsza, akkor 1 kilométernyi utat járt Hogy a francia levéltárak igazgatója vagyok, az azt jelenti, hogy valamennyi levéltár felett főhatóságot gyakorlok, a Neir^eti Levéltár felett is, tehát önmagamnak vagyok a főhatósága. Valamennyi franciaországi, sőt tengerentúli levéltárnak, s a községi levéltáraknak is a főhatósága vagyok, ugy hogy kb. 40.000 levéltár tartozik a hatáskörömbe. Az 1950. évi magyar levéltári szervezetet szabályozó törvénynek bámulattal adózom; Franciaországnak is át kellene venni ennek a törvénynek azt az intézkedését, mdlyel itt Magyarországon a két funkciót megosztották. De nemcsak ez az egyetlen hasznos dolog, amit ebben a magyar levéltáros törvényben láttam. 1948 június 30.-án neveztek ki a francia levéltárak főigazgatójává. Mindössze néhány nap választ el a nyolcéves jubileumomtól, amelyet majdnem hogy Magyarországon töltök. Az igazgatóságom alatti időszak tehát kb. megegyezik az itt vita tárgyát képező időszakkal. Nyolc évvel ezelőtt az volt az első dolgom, hogy megszervezzem a levéltárügy központi igazgatását, amely meglehetősen embrionális állapotban volt 2 r
