Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

Önként felvetődik itt egy, a levéltár kialakulásával kapcsolatos másik kérdés is: hol tartotta a megye ezt a fentebb emiitett adatok szerint a XVI, század elejétől kezdve gyűjtött iratanyagát, mondjuk: ezt az első izben •megyeinek nevezhető levéltárat? Erre ez időszerint sajnos, nem tudunk feleletet adni. Erről csak azt tudjuk, hogy a megye iratai, mielőtt a nemeskéri megyeháza e célra kijelölt egyik szobájába kerültek, a jegyző örizetében voltak. A jegyzők működése pedig, mint ismeretes, nem volt, de a régi megyei szervezet sajátosságai miatt akkor még nem is lehetett állandó helyhez kötött így volt ez Sopron megyében is. A XVL század végéig Sopron megyének sem lévén állandóan azonos igazgatási központja., a nemesség hol itt, hol ott (pl. Hegykőn, Csep= regen, Ujkéren, Németin, Kaiban stb„) sereglett össze a közgyűlések és törvényszékek megtartására. A megyei önkormányzat teljes kibontakozása, az ezzei járó egyre gyakoribb gyűlések és más fontos igazgatási és politikai {gazdasági és társadalmi) érdekek azonban kívánatossá tették az állandóbb gyűlési hely kijelölését. Ezért a rendek 1580-ban közérdekből Szentmiklóst (a mai Fertőszentmiklóst). 4595-ben lozsot, majd két év múlva ismét Szentmiklóst választották gyüléshelyül, mig /l a törvényszéket az «ősi* helyre, üjkérre helyezték át. Ez utóbbi helyen éspedig rendszerint a törvényszéki üléssel egyidejűleg, tartottak közgyűléseket is. sőt - de már csak kivételesen - még ezután is volt egy-egy gyűlés Lozson, Mihályiban,, Ivánban, Csepregen, Balfon, Locsmándon, stb.' 1654-ben egyhangú határozattal Nemeskér lett és maradt is közel másfél évszázadon át a megye igazgatási központja. Itt merült fel elsőizben az a terv, hogy a megye, melynek eddig sem itt, sem másutt nem volt gyűlések tartására szolgáló saját épülete, vagy házépítésre alkalmas telke, az igazgatás céljajra házat vesz. (1652. a szándék sokáig nem valósult meg: csak 4669ben

e tehát közel két évtized múlva határozzák el a rendek, hogy külön adót vetnek ki éspedig ek1J. kor már nem a tervezett házvétel, hanem a megyeháza építési költségeire, A portánkint 50 dénárban megszabott adó összegyűjtésére birság terhe mellett, alig két hónapi időt adott a közgyü, 46 lés és ugyanazon évben megkezdik az uj épülethez szükséges faanyag összehordását is. Ez a hirtelen nekibuzdulás látszólag arra vall, hogy az első megyeházát hamarosan fel is építették. Valóban igy történt-e* nem tudjuk. Csak az bizonyos, hogy 4745. évben újra elhatározza a megye a házépítést, mert gyűléseit még akkor is szűk szobákban, sőt nem ritkán piszkos csűrökben volt kénytelen tartani, s hogy ez az utóbbi, építkezés az 4746-47. években meg is történt. A megyei igazgatás igy Nemeskórett nemcsak központot, hanem saját otthont is kapott A nemesség tehát már az 4723. évi 73. te meghozatala előtt - ez a törvény kötelezte ugyanis a vármegyéket, hogy a birói szék tartására, levéltár és börtönök céljaira szolgáló megyeházát építtessenek - leiismerte azt az előnyt, mit a közügyek intézésénél a minduntalan változó gyűlési helyekkel szemben az állandó, berendezett központ jelent, de ugyanakkor az igazgatásra háramló ügyek lebonyolításánál sokszor nélkülözhetetlen iratanyag sorsáról még mindig nem esik szó a közgyűléseken. Erre csak 4732-ben került sor; ekkor történt - elsőizben kimutathatóan » intézkedés a vármegye iratanyagának rendben tartására s kezelésére, S jóllehet ugyanebben az évben két uj szobával is bővítik az alig tízéves épületet, mégis csak Czompó Sándor alispánsága idején (4738-1743) gondol a megye arra is, hogy a nemeskéri megyeházán a levéltár is hajlékhoz jusson és az e célra kijelölLhelyiséget az iratok biztosabb megőrzése céljából vasajtóval és ablakrostélyokkal lássák el (4738). Ez tehát az első biztos adatunk, mely a levéltár őrzőhelyéröl szól. i Mai szemmel nézve különösnek tűnik fel, hogy erre az adminisztráció, de a levéltár szempontjából is szinte önként kínálkozó megoldásra a megyeháza építésekor senki sem gondolt. Ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy a jegyző a megye iratait - legalább is az akkori felfogás szerint - alkalmas férőhelyeken őrizte. Ez lehet az oka annak is, hogy a levéltárnak - ekkor nevezik Jegyzökönyveink elsőizben a megye összegyűlt iratanyagát archívumnak -a megyeházára való átszállítását sem a közgyűlés kezdeményezte, hanem egy váratlan főispáni levél tette szükségessé. Az 4738. évi.tisztujitáskor Ugyanis Esterházy Pál-Antal főispán részletes Írásbeli jelentést kívánt a megye közállapotáról és többek között arról is. pontosan végrehajtták-e a megyei gyűlések határozatait, van-e már minden szükséges kellékkel felszerelt megyeháza és levéltár, amint ezt az 4723. évi 73. te. is elrendelte, s végül, a megye iratanyaga rendezett-e? A főispán különféle kérdései, annyira meglepetésszerűen érték a megyét, hogy azokra hirtelenében nem is tudott kielégítő feleletet adni s ezért tárgyalásukat a következő gyűlésre halasztották. Közben azután hamarosan elhatározták a Kendek és tudomására hozták a főispánnak, hogy '"•"• •"•_•- •"" . .';:..-. .; 61 /