Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Jugoszlávia levéltárai / 152–168. o.

hető. Á szerb államnak a. Xll, szizad lolyamán a Bizánc elleni harcokban létrejött központja a század második felében már minden szerb népesség egyesítésének központjává vált. A bizánci császársággal való állandó küzdelmek révén azonban a szerb állam mind kulturális, mind jogi szempontból erős bizánci hatás alá került Miután a Xffl. század végén és a XfiT. század első felének rolyamán hatalmának kiterjesztésével kísérletezett és Macedóniát is bekebelezte,, 1371 után a török betörések következtében egyre veszedelmesebb helyzetbe került. 1459-ben már az utolsó kis szerb államok is a szultán hűbéreseiként az ottomán birodalom alkotórészeívé válnak, s ettől kezdve egész Szerbia szerves alkotórésze lett a török kormányzati rendszernek, Macedóniát ez a sors már előbb elérte. Hála nehezen megközelíthető magas hegységeinek Montenegró és törzsei távoltarthatták magukat a szomszéd országok tartós és mély politikai és jogi befolyásától. E^ helyzet azonban azt eredményezte, hogy a törzsekben kialakult régi társadalmi szervezet egészen a modern korig ténylegesen m egmaradt. * Végső fokon a fejlődés egymástól politikai és jogi szempontból Különböző jugoszláv területek kialakulására vezetett. Á népek szabadság és függetlenség iránti vágyai a Xfx. század lolyamán nemzeti felszabadító harcokban jutottak kifejezésre. Ezek Szerbiában a törökök ellen irányuló népi leikelések formájában jelentkeztek és az önálló szerb állam kialakulását célozták. A vajdasági tartomány osztrák uralom alatt élő szerbjei a XVE század vége óta figyelemreméltó kulturális hatást gyakoroltak az újraéledő Szerbia közéletére. Bosznia és Hercegovina az 1878-i okkupáció és 1908-4 annexió révén Ausztria—Magyarországnak váltak alkotórészeivé. A délszláv országok egymástól való elszakitottsága tehát egészen az első világháború végéig fennállt. A jugoszláv népeknek az egy egységes jugoszláv állam kereteiben létrejövő egység felé mutató törekvései már régi időtől fogva, különösen a XIX. század végétől kezdve megnyilvánultak és 1918-ban a jugoszláv állam megteremtéséhez vezettek. Az uj állam különböző történeti és saját jogi rejlődés során kialakult területek egyesítésével jött létre. Ausztria egyes déli tartományai szlovén lakosságuak voltak és osztrák kormányrendszerük volt. Dalmáciának horvát lakossága volt és a XIX. század vége óta osztrák kormányrendszerben élt. A tulajdonképpeni Horvátország Szlavóniával együtt meglehetős önálló igazgatási rendszerrel rendelkezett, Boszniában és Hercegovinában osztrák kormányzat volt, mely azonban megőrizte egy még régebbi rendszer (muzulmán jog) egyes formáit is. A Vajdaság magyar uralom alatt állott, a szerb királyság önálló kormányzattal birt, önálló igazgatása volt a montenegrói királyságnak, Macedónia egy része pedig török uralom alatt állt. A háború előtti Jugoszláviában a királyság arra törekedett, hogy kiküszöbölje e kormányrendszerek különbözőségeit, jellegük lén/egét azonban nem ismerte fel és ilyen módon egy túlságosan központosított hatalom alá rendelt adminisztratív egységeket hozott létre. Ezzel szemben a szocialista Jugoszlávia népi hatalma figyelembevéve a jugoszláv területek nemzeti jellegének eltérő voltában megmutatkozó különböző történeti fejlődést, a iederációs elv alapján állami szerveket hozott létre 6 népköztársasággal. A Szerb Népköztársaság a maga kereteiben összefoglal egy önálló tartományt (Vojvodina) és autonóm területet, (Kosovo-MetohUa) is. + + + Az ország levéltárai összességében foglalt fondok és dokumentum anyag jellegét a levéltári szolgálat jelenlegi szervezeti alapjain kivül az előbb vázalt történeti fejlődés is megmutatja. £ történeti fejlődés a következő tényekben tükröződik ; Szlovéniában a legelső dokumentumokat latin nyelven szerkesztették, mely a XIV. század végétől kezdve a németnek adja át helyét. A XVI. század végétől, de főleg a XJX század végétől iS' mót szlovénül szerkesztik az iratokat. Horvátországban és Dalmáciában az első dokumentumok nyelve hasonlóképpen a latin, mellyel a XYni. század végétől kezdve a német, Dalmáciában a XV. századtól kezdve az olasz versenyez. A XVjji. század végétől kezd a nemzeti nyelv nagyobb teret nyerni. Boszniában a középkorban latinul és a nemzeti nyelven, később törökül, 1878 után pedig németül szerkesztik a dokumentumokat. Szerbiában már nagyon korán az ószlávot alkalmazzák, később a török lép előtérbe, de a XIX, század vége óta a nemzeti nyelv a kizárólagos! A Vajdaságban a XVij. század végétől kezdve a latin, német, magyar és szerb nyelv párhuzamos használatával találko15$