Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

Sümeghy Dezső: SOPRON VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL* 1. Á I-ev éli ár régmúltja , Ha az eredetében I. István király idejéig visszanyúló vármegye-szervezet életműködését boncolgatva, egyfelől az abban elénk bukkanó eseményeket, másfelöl az ezekből kifejlődő ügyek intézésére hivatott hatóságok vagy szervele hatáskörét kutatjuk, szemünkbe ötlik, hogy az állam belső életének legfontosabb feladatai közül az igazságszolgáltatás, a pénzügyi és hadügyi igazgatás lebonyolítása már a királyi vármegyében is nemcsak országos, hanem kisebb részben • megyei ügy» is. A XIII, században a vármegyék már földrajzilag is elhatárolódott, igazgatási egységek, melyek közigazgatási és törvénykezési ügyekben bizonyos fokú önkormányzati jogokkal rendelkeznek. Az ^államigazgatást irányító királyi központi hatalom gyengülésével & nagybirtok és a köznemesség befolyása a közügyek intézésére egyre jobban kezd érvényesülni,, s az iiyképpen a királyiból nemesivé átalakuló megyében a nemességnek az Aranybullában gyökerező szabadságait a Nagy Lajos ideién újból megerősödött királyi hatalom is elismeri (4351.) A XY. században már a birtokos nemesség intézi a vármegyék igazságszolgáltatását és közigazgatását, sőt követei ujján résztvesz a törvényhozásban is. A XVL században pedig nemcsak úgyszólván minden,, elintézésre váró állami ügy lebonyolítása és a mindennapi életben felmerülő magánjogi viták eldöntése válik egyre jobban megyei feladattá, s ezzel együtt a vármegye tisztviselőinek kötelességévé, hanem számos közérdekű,, törvényhozási utón még nem szabályozott kérdést is a maguk alkotta helyi érvényű Jogszabályokkal (statuta) oldanak meg a vármegyék Ez a sokféle irányú és egyre kiterjedtebb körű működés írásbeliség nélkül szinte el sem képzelhető. A főleg a XIV. századtól kezdve rUSnk maradt megyei kiadványok^ majd később az egyre határozottabb vonalakkal kibontakozó megyei önkormányzatnak iratokba örökített megnyilvánulásai, elsősorban a törvénykezési (sedes iudiciariae) és közigazgatási gyűlések (congregationes) jegyzökönyvei, mind-mind azt igazolják", hogy a megyék igazgatása egyre nagyobb és nagyobb tömegű Írásbeli munkát is jelentett Ez tette szükségessé, különösen a XV, századtól kezdve^ külön megyéi jegyző alkalmazását és ez siettette a megyei ügyvitelt végző «hivatal», a megyei kancellária kifejlődését is. Az írásbeliségnek a megyei igazgatásban való*, szinte közszükségletté vált és ennek folytán egyre nagyobb arányú térfoglalása arra enged következtetni, hogy a nemesi vármegyék igazgatására hivatott szervek, ha a reájuk háramló feladatokat jól aka»ták elvégezni, a hivatásuk betöltéséhez szükséges iratanyagot aligha nélkülözhették. Talán nem is kellene külön megemlíteni, annyira természetes, hogy ennek az iratanyagnak kezelése s megőrzése jó ideig csak igen kezdetleges volt és pedig nemcsak azért, mert kötelező iratkezelési szabályokról ebben az időben még nem lehetett szó, hanem azért is, mert ebben a vonatkozásban az akkori megyeszervezet maga is sok nehézséget támasztott. A megyék igazgat tása ugyanis századokon át nem volt állandó helyhez kötött, más szóval, a megyéknek nem volt mindig ugyanazon a helyen működő igazgatási központjuk és éppen igy ezt a központot a mai értelemben jelentő megyeházuk sem. Valószínű tehát, hogy a megyei tisztségek viselői a működésük során keletkező s e réven hozzájuk kerülő s náluk maradó iratokat ugy és ott', tartogatták,, ahogyan és ahol azt éppen jónak látták és nagyon kérdéses, átadták-e azokat tisztségük megszűntével utódaiknak is? Állandó székhely hiányában még a központi igazgatás egyre jobban kialakuló szervezete sem tudhatott egy ideig az iratok megőrzéséről kellően gondoskodni, ezenfelül a megyei kancelláriát vezető jegyző néha több megyének írásbeli dolgait is ellátta. A megye igazgatásából származó iratanyag is tehát bizonyára egyik helyről a másikra vándorolt, aszerint, hogy hol lakott a mindenkori alispán, vagy a jegyző, avagy a vármegye hol tartotta törvénykezési és közigazgatási gyűléseit. Nem is meglepő, ha ilyen körülmények között az iratok egy része elszakadozott, esetleg a gondosabb megőrzés hiányában észrevétlenül elkallódott, más része pedig talán elemi csapásoknak esett áldozatul, vagy háborús zűrzavarok martaléka lett. Amikor azonban a megyei, igazgatás feladatkörének állandó bővülésével az iratanyag is folytonosan szaporodott és a mindennapi élet az igazgatást végző hatóságok és szervek működésével *E tanulmánynak, - mely még a 30-as évek közepén hivatalos jelentésnek készült, de kinyomtatására már nem kerülhetett sor. -- (kb„ 1/5-ével csökkentett terjedelmű) leközlését több szempontból is kívánatosnak találtuk- Egyrészt, nem utolsó sorban éppen a levéltár rendszere kialakulásának aprólékos és mintaszerűen gondos tanúimányozáss réy*én igen értékes adalék hazai - elég. elhanyagolt - levéltártörténetünkhöz, másrészt tanulságos leírása egy teljesen széthullott levéltár újrarendezésének. Amellett jelentős kísérlet egy egységesen alkalmazható magyar levéltári rendszer megalkotására is, (Szerk.) «

0