Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Eger, Wolfgang: A gazdasági élet különgyűjtendő iratféleségeinek problémájához / 129–131. o.

f GAZDASÁGI tLSt KÜLiJNGyüJf ENDÖ 'iRATrÉlESfeGfilNEK PROBLÉMÁJÁHOZ , (Archivmitteilungen 4955. 4. sz. 24-25. 1.) A különgyüjtott iratféleségek kezelésére vonatkozó javaslatok azért bírnak iontossággal, mert a gazdasági életben nagy mennyiségben halmozódik íel különgyűjtés jellegével biró iratanyag, Mivel a különgyüjtott iratféieségek problémája hosszabb ideje ugyanígy íennáll az állami közigazgatásnál is>a közigazgatás különgyüjtendő iratiéleségeire vonatkozó gyér utasításokat is íelül kellene vizsgálni, hogy azok mennyiben lennének akalmasak javaslattétel szempontjából. A tapasztalat sajnos azt bizonyította, hogy a különgyüjtott iratiéleség jellegét még sok üzemi levéltáros - és különösen az üzemi előadók - egyáltalán nem ismerte íel. Sok ilyen iratiéleség ügyiratkötetekbe került, ahol összekeveredett más iratanyaggal.. Amennyiben pedig különgyüjtendő iratféleségnek nyilvánították, vagy a selejtezendő iratanyaggal került egyenlő elbírálás alá, vagy pedig íel sem ismerve ugy vándorolt az irattári köteléken belül, mint az ügyvitelbe kerülése pillanatától kezdve, minden más ügyirat. Ez utóbbi megállapításból válik érthetővé a különgyüjtendő iratiéleségek az az áradata, mely a különböző üzemi levéltárak összterjedelmének manapság már kb. 4/4 részét teszi ki. A tkülöngyüjtött iratiéleség* íogalmának megvilágítása jelenti tehát mindenképpen az első lépést a probléma megoldásához, ezenkívül a tapasztalat azt bizonyította, hogy az iratok e csoportja kezelésének kérdését ~ éppen a fogalom eltérő értelmezése miatt - különbözőképpen fogták iel. Ezeket az iratíéleségeicet többnyire más iratokkal együtt a levéltárnak adták át, az átadás idejéig azonban az előadónál, ül. a központi irattárban maradtak, ahol vagy *különgyüjtött iratiéleség* felirattal látták el őket, vagy semmilyen megfelelő jelzést nem kaptak. Az ilyén iratdarabok az ügyiratkótelékbő! való íáradságos kiválogatásának feladata végül a levéltárosra várt. A legritkább esetekben selejtezték ki ezt az anyagot megsemmisítés céljából a levéltárba adás előtt vagy az átadás idején. A különgyüjtott iratféleség* fogalmának m agyará-zata Kezdjük tehát a <különgyüjtött iratiéleség* fogalmának megmagyarázásával. Vizsgáljuk meg a rájuk vonatkozó általánosan ismert és kötelező erejű törvényes előírásokat. Az NDK 4949. november 3-án kelt szolgálati szabályzatának 63. ^a szerint «Ha bizonyos iratdarabok az ügyiratokhoz nem szükségesek, el kell rendelni 'különgyűjtésüket'. Az iratkezelés egyszerűsítése végett ezt a gyakorlatban messzemenően alkalmazni kell*. A közigazgatási levéltárak létesítéséről szóló 49,54. február 26-án kelt rendelet a lentemlitett 4949. évi szolgálati szabályzatra támaszkodik és az osztályok részére előzetes döntésként az iratanyag kezelése tárgyában kimondja; «különgyüjtott iratféleségeket, azaz minden irást és iratdarabot (Eingánge und Schriitstücke). melyek lényegtelen volta miatt 'különgyüjtés'-ük szükséges, a közigazgatási levéltárnak átadni nem lehet*. Az üzemi levéltáraic létesítéséről szóló 4950. április 27=í rendelet a különgyüjtott iratíéleségeket nem határozza meg. A tárgyra vonatkozó irodalom a problémát ezzel szemben sokkal részletesebben tárgyalja, o A. Brenneke szerint a különgyüjtott iratléleségek * csupán a modern selejtezési szempontokból és mindenekelőtt a 'hivatali reform' alaptételeiből keletkezett iratlajta..., azaz a legkülönbözőbb tárgyú iratok/melyek kimondott értéktelenségük miatt... egyáltalán, nem kerülnek az irattárba, hanem rövid időközökben a megsemmisítés sorsára jutnak.* 4*~ Hozzászólás E. Neuss \/eglegesachen in der Wirtschaft (különgyüjtott iratléleségek a gazdasági életben) c. értekezéséhez. Archivmitteilungen, V. évi. 4955. 2. szám. 8 skk. 1. 2., » X. BrenneKe : Archivkunde, Leipzig 1953, 47. 1. • 429