Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: A korszerű irattári tervek kérdése a nyugatnémet levéltártudományban / 177–186. o.

vekkel a lehetőség szerint a levéltárosoknak is foglalkozniuk kell és a községek hatáskörének foly-* tonos szélesbülése miatt a községi levéltárak állandó támogatásra szorulnak. Vellmer ezt a szükségeit segítséget elsősorban az egységes irattári terv megvalósításában látja. Hozzáteszi azonban e megállapításához, hogy ez az irattári terv nem maradhat változatlan* állandóan alkalmazkodnia kell az újra és újra megismétlődő igényekhez, mert ellenkező esetben az újból fellépő visszássá** goknak nem lehet elejét venni A tartományi levéltár munkatársai által az egyes községekben végzett munkálatok alkalmával megállapítást nyert, hogy a községi irattárakban észlelt rendetlenségeknek és zavaros állapotoknak szülőokát az 1906. év óta érvényben lévő és az uj igényekhez át nem alakított iratkezelési rend képezte. Ebben az elavult iratkezelési rendben nem foglalhattak helyet az uj fogalmak, mint pl. a gépkocsiforgalom, a -repülés, hadigazdálkodás, politikai párfok sokasága, menekültügyi kérdések, nácitlanitás, katonai kormányzatok stb,, stb. s ennek az lett a köve;kezménye. hogy az iratok igen jelentős részének az irattári rendben nem volt meg a biztos helye és az iratok a pillanatnyi használatnak megfelelően ide-oda vándoroltak. Fokozta a zavarokat az a lény is, hogy a sok uj fogalomnak megfelelően az iratok mennyisége is hihetetlenül megnövekedett, e nagytömegű iratanyagnak az elhelyezése az irattár régi rendjét megzavarta és sok esetben szótbomlasztotta, az irattárakban kaotikus állapotok keletkeztek, a beállott rendetlenség következtében sok régi iratanyag nyomtalanul eltűnt. Ezeken a bajokon ugy segítettek, hogy a rendezési munkálatokat az élő iratanyaggal kezdték meg, ezeknek időtartamát a lehető legkisebbre szorították le és a folyó hivatali ügymenet számára nélkülözhető összes többi iratanyagot a levéltárivá érett iratanyaggal együtt leltárba íoglalták. Ez az eljárás többek közt azzal az eredménnyel is járt, hogy olyan iratanyagok is napvilágra kerültek, amelyeket az irattáros már régóta elveszettnek tartott. Nyitott maradt azonban az a kérdés, hogy a községi irattárak alapos rendezése esetén is az iratokat a levéltárak 10, 20 vagy 30 éves időközökből vegyék-e át Ebben az esetben az átvételnek kérdését megkönnyítette az a körülmény, hogy a belügyminisztérium a községek számára uj irattári tervet irt elő és igy a folyó hivatali ügymenettől elkülönitett és leltárba vett iratanyagot lezárt egésznek tekinthették és a régi irattári rend szerint átvehették, mig a visszamaradó iratanyag már az uj rend beosztásába került. Az uj irattári terv készítésénél sikerült a tartományi levéltár szempontjait is érvényesitent Theurer azon fáradozott, hogy irattári tervét a lehetőségek szerint összhangba hozza a községek háztartási ügyviteli tervével, mely az 4948. év óta az azonos tipusu községek számára egységesítve volt. Ez a törekvése néhány kivételtől eltekintve sikerrel is járt. fheurer azonban a statisztikai hivatal által meghatározott pénzügystatisztikai rendszámokat még nem tudta tervében figyelembe venni és igy az ujabb irattári tervekhez képest bizonyos eltérések mutatkoznak. Bádenben nem a mostani az első egységes irattári terv, hiszen az 1905. évben életbe léptetett iratkezelési rendszer az 1838, 1843 és 1875. évi iratkezelési rendet váltotta fel s tette egységessé. A bádeni történeti bizottság által kidolgozott konkordancia által még a legrégibb iratok is elhelyezhetők lennének az 1906. évi terv szerint, tehát az egész levéltári iratrendet egységesíteni lehetne. A Theurer féle tervnek a pénzügystatisztikai rendszámokkal való egyeztetésén kivül tehát a községi levéltárakat illetően valamennyi kérdést megoldottnak lehet tekinteni. Az előbb emiitett íeladat szükségszerűen igényeli azonban az irattári tervek alakulásának figyelemmel való kisérését a szomszéd államokban s igy különösen a Rajna^píalzi és württembergi tartományokban. E tekintetben mindjárt lényegbe vágó különbségek mutatkoznak. A fíajna-pfalzi irattári terv (1953.) a tartományi hivatal és községi igazgatás számára készült. A württembergi belügyminisztérium áz 1950. évben a községek és kerületek számára dolgoztatott ki irattári tervet. A most készülőben lévő stuttgarti irattári terv a tartományi és községi igazgatás szükségleteit hivatott fedezni. A bádeni tartományi hivatalok az 1906. évi Fackler féle terv szerint dolgoznak, de a üélbadeni kormányzat már készíti uj tervét a saját maga és az igazgatása alá rendelt hivatalok számára^ amely már nem is mintatervnek készül, hanem kötelező erővel fog birni. Az eddig emiitett irattári tervek a községi ügyviteli mintatervek és a tizedesrendszer alapján épültek rel. A délbádeni uj irattári terv gyakorlati okokból ezektől annyiban eltér, hogy 20 csoportot tervez és a tizedes rendszert csak az egyes csoportokon belül alkalmazza. Érdekessége ennek a tervnek az, hogy szerzője az irat helyének a meghatározásánál az iratban lefektetett célt, vagy szándékot tartja döntőnek és nem a hivatali ügymenetet. 183