Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

val elért eredményeit. Ezek az eredmények azt igazolják, hogy Dallos aljegyző a levéltár rendezésénél az 47,41. évi rendezés eredményeit vette ugyan alapul, de azokat több tekintetben gyakorlati szempontokból alkalmasabb kiegészítésekkel és módosításokkal helyesbítette. Rendezésének az a lényege, hogy egyfelől az iratokat általában provenienciájuk szerint, kisebb részben pedig átfogóbb tartalmi elhatárolódásuknak megfelelően külön-külön összeállított, kezelési szempontból egymástól független, kisebb-nagyobb csoportokra tagolta, másfelől minden egyes ilyen csoporthoz külön mutatót is készített és ez utóbbi célra a levéltár iratanyagának túlnyomó részét jelzetekkel látta el. Ami az iratanyag e rendezés során végzett csoportosítását illeti, a Juridicum iratait, melyek főleg magánjogi természetű ügyeket (pereket és ezekkel összefüggő hatósági ténykedéseket) tartalmaznak. - mivel ezíek az ügyek egyrészt a közgyűlési jegyzökönyvekben alig szerepelnek, másrészt minden valószínűség szerint főleg a szolgabiráktól kerültek a levéltárba -, Dallos Márton is teljesen különválasztotta a politikai iratoktól (acta congregationum) ; önálló egységbe foglalta a megyei törvényszék iratanyagát és ezen belül külön-külön alcsoportokat alakított a polgári (civilia) és bűnügyi (criminalia) törvénykezés irataiból (ezekből alakult ki a későbbi pertár is) ; összegyűjtötte a XVIII, századi nemességvizsgálatok iratait és jegyzőkönyveit (nobilitaria) ; ezenfelül megvetette az alapját az úrbéri (urbarialia) és árvaügyekre (orphanalia) vonatkozó jegyzőkönyvek és az ezekhez tartozó- iratok külön-külön csoportosításának. Rendezési munkájának nagyságát különben a fentebb már emiitett jelentéséből vett következő adatok igazolják legjobban : a közgyűlési jegyzökönyveket (ide értve az 1736. évig terjedő eredeti példányokat is), valamint az ezekhez tartozó, már akkor szakadozott, alig olvasható közgyűlési iratokat 26 kötetbe lemásoltatta (1800 ivén) ; minden egyes kötethez önálló, s az egész sorozatról (1579-1775) egy kötet összesített betüsoros mutatót, a íuridicum gyűjteményhez 2 kötetnyi (840 ivén), az orphanalia, civilia. criminalia irataihoz 1-4 kötetnyi (690 ivén) lajstromot csatolt; jegyzékekbe foglalta (400 ivén) a vármegye közgyűlésein kihirdetett kiváltságleveleket (armales. donationales). külön mutatót készített a közgyűléseken tárgyalt nemességigazolási (kihirdetési) ügyekről; a másolt közgyűlési jegyzökönyveket és a fentebb elősorolt öszszes mutatókat egyöntetű, meglepően művészies bőrkötésbe foglaltatta. Ezek a mutatók a közgyűlési jegyzökönyveknél az egyes kötetek lapszámozásához, mig a többi iratoknál, főleg a íuridicum és nobilitaria gyűjteményeinél, a Dallos rendszeresítette jelzetekhez igazodnak. A jelzetek a mutatók kötetszámát, ezen belül az iratkötegek és iratcsomók sorszámát mutatlak. (T. 1. íasc. 2. Nro 8.; T. 6. fasc. 3. Nro 14 stb.) Bár ez a jelzet-rendszer, a mutatók kötetszámának gyakori elhagyása miatt, számtalan azonos jelzetet használt (tfasc. 8, Nro 14»), mégis kétségtelen, hogy Dallos aljegyző a levéltár anyagának ezzel a részekre bontásával, főleg azonban ezt a tagolást részletező külön mutatóival, valamint a jelzetek általánosabb használatával az akkor már eléggé felszaporodott iratkötegek között való eligazodást és áttekintést lényegesen megkönnyítette és a levéltári anyag akkori, ha nem is teljes, de elég részletes * leltár»-át mentette meg az utókor számára. A most ismertetett rendszerről Dallos aljegyző az egyik elenchus előszavában később igy ír: Superis et publico optime constat me absque ulla I, Cottus, aut vicecomitis illius teraporis Caroli olim Jezerniczky successorumque illius data quapiam mihi instructione hixta prop* rium meum systema acta universa istius Cottus Soproniensis fidei meae concredita... in tertium tere iam saecula absque regestratione in statu confuso haerentia nullis parcendo curis et fatigiis regestrasse... Talán nem kisebbítjük Dallos aljegyző levéltári érdemeit, ha megemlítjük, hogy a megrongált eredeti közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok újra való másolását Jezerniczky alispán rendelte el - a másolt Jegyzökönyvekben, sajnos, bőven akad hiba is - s hogy «a közel 300 év óta elmulasztott lajstromozást* ekkor már csak a politikai iratoknál kellett pótolnia. •• Mindebből megállapítható, hogy Dallos aljegyző rendezői munkája során a maga idején nem mindennapi hozzáértésről és ma is csodálkozást keltő érzékről tett tanúságot és emellett rendszerével a későbbi rendezéseknek is több tekintetben irányt szabott. * Ha, amint erre rámutattam, az 1741. évi rendezés volt az első komoly lépés, az egyszerű iratgyüjtéstől a levéltár megszervezése leié vezető utón, ebben a második rendezésben már nem67